Azonnal döntenek, ha baj van

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Ők szólnak bele a telefonba, és rendszerint az első három mondat hallatán pontosan tudják, hogy mekkora a baj.

Idén a tevékenységirányítási központok országos szakmai versenyét a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság (PMRFK) ügyeletesei nyerték meg. Tulák Nikoletta alezredes, Somoskői Zsolt őrnagy és Kovács István főtörzsőrmester, a győztes csapat tagjai nyilatkoztak munkájukról.

– Az ügyeleten mindenhez kell érteni. Minden ott kezdődik és ott is végződik – Tulák Nikoletta alezredes, a PMRFK tevékenységirányítási központjának osztályvezető-helyettese mondja ezt percekkel azután, hogy kollégáival beültünk egy félreeső irodába beszélgetni. Gyorsan kiderül, hogy valaha mindhárman járőrként kezdték. Nikoletta 25, Zsolt 20, míg István 10 éve szerelt fel. Mindannyian elmondhatják, hogy munka mellett egyetemi diplomát is szereztek. Egyetértenek abban, hogy ügyeletesként hihetetlen erős alapot jelentenek a számukra azok az évek, amikor még járőrként az utcán adtak szolgálatot.

– Úgy mondják, hogy nem lehet minket eladni. Pontosan tudjuk, hogy milyen egy intézkedés, mi az, amit végre tud hajtani a járőr, és a feladat mennyi időt vesz igénybe – fejti ki Kovács István főtörzsőrmester. Hozzáteszi, hogy ennek a munkának van egy adottsága, ami számára nagyon fontos. Minden egyes nap más.

– Bejövünk reggel, és azt sem tudjuk, milyen kihívások elé állít majd minket az a nap. Plusz egy olyan közegben vagyunk, ahol nagyon erős a csapatszellem, ami nélkül ezen a területen nehéz lenne létezni.

A tevékenységirányítási központban dolgozni teljesen más műfaj. E munkának nyilvánvalóan a sajátja, hogy a rendőrök nem találkoznak személyesen az ügyek szereplőivel. Itt, miután nem látják a bejelentőket, akik legtöbbször drámai helyzetben kérnek segítséget, úgymond vakon dolgoznak az ügyeletesek. Egy plexifal van előttük, számítógép-monitorok, közben telefon-, rádióhangokat hallanak. Amikor valaki telefonál, nekik azonnal dönteniük kell, hogy mit közvetítsenek neki. Nem holnap, nem azután, hanem rögtön, és nincs főnök sem, akinek a véleményét ilyenkor hirtelen ki tudnák kérni.

Ugyanilyen helyzetek sokaságából állt az a verseny, amely október 5–7. között az ország 19 megyéje, a BRFK, a Készenléti Rendőrség és a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság háromfős csapatai között zajlott Kiskunhalason. Első nap egy 90 perces elméleti tesztsort oldottak meg együtt a csapatok tagjai. Majd jött a gyakorlati rész, amely négy különböző helyszínt érintett. Ott hihetetlen fontos volt, hogy végig nyugodtan, átgondoltan, a feladatokat leosztva dolgozzanak.

– Közel három évvel ezelőtt eltűnt egy mentális problémával küzdő tizenéves gyerek. Nagyon élesen megmaradt bennem – emlékszik Kovács főtörzsőrmester, amikor valódi élethelyzetekre terelődik a szó. Azokra a hívásokra, amelyeket nem tudnak elfelejteni. – Végül az autópálya mellett találták meg a kollégáim. Én értesítettem a szülőket. Az apuka elsírta magát, amikor felhívtam. Ez nagyon megérintett.

 

Kovács István főtörzsőrmester, Tulák Nikoletta alezredes és Somoskői Zsolt őrnagy a kupával
Kovács István főtörzsőrmester, Tulák Nikoletta alezredes és Somoskői Zsolt őrnagy a kupával

– Tavaly arról érkezett bejelentés, hogy egy idős ember átvágta az utcán egy nő nyakát – idézi fel Somoskői Zsolt őrnagy. – Ez nyilván nem volt egy megszokott, mindennapi hívás. A járőrök küldése mellett párhuzamosan visszahallgattuk a bejelentéseket. Egy ilyen hívásnál hirtelen az is, aki régóta az ügyeleten dolgozik, egy pillanatra megáll, hogy végiggondolja, tényleg az történt-e, amit a tanú látni vélt. Az új ügyeleti rendszernek egyébként nagy vívmánya, hogy nem egy ügyeletes tiszt és a helyettese dolgozik, hanem „szét tudjuk dobni” egymás között a feladatot, így néhány perc alatt nagyobb terjedelmű hanganyag ellenőrizhető. Ebben az ügyben hárman telefonáltak. Mindenki mást látott. Miután máshol voltak, más-más esemény tanúi lettek más-más időpontban. Pillanatok alatt mozaikszerűen állt össze nekünk, hogy emberöléshez kell küldenünk a kollégákat. Végül 15 perc alatt fogták el az elkövetőt, aki egy idős ember volt, egyik hozzátartozóját ölte meg.

