Védelem, nem vadászat

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

A XXI. század elején a Magyarország közbiztonságáról gondolkodóknak-gondoskodóknak újszerű kihívással kellett és kell szembenézniük. A migrációs válságra válaszként a kormány a határvadászegységek megerősítését tűzte ki célul.

Mit is jelent az a szó, hogy határvadász?

A külpolitikai helyzet alakulása ázsiai és afrikai, otthonaikat elhagyó migránstömegeket hozott – főként – Magyarország déli határaihoz. Az Észak- és Nyugat-Európába tartó bevándorlók 2014-től folyamatosan növekvő létszámban érték el hazánkat. A helyzet kezelését, az ország lakosságának biztonságát és területe legitimitásának megőrzését a kormány a rendőrség feladataként határozta meg. A rendőrség előbb személyi állományának átcsoportosításával, fokozottabb határ menti jelenléttel reagált a prognózisok szerint tartós menekültáradat kezelésére, illetve az illegális határátlépések megakadályozására. A kormány 2016 nyarán a rendőrség létszámának radikális bővítésével határvadász-alakulatok felállításáról rendelkezett.

Kónya József nyugállományú határőr ezredes 

A szeptemberben megkezdett országos méretű toborzásra jelentkező és a feltételeknek megfelelő rendőrjelöltek novembertől a rendészeti szakgimnáziumok és a rendőrség szakembereitől kapnak-kaptak képzést, szakmai jogosítványaik megszerzése után tavasszal kezdik szolgálatukat az érintett határszakaszokon. Határvadászként. Érdemes megvizsgálni, mit is jelent ez a kifejezés. Ebben segít Kónya József nyugállományú határőr ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi docense:

– A határvadász fogalom helytelen szemantikai értelmezést kapott, akadnak, akik a kifejezés második tagjáról a köznapi szóhasználatban érvényes, vadállatokat elejtő emberre asszociálnak – mondta Kónya József ezredes. – A „vadász” kifejezés használata fegyveres szerveknél történeti múltra tekint vissza, más jelentéstartalma van, mint a közbeszédben. Helytelen úgy megközelíteni a kérdést, hogy a határon szolgáló hivatásos rendőrök kire, mire vadásznak. Természetesen senkire és semmire. Úgy kerülünk közelebb a szó megértéséhez, ha azt kérdezzük: hogyan, miként szolgálnak? Nem a rendőr a vadász, hanem a módszer, amit alkalmaz szolgálata ellátása során. Feladatuk végrehajtása, harcászati alkalmazásuk némiképp eltér az általános, jelentősebb tömegeket magába foglaló, reguláris csapatoknak előírt elvektől. A vadász-jellegű harcászati elv alapvetően dinamikus tevékenységeken alapszik, koroktól függően része volt, illetve a mai napig része az erődtámpontok közötti portyázás, lesállások elfoglalása, rajtaütés, gyors, meglepetésszerű akciók végrehajtása. Azokon a területeken, ahol a földrajzi adottságok egyébként sem kedveznek a tömeges felvonulásoknak, különösen észszerű stratégia a kisebb, jól képzett egységek bevetése. A tőlünk nem is olyan messze fekvő alpesi államokban, például Olaszországban, Ausztriában máig megtartották a hegyes domborzati viszonyok között szolgálatot teljesítő csapatok elnevezésére a hegyivadász definíciót.

– Történelmi távlatokat tekintve a „vadászok” mindig jól képzett, önálló cselekvésre, aktív döntéshozatalra felkészített, ugyanakkor kötelékekben végrehajtott feladatok ellátására is alkalmas fegyveresek voltak – folytatta az ezredes. – A XXI. század határvadászától is kemény, sokrétű feladatellátást követel meg a szolgálat. A Készenléti Rendőrség határvadászainak nem elég dacolni a természeti körülményekkel, azzal a rapszodikussággal, hogy esetenként napokig passzív figyelés az osztályrészük, majd a hirtelen beavatkozás. A határvadász járőrözik, jogsértőket kutat fel és fog el, társaival kötelékbe rendeződve az államhatár rendjéért felel. Csoportok betörését hárítja el, övezeteket zár le, területeket fésül át és ellenőriz, migrációs tömegek mozgását biztosítja, bekapcsolódik ellátásukba, őrzi a szálláshelyeiket. A határvadász csakis önvédelem céljából használja fegyverét, számos feladatot ellát, egyet azonban biztosan nem: nem vadászik embertársaira.

Kónya József ezredes hozzátette:

– Méltatlan a határvadász kifejezés degradáló, kifordított értelmezése, ez sérti azoknak a hazájukat szolgáló hősöknek az emlékét is, akik a második világháborúban a határvadász-alakulatokban harcoltak, vagy a délszláv válság idején becsülettel szolgáltak a határőrzászlóaljak kötelékében. A határvadász fogalom pozitív töltetű szó volt, most is annak kell lennie, amikor a határokhoz vezényelt hivatásos rendőreink szavatolják az ország és az Európai Unió biztonságát.

Szilágyi Attila

Fotó: Erdei, Zsaru-archív

 

Határvadász-történelem

A magyar államiság kialakulásával szinte egy időben jelent meg a határvédelem fogalma, a X. századtól ismerünk harcoló egységeket, amelyek az ország szuverenitásán őrködtek. Fennmaradt nyelvemlékek alapján tudjuk, hogy nevezték őket gyepűőröknek a határ régies szóalakja után, hívták őket lövőknek, mivel a szolgálatot gyakorta portyázó íjászok (nyilat lövők) látták el, voltak egyszerűen őrök, majd végvári vitézek a török ellen folytatott küzdelmek évszázadaiban. A kiegyezés után a csendőrség látott el határőrizeti feladatokat, 1903-ban határrendőrségnek keresztelték el a strázsálókat. Az I. világháború utáni békefeltételek megszabták a fegyverben tartható katonaság létszámát, ekkor bújtatott módon, Magyar Királyi Vámőrség néven láttak el határrendészeti tevékenységet. 1938-ban a Magyar Királyi Határőrség integrálódott a Magyar Királyi Honvédségbe, de határvadász csapatnemként megtartotta különleges felszereltségét, szervezettségét. 1942-ben hozták létre az ország keleti határainak védelmére a Székely Határőrséget, ennek emblematikus alakulata volt a 32. székely honvéd határvadász-zászlóalj, a kisszámú határőrző példaértékű helytállással, sokszoros szovjet túlerővel szemben hősiesen védelmezte a Gyimesi-szorost.

<< Vissza az előző oldalra