Kék testvérek

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Néha elegendő egy jó szó vagy egy kedves gesztus, amely talán örökre megváltoztatja egy ember életét. Cikkünkben egy testvérpár, Tóth Balázs hadnagy és a húga, Tóth Alexandra Döníz őrmester meséli el, hogy egy rendőri intézkedés hogyan változtatta meg az ő életüket.

– Még fiatal voltam, és a Simson (S51) segédmotoros kerékpárommal akartam menni bevásárolni – meséli Tóth Balázs. – Siettem, ezért nem vettem fel a bukósisakot. Épp arra járőrözött a helyi körzeti megbízott, Berta János főtörzszászlós, aki azonnal utánam indult, hogy megállítson. Megijedtem, hogy megbüntetnek, és nem álltam meg rögtön, de néhány méter után elkapott. Lehet, látta rajtam az ijedséget, de ahelyett, hogy azonnal megbüntetett volna, szabálysértés miatt figyelmeztetett. Aztán hazakísért, miközben segített tolni a motoromat. Ezután otthon szólt a szüleimnek, máskor ne engedjék, hogy sisak nélkül induljak motorozni. A szomszéd srácok is látták az esetet, és kérdezgették: mi volt, Balázs? Én meg adtam a menő csávót, hogy a rendőrök elől menekültem. Persze ez nem volt igaz. De minden csoda három napig tart, amikor már nem foglalkoztak vele, nekem egyre többször eszembe jutott, hogy milyen jó fej volt a körzeti megbízott. Elképzeltem, milyen érzés lehetett neki, amikor engem meglátott a motoron sisak nélkül, és én hogyan viselkedtem volna fordított helyzetben. Azt vettem észre, hogy egyre többet gondolok a rendőrségre és az intézkedésre. Annyira érdekelt a téma, hogy amikor pályaválasztás előtt álltam, elmentem a tiszavasvári gimnáziumba a rendőrség iskolai rendészeti szakirányú nyílt napjára. Utána már biztos voltam benne, hogy ezt szeretném csinálni. Később az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolában kezdtem meg a tanulmányaimat.

A rendőriskola megkezdése a nála tíz évvel fiatalabb húgára, Tóth Alexandra Dönizre is nagy hatással volt.

– Emlékszem, alig múltam 8 éves, amikor a bátyám megkezdte a tanulmányait Adyligeten. Amikor hazajött, sokszor az udvaron játszott velem – mondja az őrmester. – Ő volt a parancsnok, és sorolta nekem a vezényszavakat, például „sorakozó!”, „szakasz, vigyázz!”. Én meg büszkén masíroztam és tisztelegtem neki. Nagyon büszke voltam a bátyámra, olyan szerettem volna lenni, mint ő. Amikor később rendőrként felszerelt, és hazahozta az egyenruháját, mindig felvettem.

– Ha otthon voltam, azonnal felvette a láthatósági mellényt vagy a pólót, és abban játszott egész nap. Sokszor elpakolta a cuccaimat, keresni kellett. De olyan is megesett, hogy otthon hagytam a pilotkámat, mert rendszeresen eldugta – veszi át a szót Balázs nevetve.

A báty az iskola befejezését követően, 2011-ben szerelt fel a Monori Rendőrkapitányságra, majd egy év elteltével a Kunszentmártoni Rendőrkapitányságra került. 2014-ben a Nagykátai Rendőrkapitányság Tápiószecsői Rendőrőrsének körzeti megbízottja lett, ez az életszakasza 2023-ig tartott. Közben elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet közrendvédelmi szakon.

– Amikor otthon, Cibakházán járőrként kezdtem dolgozni, újra összehozott a sors azzal a rendőrrel, aki annak idején megállított a motorral. Sok mindent tanultam tőle mind emberként, mind pedig rendőrként. Soha nem mondtam el neki, milyen hatást tett rám annak idején, mennyire meghatározó volt az életemben, és hogy miatta, az ő rendőri intézkedése miatt indultam el ezen a pályán. Azóta ő már nyugdíjba vonult. Most körzeti megbízottként viszem tovább, amit ő, és igyekszem én is a fiatalokat jó irányba terelni, ha intézkedem velük szemben.

Körzeti megbízottként két eset volt számára meghatározó, mindkettő eltűnéssel leplezett bűncselekmény.

– Az egyik a „tóalmási anyagyilkosságként” ismert ügy volt. Eltűnt egy édesanya, és hat év után került elő a holtteste. Kőrösi János nyugalmazott alezredes keresett meg, mikor az eset után hat évvel újra elővette az ügyet, és felkért, hogy segítsek neki a nyomozásban. Hónapokig dolgoztunk együtt, míg végül eredményre jutottunk. A nő otthonában, az emésztőben akadtunk rá a holttestre. Az eset olyan hatással volt rám, hogy amikor később egy újabb eltűnés miatt kellett nyomozni, már én kerestem fel az alezredest. Akkor egy édesapa tűnt el, és néhány hónappal később sikerült megoldani az ügyet. A férfi egyik barátjával kábítószerezett, aztán rosszul lett. A társa ahelyett, hogy a mentőket hívta volna, elásta a tóalmási erdőben. A második eset után jutalmat kaptam. Nagyon megtetszett ez a vonal, tervezem, hogy elvégzem a mesterképzést is az egyetemen kriminalisztika szakon.

A családot nem lepte meg, amikor évekkel később Döníz is ezt a hivatást választotta. 2020-ban kezdte meg Miskolcon a rendészeti szakközépiskolát, majd 2022 februárjában szerelt fel a II. Kerületi Rendőrkapitányságra járőrként. Bátyja mindenben támogatta.

– Az első időszak nem volt könnyű, úgy éreztem, meg kell felelnem. Még most is emlékszem az első intézkedésre, amikor az első jegyzőkönyvet vettem fel, mert a zebránál parkolt le egy autós. De a legemlékezetesebb mégis egy szabadnapos intézkedés volt. A párommal mentünk vásárolni, aki szintén rendőr, és a gyalogátkelőnél felfigyeltünk egy férfira, aki a kutyáját verte, többször megütötte ököllel. Miközben hívtuk a szolgálatirányító parancsnokot, addig szemmel tartottuk az embert. Mivel nem volt nálunk semmilyen felszerelés, így nem mentünk oda hozzá, nem tudtuk, hogyan reagál majd az állat. Amikor megérkeztek a kollégák, mi is csatlakoztunk hozzájuk. Soha nem fogom elfelejteni, amikor megkérdezték tőle a kollégák, hogy miért verte meg az állatot, azt felelte: „Én így nevelem a kutyám.” Elvettük tőle a kutyust, és az újpesti állatmenhelyhez vittük. Nagyon félt, alig mert odamenni valakihez. Később meglátogattuk. Gondolkodtunk rajta, hogy örökbe fogadjuk, de aztán letettünk róla, mivel panelházban lakunk, és nem voltunk benne biztosak, hogy ott jól érezné magát.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG

<< Vissza az előző oldalra