Már mindent látott

Dunaújvárosban egy kislány magabiztosan tekintett a jövőbe.

– Talán egy rendőrnő látványa volt rám nagy hatással, erre pontosan nem emlékszem, csak arra, hogy óvodás koromtól mindig ugyanazt mondtam, amikor valaki megkérdezte, mi lesz belőlem. Rendőr! – idézte fel a tősgyökeres dunaújvárosi zsaru, aki rendvédelemből érettségizett a Dunaferr Szakközép- és Szakiskolában. – Pont akkor indult ez a szak, ami azt is jelentette, hogy a Csopaki Rendészeti Szakközépiskola felvételijén elméleti és fizikai vizsgát sem kellett tennem.

A Dunaújvárosi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályára szerelt fel 2005-ben.

– Járőrként rögtön baleseti helyszínelők mellé kerültem, aztán három évvel később magam is az lettem a tanfolyam elvégzését követően – vázolta, és hozzátette, a kutyás szolgálat is érdekelte, de a közlekedésen ragadt. – Ösztönzőleg hatott rám, hogy már kezdőként parancsnoki dicséretet kaptam, amikor egy perkátai cserbenhagyásos gázolásnál addig keresgéltem a hóban, amíg meg nem találtam néhány festékdarabot a vétkes autójáról. Azt tudtuk, hogy egy Ford sofőrje gázolta halálra a kerékpárost, mert leesett róla az embléma, és miután a kocsi vörös színére is fény derült, könnyen megtaláltuk. Az elfogásnál is ott voltam. A férfi, aki a volánnál ült, még ittas volt.

Az elmúlt 18 évben súlyos baleseteknél is helyszínelt.

– Volt olyan, ami mély nyomot hagyott bennem, de azt vallom, hogy mindent fel lehet dolgozni, és ebben az is segít, hogy már mindent láttam. Kettészakadt embertől kezdve a vonatbaleseten át a vitorlázórepülő fülkéjében szétroncsolódott holttestig. Visszagondolva talán az hagyta bennem a legmélyebb nyomot, amikor úgy tíz éve Nagyvenyim és Mezőfalva között balesetben vesztette életét egy 9. hónapban lévő kismama, a férje és a kislányuk. Csak a nagyobbik lányuk élte túl. Ez a tragédia halottak napján történt.

SZ. Z. J.

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER