Cseles életmentés a felüljárónál

Kényes téma az ön- és közveszélyre utaló cselekmények megítélése, hiszen nem csak mentális problémával élő emberek hajlamosak arra, hogy olyan helyen akarjanak véget vetni saját életüknek, ahol ezzel másokat is veszélyeztetnek. Egy borsodi fiatalember azzal is ráijesztett az alatta elhaladó járművezetőkre és utasaikra, hogy vértől vöröslő csuklóval lépett át a kb. 6 méter magas felüljáró korlátján.

– Túlsúlyos jármű vezetőjével szemben intézkedtünk, és már úton voltunk visszafelé Encsre az M30-ason, amikor bejelentkezett a tevékenységirányító. Közölte, hogy több autós is öngyilkost látott az M30-as egyik felüljáróján a 41. és a 45. kilométer közötti részen. Mintha kötél lett volna a nyakában, és véresnek tűnt az egyik csuklója – idézte fel Gál Péter törzszászlós, az encsi autópálya-alosztály baleseti helyszínelője, és hozzátette, gyorsítottak, de nem kapcsolták be a megkülönböztető jelzést. – Úgy emlékeztünk, hogy azon a szakaszon két vad- és két mezőgazdasági átjáró található, ezért menet közben felhívtuk az autópálya-mérnökség diszpécserét, nézze meg a kihelyezett kamerákat, hogy azonosítani tudjuk a helyszínt. Épp akkor láttuk meg a külső forgalmi sáv felett, a szalagkorlát innenső oldalánál álló fiatalembert, amikor a diszpécser közölte, hogy a 42. kilométerszelvény mezőgazdasági átjáróján tartózkodik. Még ekkor sem kapcsoltuk be a kéket, mert nem akartunk ráijeszteni, csak amikor megálltunk, hogy az arra haladó járművek messziről lássák, a leállósávban vagyunk.

Nem beszéltek meg semmit, a helyzet adta magát.

– A kollegám picivel hamarabb szállt ki, és rögtön elkezdte szóval tartani a férfit, aki magából kikelve összevissza kiabált. Úgy gondoltam, ilyen állapotban aligha fogja észrevenni, ha besurranok a felüljáró alá, de szerintem azt sem látta, hogy kiszálltam a szolgálati autóból – emlékezett Takács Tamás törzszászlós, az encsi autópálya-alosztály járőre, aki átlépett a pályavédő szalagkorláton. – A töltés felé indultam, és négykézláb felkapaszkodtam rajta. Távolabb volt egy lépcső, de minél hamarabb fel akartam érni.

Közben Gál Péternek sikerült hangosan szóba elegyednie az életunt fiatalemberrel.

– Gyér forgalom mellett a felüljáróhoz vezető útszakasz jól belátható volt, ezért kiléptem a külső sáv közepére, és onnan beszéltem vele. Egy ideig csak azt üvöltötte, hogy „úgyis öngyilkos leszek!”, és közben az egyik lábát lógatni kezdte lefelé. Ez volt a legkritikusabb pillanat. A kissé nyirkos időben megcsúszhatott volna, ráadásul jól látszott, hogy a nyakában lévő láncot a szalagkorláthoz rögzítette, és csupa vér volt a bal alkarja. Mintha ettől a fél lábon állástól ő is megijedt volna, mert ahogy rákérdeztem, miért akarja eldobni az életét, zokogni kezdett, és közben visszahúzta a lábát. Elmondta, hogy közös gyerekükkel együtt hagyta el a partnere, és ezt képtelen megemészteni. Ezután folyamatosan beszéltem hozzá, győzködni próbáltam, hogy gondolja meg a dolgot, és közben a forgalmat is figyeltem. Két személykocsi és két kamion ment el mellettem, és minden sofőr messziről észrevette az intézkedést, mert lassítottak, és a belső sávba soroltak. Közben azt is láttam, ahogy Tamás hátulról közelített a férfi felé.

A fiatalember nem észlelte a mögé kerülő rendőrt.

– Óvatosan odasunnyogtam a háta mögé, és csak akkor vett észre, amikor a nyakánál ráfogtam a kabátjára. Ettől összerezzent, és bár igencsak meglepődött, nem vesztette el az egyensúlyát. Továbbra is kapaszkodott a szalagkorlátba. Rögtön mondtam neki, hogy „Gyere! Másszál vissza!”. Nem kellett kétszer szólnom. Azonnal megfordult, és már tette is át az egyik lábát a szalagkorláton. Miután biztonságban volt, kezdtem leszedni a láncot a nyakából, ami nehezen ment, mert többször is áttekerte, és meg is csomózta. A másik végével is volt gondom, mert több csomóval rögzítette a felüljáró szalagkorlátjához, de végül csak lejött, és addigra már a kollegám is odaért. Aztán nem sokkal később a mentősök is megjöttek. Ők már célirányosan hajtottak a mezőgazdasági felüljáróra a földúton keresztül. Bekötözték a csuklóját, amit több helyen is megvágott. Vérzett, de nem tűnt súlyos sérülésnek – magyarázta Takács Tamás. – Megkérdeztem tőle, dohányzik-e, majd pedig megkínáltam egy cigarettával. Ettől kicsit lenyugodott.

A két törzszászlósnak ez volt az első életmentése, Dsupin Levente őrnagy, az encsi autópálya-alosztály vezetője felterjesztette őket főkapitányi elismerésre.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG