Fekete november

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Tizenhat halálos kimenetelű közúti közlekedési baleset történt idén novemberben Pest megyében.

Durván kétnaponta csapódott a halottszállító kocsi ajtaja az út mellett. Minden másnap elveszítette egy család, egy közösség, egy társaság az egyik tagját. Életek szakadtak félbe, értelmetlen magatartások miatt tombolt a hónapban az utakon a halál.

A lesújtó számadatok mögé nézve Pacsuta Ágnes főhadnagy, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának főelőadója beszél az okokról:

– Minden esetben egyértelműen és kizárólagosan kimutatható a végzetesen könnyelmű, a sorsot kihívó emberi temperamentum. Az eddigi vizsgálatok szerint egyetlen balesetben sem játszott szerepet műszaki tényező vagy időjárási havária. Nem törtek ketté egyik pillanatról a másikra autókarosszériák, nem gördültek sziklák az útra, nem zuhant repülőgép az autósztrádára. Olyan helyzetekkel állunk szemben, amelyek mindegyike könnyedén megelőzhető lett volna, bármiféle extra képesség híján, pusztán a törvényi előírások betartásával, a hatóságok ajánlásainak szem előtt tartásával, esetenként egyetlen karmozdulattal vagy a biztonsági öv bekattintásával. Többször összetett motívumok vezettek tragédiához, de mindig olyan tényezők, melyek a legcsekélyebb felelősségvállalással, önmegtartóztatással kivédhetők lettek volna. A gépjárművezetők felelőssége 13 esetben állapítható meg, ezek összesen 14 ember halálát okozták. Tíz balesetből hétszer játszott szerepet a sebesség helytelen megválasztása, ugyancsak 70 százalékban állapítottuk meg azt, hogy az elhunyt nem kapcsolta be a biztonsági övét. Három sofőrnél egyelőre kérdőjeles az ittas állapotú járművezetés, viszont két balesetben bizonyíthatóan közrejátszott az alkoholos befolyás, az egyik ittas vezető emellett drog hatása alatt ült volán mögé. Ő Érd lakott területén, derült időben, természetes, nappali fénynél a megengedett hala­dási sebesség minimum kétszeresével közlekedett, így későn észlelte az úttesten átkelni szándékozó helyi nyugdíjast, és halálra gázolta. Az okozó szervezetében kokaint, valamint THC-származékokat mutattak ki, alkoholszondás ellenőrzésének eredménye pozitív lett. Sajnálatosan bebizonyosodott ismét az a nemzetközi tétel is, hogy az autópályák leállósávja az egyik legveszélyesebb hely az egész földön. Az M3-as sztrádán, Bagnál egy járműszerelvény a sebességét nem a forgalmi viszonyoknak megfelelően választotta meg, ezért nem látta meg időben a kapaszkodósávban műszaki hiba miatt veszteglő személykocsit. Nekiütközött, és elütötte a jármű előtt tartózkodó, a hiba elhárítását végző két embert.

Mit éreznénk, ha… azt mondaná a veszteség fölött érzett fájdalmunk miatt túl szenvtelennek tűnő balesetvizsgáló egy néma papírból olvasva, hogy gyerekünk halálát egy hányaveti piás okozta? Átírnánk a zéró toleranciát, úgy szigorítanánk, hogy befalaznánk minden kocsma ajtaját, földre söpörnénk a hipermarketben a töményesgondolák – ezek szerint – gyilkos kínálatát? Hogy néznénk az autóreklámokra, mikor megtudjuk, hogy a gondosan tervezett négykerekűt valaki brutális fegyverként, motorizált bunkósbotként használta? Vagy mit gondolnánk az ezer befektetett mérnöki munkaóráról, töréstesztekről, amikor saját vesztét okozó rokonunkat darabokban emelik ki ronccsá tört kocsijából? Ki a hibás?

– Négyen hunytak el gyalogosként, a közlekedés legvédtelenebb résztvevőiként, hárman teljesen vétlenek voltak – folytatja a fekete november adataival a főhadnagy. – Kerékpár vezetőjeként két fő hunyt el. Egy baleset a biciklis hibájából következett be, míg egy balesetnek vétlen szereplője volt. Minden közlekedő mellé nem állhat rendőr, ettől függetlenül megpróbáltuk és a jövőben is megpróbáljuk óvni az emberéletet, sokszor azonban kollégáim lelkiismeretes munkája is kevés. Az egyik biciklist egy rendőri intézkedés után 15 perccel egy tehergépkocsi ütötte el. Az áldozatot negyedórával halála előtt munkatársaim felszólították, hogy vegyen fel láthatósági mellényt és tolja a kerékpárt, mert felmerült az ittasság gyanúja. Nem hallgatott az intelemre. A végzetes kimenetelű balesetek körülményeinek vizsgálatakor kiderült, hogy több esetben olyan környezetben következett be dráma, ahol az életüket vesztő közlekedők jól ismerték az adott útszakaszt, mivel arrafelé laktak, akár naponta jártak rajta. Ők már nem fognak tudni választ adni, de a balesetek pszichés hátterének elemzései azt mutatják, hogy különös veszélyforrás az olyan jellegű elbizakodottság, amikor valaki rutinból hajt a számára ezerszer megjárt úton. Vélhetően a pillanatnyi figyelmetlenséghez társuló nagyvonalú sebességmegválasztás, azaz a relatív gyorshajtás okozott a 31-es főúton, az 52-es és az 54-es kilométerszelvényben is egy-egy halálos balesetet. A helyi, tehát az útviszonyokkal, a főút intenzív forgalmával tisztában lévő szentmártonkátai lakosok egy-egy útkanyarulatban vesztették életüket. Az egyik balesetben egy 25 éves, a másikban egy 51 éves férfi csapódott fának járművével. Hogy a halál mennyire nem válogat, és mennyire nem függvénye az út frekventáltsága a balesetveszélynek: az M2-es autóút 26-os és 29-es kilométerszelvényében, de az alsóbbrendű, 3102-es mellékút 14-es és 22-es kilométerszelvényében is két-két vezető vesztette életét ebben a hónapban.

A Pest megyei novemberi közlekedési mérleg lesújtó, hiába tesznek meg a zsaruk erejükön felül mindent. Sokszor sokaknak nem tetszik, ahogyan a biztonságért, mindenki hazaérkezéséért dolgoznak. Traffipaxoznak és szondáztatnak, dacolva akár a munkájukat minősítő ordenáré felhangokkal. Nem jókedvükben, nem embergyűlöletből, nem kiszúrásból csinálják, hanem értünk, még ha nem is szeretjük. Az érintett családokban novemberben mindennél jobban örültek volna az akár százméterenkénti rendőri ellenőrzésnek is. Tizenhatan ma is ráncolhatnák a homlokukat, hogy kinek mit tegyenek a fa alá. Tizenhatan szeretteik körében szuszoghatnának bejglivel jóllakottan a fenyőillatú ünnepben. De az ő karácsonyukat elvitte a fekete november.


SZILÁGYI ATTILA
FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER, RENDŐRSÉG

<< Vissza az előző oldalra