Internet vénásan

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
ORFK Kommunikációs Szolgálat

Nehéz sorsú általános iskolásoknak hirdetett rajzpályázatot a Nyíregyházi Rendőrkapitányság. A beérkezett rajzok, festmények az internetezés biztonságának fontosságára és veszélyeire hívták fel a figyelmet. A nyertesek február 11-én, a biztonságos internetezés napján kapták meg az elismeréseket.

Biztonságos internetezés címmel januárban írt ki rajzpályázatot a Nyíregyházi Rendőrkapitányság olyan gyerekek részére, akik lakásotthonokban, nevelőszülőknél vagy anyaotthonokban élnek, azaz sorsuk nehezebb, mint átlagos társaiké.

Február 11-e a biztonságos internetezés napja, igencsak aktuális tehát a díjkiosztó, amelyen a pályázat nyertesei vehetik át jutalmukat. A rendőrkapitányság dísztermében tartott ünnepségen előbb Ferenc Róbert ezredes, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság helyettes vezetője szól a megjelentekhez, és megerősíti, hogy komoly kérdésről van szó, úgy véli, remek és elgondolkodtató pályamunkák érkeztek.

– Kíváncsiak voltunk arra, hogyan látják ezek a fiatalok az internetezés veszélyeit – mondja Gurbán Csaba százados, kiemelt főnyomozó. – Igaz, megadtunk bizonyos nézőpontokat, ilyen volt például, hogy „Ki ül a gép mögött?” vagy „Magányosan, egyedül”. Azaz igyekeztünk egy picit megmozdítani a fantáziájukat, de alapvetően arra voltunk kíváncsiak, hogyan néz ki mindez az ő szemüvegükön keresztül. Hetvenhárom pályamű érkezett be, ezeket rajztanárokból álló zsűri nézte át. A pályázat annyira jól sikerült, hogy a győztesek megjutalmazása mellett öt különdíjat is átadunk. Nekünk pedig a pályázat nagyon nagy segítség ahhoz, hogy miről kell hangsúlyosan beszélnünk a különféle bűnmegelőzési előadásainkon a gyerekeknek és a szüleiknek.

A díjak átadása után a kiállítás képeit nézegetjük a díszteremben. Az egyiken a számítógép monitorja nem más, mint egy hatalmas kígyó szája, amelyik épp elnyelni készül áldozatát. A másik alkotáson, az alsó tagozatosok győztesének pályaművén egy emberi csuklóhoz bilincselt mobiltelefon látható. A harmadikon egy guillotine, amelybe nem emberi fej, hanem egy mutatóujj van beszorítva. Mutatóujj, amely a felette lebegő veszéllyel mit sem törődve éppen egy mobiltelefont készül nyomkodni. A többi képen a számítógép monitorja körül megjelenő ijesztő alakok, sötét figurák, szövegbuborékokban az internetezés veszélyei.

A rajzokat, festményeket nézve először az jut az ember eszébe, hogy őszinték. Aztán meg az, hogy a kisebbek-nagyobbak pontosan tudják, milyen veszélyek leselkednek rájuk a világhálón. És nemcsak tisztában vannak mindezzel, de az egyébként meglepően ügyes alkotások arról árulkodnak, hogy gondolkodnak is ezeken épp eleget. Mindezt Chrien Gábor rajztanár, a zsűri egyik tagja is megerősíti.

– Jó volt a kezdeményezés, és a végeredmény is – mondja. – Minőségi rajzok, festmények születtek, olyanok, amelyek mögött mély gondolatok és érzelmek fedezhetők fel. Szemmel látható, hogy a gyerekeket foglalkoztatja mindaz, amit felvetett a pályázat, azaz nemcsak az internetezés örömeivel, hasznaival vannak tisztában, de a veszélyein is eltöprengenek néha.

A Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete, az Országos Roma Önkormányzat és a Nemzedékek Biztonságáért Közhasznú Alapítvány is támogatta a pályázatot, utóbbi például a győzteseknek kiosztott ajándékokkal, amelyek közül az első helyezetteknek járó kerékpárok különösen értékesek voltak. De jutott a gyerekeknek roller, rajztábla és még számos jutalom.

A teremben a díjátadó után mindenki a képeket nézegeti, a lakásotthonokból, nevelőszülőktől, anyaotthonokból érkezett gyerekek és a kísérőik, mindenki elégedett a végeredménnyel.

A felső tagozatosok győztesét kérdezgetjük, övé lett az egyik kerékpár. Zavarba jön, de az internet veszélyeiről neki is van véleménye, lassacskán mondja is. Szerinte az a legrosszabb, amikor ismeretlenek jelölik be a közösségi oldalon, olyanok, akikről azt sem tudja, kicsodák, és miért keresik az ismeretségét. És azt sem könnyű elviselni, ha a világhálón bántani kezdenek valakit, mondja, vele szerencsére még nem történt ilyen, de a barátnőjével igen, úgyhogy tudja, miről beszél.

Mint a teremben mindenki. Rendőrök és gyerekek egyaránt.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ

 

<< Vissza az előző oldalra