Elfogadóparancs
Egy betű különbség, két teljesen eltérő fogalom. Szükséges rossz, a jogi hátrány érvényesítése a többség oltalmazása érdekében, és jó cselekedet a hátránnyal élő kisebbség felé fordulva. Olyan kedvvel feladatot ritkán teljesítettek az egyébként is tettre kész bevetésiek, mint december 11-én reggel, amikor megkapták az Elfogadóparancsot.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Elfogadóparancs elnevezésű programjával a testület társadalmi felelősségvállalásának keretében szeretné ráirányítani a figyelmet a hátránnyal élők elfogadásának fontosságára.
– A Bükk közterületi támogató alosztály munkatársainak az utóbbi időben jócskán kiszélesítettük tevékenységi körét. A legveszélyesebb éles bevetések, bűnügyi akciók, tehát a „legrendőrösebb” ügyek mellett mind gyakrabban jelennek meg olyan programokban, amelyek a rendőrségnek a civil kezdeményezésekkel közös szerepvállalását illusztrálják – mondta az ötletgazda, Dobi Tamás százados, megyei sajtóreferens. – Miért ők? Mert kivételesen jó kommunikátorok. Akárcsak előírt feladat-végrehajtásaik során, a rendezvényeken is kizárt, hogy ne menjen át az üzenet, ha ők irányítják rá a figyelmet. Mint a rendőrség legmarconább figurái, puszta megjelenésükkel és felszereléseikkel már önmagában igen impozánsak. Ehhez az élményhez további látványelemet ad a bevetéseken és gyakorlatokon kimunkált taktikai mozgás, a csikorgó autókerekekkel kivitelezett üldözési vagy a vaktöltényes fegyverhasználat. Mivel pedig egyik fő profiljuk a körözött bűnözők, azonosított gyanúsítottak elfogása, a tálcán kínálkozó párhuzam miatt egyértelmű volt, hogy ők lesznek az Elfogadóparancs megszemélyesítői.
A miskolci Rónai Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Tagiskolában a diákok rövid köszöntése után elkezdődött a speciális „műsor”. A közterületi támogató alosztály munkatársai többféle szimulációt mutattak be, mondhatni, napi rutinjukból állították össze. A bevetésiek autómegállítás szemléltetésével kezdték, az iskolások az akció végkifejletében láthatták, miként lépnek fel a támadó magatartású emberekkel szemben a zsaruk. A „rosszfiúk” közül volt, akit kényszerítő eszközökkel bírtak jobb belátásra, a rájuk fegyverrel tüzet nyitó támadót célzott lövésekkel iktatták ki. A program második részében egy átmenetileg védett személlyé változó tanárnő részesülhetett kiemelt védelemben. A zsaruk úgy kísérték az iskolaudvaron, mint egy valódi hírességet, rövidesen az is kiderült, hogy jelenlétük nem puszta dísz egy sztár körül. A védett pedagógusra lőfegyverrel támadó osztagot időben kiszűrték, és míg ketten az oltalmukra bízott hölgyet menekítették fedezékbe, a testőrség többi tagja sikerrel vette fel a tűzharcot a bűnözőkkel. A bemutatók után a Bükk tagjai megmutatták felszereléseiket a tanulóknak, és közös fotózásra is sor kerülhetett. A szemléltetés és az azt követő ismerkedés maradéktalan elégedettséget váltott ki a diákhadból, akik tanáraikkal teázásra invitálták az udvarról az igencsak csípős reggelen nekik parádézó zsarukat.
– Az Elfogadóparancsot kiválóan be tudtuk illeszteni a most induló komplex prevenciós programsorozatunkba – magyarázta Gúr Péter Attila, a Miskolci Családsegítő Szolgálat igazgatója. – A beszélgetésekre, találkozókra alapozott koncepció az autistákra irányul, üzenete pedig: „Ha elfogadsz, téged is elfogadnak!” A célcsoport ezúttal az épületben működő Éltes Mátyás Általános Iskola autistákat fejlesztő tagintézményének tanulói voltak. A családsegítő, a szülők, gyerekek és pedagógusok mellett a rendőrség újabb szereplőként csatlakozott az egyre szélesebb összefogást mutató kezdeményezésbe. Reményeink szerint így még tökéletesebben, gyorsabban érvényesülhet a hátrányos helyzetű csoportok integrációjáért folytatott törekvésünk.
– Eddig más oldalról kellett közelítenünk a jelenséghez, de természetesen képesek vagyunk minden felkérésre reagálni. Szívesen próbáltuk ki magunkat az elfogadás követeiként is – magyarázta Szováti Tibor alezredes, a Bükk közterületi támogató alosztály parancsnoka. – Munkánk során előfordul, hogy az elfogásra kijelölt személy valamiféle betegséggel, diszfunkcióval küzd. Ilyenkor többrétű feladat előtt állunk. Elsődlegesen természetesen végre kell hajtanunk a kapott parancsot az erre vonatkozó jogszabályok betartása mellett, ezt semmiféle körülmény nem befolyásolhatja. Mint minden esetben, vigyázunk saját és kollégáink épségére, ám olyan helyzetben, amikor ismerten viselkedési problémával, gondolkodását, helyzetmegítélését befolyásoló egészségügyi zavarral küzdő személy az intézkedés alanya, fokozottan ügyelünk, mivel az illető kiszámíthatatlan, illogikus cselekedetekre is ragadtathatja magát. A rendőri fellépés könnyen ellenreakciókat vált ki, az érintettek sokszor meghökkentő gyorsaságról, eltökéltségről, fizikai erőnlétről tesznek tanúbizonyságot, és szembeszállnak kollégáimmal. A megkezdett intézkedés során akár a megváltozott tudatállapotú gyanúsított épségének garantálása is a mi feladatunk, törvényi kötelezettségünk a kellő arányosságú erély érvényesítése mellett akár saját magától is megóvni. Nekünk kell ügyelnünk rá, hogy ne csak bennünk, de magában se tudjon kárt tenni. A szándékosan erre irányuló mozzanatok kivédése mellett arra is figyelünk, hogy míg például kontrolláljuk heves mozdulatait, az úgy történjen, hogy ennek során ne okozzon magának izomszakadást, csonttörést vagy ínsérülést. Amennyire módunkban áll, törekszünk arra is, hogy az akcióban emberi méltóságán se essen folt feleslegesen. Nem célunk és feladatunk a megszégyenítés, a kínos helyzetek előidézése, csupán, mint minden rendőrnek: a törvény érvényesítése. Az Elfogadóparancs hatósági nyitás a hátrányos helyzetű lakosságcsoport felé, nemcsak kiállás részünkről, de számunkra is lehetőséget teremt az ő megismerésükre, megértésükre.
SZILÁGYI ATTILA
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA