Retró Ladák

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

A napokban töltötte be 50. évét a rendőrség egyik ikonikus járműve, az első kiadású, kerek vagy egy körlámpás Zsiguli.

A szolgálati Ladák változatai három évtizeden át koptatták az utakat országszerte. Az első modern rendőrautóinknak tekinthetők, amelyek nagy tömegben váltották a testületnél az időközben elavulttá vált Moszkvicsokat, Pobjedákat, Volgákat és Warszavákat.

A Volga mentén, a Zsiguli-hegy mellett a kimondottan ennek a típusnak a gyártásához épült, Togliatti névre keresztelt, város méretű autóüzem falán a cirill betűs naptár 1970. április 19-ét mutatta. Ekkor készült el Fiat-licenc alapján – még nagyrészt kézi megmunkálással – az első hat Zsiguli, hivatalos kódján: VAZ 2101. Nem kellett sokat várni, és megjelent a szocialista országokban és a magyar rendőrség kötelékében is.

– A magyar állam először 1972-ben rendelt kék, 1200 köbcentiméteres Zsigulikat – kezdte Bogdán András alezredes, a Hagyományőrző Rendőrszázad vezetője. – A rendszerbe léptetésük, szolgálati jellegük kialakítása a karosszériára betűsablon segítségével, fehérrel felfestett feliratok elhelyezéséből, megkülönböztető jelzések felszereléséből, URH-s adó-vevő készülék beépítéséből állt. Egy idő múlva a gyártó jelezte, hogy nem tud elegendő kék Ladát szállítani, ekkor született a salamoni döntés: jöjjenek fehérek, azokra majd kék feliratok kerülnek. Így alakult ki a kék-fehér és fehér-kék Lada-flotta, amely a „civil” megjelenésű nyomozóautókkal együtt jó darabig a rendőrség járműparkjának gerincét képezte.

A modell alapjául szolgáló Fiat 124-est a kontinensnyi ország szélsőséges időjárási viszonyaira is alkalmas, az olasz utaknál mostohább terepadottságokat jobban kiszolgáló változtatásokkal kezdték el eleve gyártani. A kocsi minden részleténél az egyszerűségre és megbízhatóságra törekedtek, mivel a Szovjetunió szervizellátottsága korántsem volt kiterjedt. Több anyagot használtak fel a motorhoz, megnövelték a hasmagasságot, az elektromos töltésről dinamó helyett már generátor gondoskodott. Az elsők 60 lóerővel, majd az 1974-ben megjelent és rendőrségi célokra is használt 1300-as, 21011-es modell már 67 lóerővel szelte az utakat. Érdekesség, hogy a gyár a szovjet rendőrség, illetve az Állambiztonsági Bizottság, a KGB számára készített nagyobb teljesítményű, 1500 köbcentiméteres, később Wankel-motoros hatósági szériát. A hazai orrmotoros, hátsókerék-hajtásos Zsigulik azonban a városi legendával ellentétben nem kaptak érdemleges teljesítménynövelő tuningot az általános rend­őri használatban. Egyes járműveket láttak el csupán nagyobb méretű üzemanyag-fúvókával.

– A pörgős motor a rövid áttételezésű, négysebességes váltóval főként városi használatban elegendő dinamikát biztosított a rendőri feladatok ellátására – emlékezett vissza Cservölgyi Tibor nyugállományú főtörzszászlós, a Hagyományőrző Rendőrszázad szerződéses alkalmazottja. – A rendszerváltás előtt jóformán mindenki a keleti blokk által gyártott autókkal járt, így a Zsigulik nem szembesültek extra kihívásokkal. Az első szériát követték a két körlámpás, 1500 és 1600 köbcentis modellek, majd a négyzetes lámpatestekkel szerelt kocka Ladák, a „kozák mercik”. Akkoriban masszív, terhelhető járműként tekintettünk a Ladákra, ám ma már visszatekintve aggasztóan korán, 100-120 ezer km, azaz 3-4 szolgálatban töltött év után jelentős gondok merültek föl a kocsiknál. A folyamatos terhelés elhasználta a motorblokkokat, gazdaságtalanná vált a szervizelésük, így nagy számban kellett leselejtezni, árverésre vinni őket.