Somoskői őrnagy hozzáteszi, szolgálat után mindig arra törekszik, hogy racionálisan lássa az ilyen súlyú ügyeket. Úgy érzi, oda kell figyelnie arra, hogy bizonyos távolságból tekintsen az emberi tragédiákra. Ha erre képtelen lenne, alkalmatlan lenne a munkára, maga is elégne az ügyekben.

Egyetértenek abban, hogy a tárgyilagos, nyugodt hang alapvetően fontos követelménye annak, amit csinálnak.

– Azért, ha van egy szexuális jellegű vagy egy életellenes hívás, nem várunk be négy-öt bejelentést – fűzi hozzá Tulák Nikoletta. – Általában az elsőnél az ember már megindítja a járőrt. Onnantól ő teszi a dolgát, és jelent folyamatosan nekünk.

– A telefonhívásoknál nagyon sokszor az első három mondatból le lehet szűrni, hogy a bejelentő egyszerűen csak bejelent, vagy tényleg segítséget kér – veszi át a szót Kovács István. – A kettő között őrült nagy a különbség. Van olyan ember, aki balesetet okoz, elmondom neki a szabályokat. Nyugodt marad, megköszöni, és megyünk tovább. De vannak, akik tanácstalanok, nem tudják, mitévők legyenek egy baleset kapcsán. Velük egészen másképp kell foglalkoznunk. Sokszor ugyanazt többször vagy máshogy is el kell ismételnünk, egészen addig, míg teljesen biztosak nem leszünk benne, hogy megértette, amit mondtunk. Nemegyszer pedig azt is mérlegelni kell, hogy két esetből melyikben kell hamarabb intézkedni.

Az élet sokszor felülírja a protokollt. Ilyenkor csak a szakmai, tapasztalati tudásba lehet kapaszkodni. Tulák Nikoletta 2013 márciusában épp akkor volt ügyeletes Székesfehérváron, amikor katasztrófahelyzet alakult ki az M7-es autópályán. Az emlékezetes hatalmas havazásban 67 autó ütközött össze.

– Akkor bő 40 órát húztam ott le. Az kegyetlen volt! Halálfélelmük volt az embereknek. Nem volt vizük, fáztak, azt látták, hogy mindjárt elfogy az üzemanyag. Sokan a gyerekükkel voltak egy autóban étel, ital nélkül. Közben tudtam, hogy a traktor is elakadt, és nem tudok kit odaküldeni.

A kényszerhelyzet kényszermegoldásokat szül. Olyat nem ígérhet az ügyeletes, amiről nem biztos, hogy megtörténik. Ebben a szituációban csak az maradt, hogy valami módon megpróbálják megnyugtatni a telefonálókat. Csupán azt tudták javasolni, hogy próbáljanak segítséget kérni, főleg azok, akik kisgyerekkel voltak.

A kiskunhalasi versenyre Tulák Nikoletta állította össze a Pest megyei csapatot. Az osztályvezető-helyettes szerint Somoskői őrnagy kikezdhetetlen lexikális tudásával meghatározta a triót, míg Kovács István korábban is indult országos versenyeken, tehát speciális tapasztalati tudása volt már e megmérettetésekről. Azt mondják, nem számítottak rá, hogy a 22 csapatból ők nyernek. Nagyon boldogok a kupával, amit elhoztak. Az, amivel foglalkoznak, hihetetlen lélekjelenlétet igényel az embertől. Önmagától adódik a kérdés: akkor, amikor ők kerülnek olyan szituációba, amelyben a rendőrségtől vagy a mentőktől kell segítséget kérni, ugyanolyan higgadtak maradnak, mint a szolgálatban?

– Nem. De ez egy olyan kérdés, ami magában hordozza a választ – mondja Somoskői Zsolt. – Ha én kerülök egy ilyen szituációba, akkor benne vagyok a helyzetben. Ez merőben más, mint amikor kívülről koordinálok… Hogyha valamiben benne van az ember, az teljesen más. Az a lelkét, a húsát érinti meg.

P. GÁL JUDIT

FOTÓ: BÉRES ATTILA

 

 

MIT KELL MONDANI A 112 diszpécserének?

A hívásfogadó központ operátora az alábbi alap­információkat kérdezi meg (lehetőleg nyugodtan, tagoltan és érthetően kell válaszolni):

- a bejelentő neve, telefonszáma;

- az esemény helyszíne;

- mi történt, kinek van szüksége segítségre;

- felmerül-e valakinél közvetlen életveszély;

- esetleges sérültek száma, a sérülések foka;

 - az esemény folyamatban van vagy lezajlott.

 

 

 

<< Vissza az előző oldalra