Cservölgyi Tibor figyelemmel kísérte a szolgálatból kivont Ladákat, eleinte még maga sem tudva, hogy egy évtizedek múltán megforduló folyamat elején áll.

– Elektrotechnikusi végzettségem van, öcsém karosszérialakatos: mindketten konyítunk az autókhoz. Egészen jól fel tudtuk mérni, hogy az eladásra szánt kocsik közül melyikben akad még valamennyi gazdasági potenciál, azaz kisebb rendbehozatal után még új tulajdonosra találhat. A Ladák kifutottak, idővel én is szögre akasztottam a fővárosi állománynál és Szigetszentmiklóson 28 évig viselt egyenruhát, de nem tudtam teljesen eltávolodni a hivatástól. Bekapcsolódtam a Hagyományőrző Rendőrszázad múltápoló tevékenységébe. Közben valahogy úgy éreztem: nem élet az élet rendőrautó nélkül, fejembe vettem, hogy szert teszek egyre. A pályám elején rendszeresen használt, később, a továbbértékesítéseket megelőző javítások során szerkezetileg is ától cettig megismert Ladára esett a választás. Úgy döntöttem, az engedélyeket beszerezve restaurálok egy korabeli rendőrautót. Itt köszönt vissza a Ladák gyors elhasználódása: mire nejemet is meggyőztem ennek fontosságáról, már nem találtam megvásárolható rend­őrségi példányt. Civil kocsit kellett „besoroznom”, illetve kocsikat, mivel jelenleg két Lada építőjének és tulajdonosának mondhatom magamat. Elsőként egy 1982-es Zsiguli kombit vásároltam, ezt a típust a rendőrség állományában 1976 és 1988 között alkalmazták. Megnövelt belső terét kihasználva futott belőle a baleseti helyszínelőknél, és használták kutyás kollégák is. A fényezését követően eredeti betűsablonnal kapta meg a szervezetmegjelölő „Rendőrség” feliratot az oldalára. Ezután kerültek rá eredeti szolgálati autókról leszerelt fény- és hangjelző berendezések, szintén eredeti URH-rádióegység. A másodiknak készített autó szintén civil volt, közvetett rendőri múlttal. Egy kolléganő fia használta az 1994-es, kocka VAZ 2107-est, ami kiváló állapotban volt. Ezzel együtt jócskán kellett vele foglalkozni. A kocsi a 90-es évek divatjának megfelelően számos átalakítással és optikai tuninggal bírt: a hátsó szélvédőre tett „maffiarácstól” a Koppány-kipufogóig, matricákig, széles felnikig. Ez az autó is megkapta az elvárásos rendőri jelleget. Szolgálati extraként a csomagtartó fedelére fényjelzéses megállítópanel került, a kommunikációt a rádióegység mellett a beltérbe integrált autótelefon erősítette meg. Mindkettő hitelesített, szakvéleményezett, az eredeti szolgálati kocsikkal megegyező megjelenésű jármű lett. Kedvelt figurái a rendőrségi nyílt napoknak, visszatekintő bemutatóknak. A kocka Lada már filmszerepet is kapott, emellett közkedvelt utazóeszköz, egyben programpont legény- és lánybúcsúkon, esküvőkön. A szolgálati Ladákra máig emlékeznek az emberek, nemcsak a velük dolgozó hivatásosokba, de megfigyelésem szerint szinte az egész lakosságba beivódott látványuk. Siófok mellett egy klipforgatáson vettünk részt az egyik Ladával, és amikor nem volt jelenetünk, az út szélén álltam vele. Arra lettem figyelmes, hogy egy autós automatikusan megállt mellettünk: korosabb vezetője szó nélkül odahozta jogosítványát és forgalmi engedélyét, közúti ellenőrzésnek gondolta a helyzetet!          


SZILÁGYI ATTILA
FOTÓ: FRANCZ ILONA, FÜLÖP MÁTÉ

<< Vissza az előző oldalra