Karjában a kicsivel futott a kórházba

A Készenléti Rendőrség (KR) munkatársai szeptember 18-án este egy férfit igazoltattak a IX. kerületben, amikor egy közeli utcából kiabálást hallottak.

– Először arra gondoltunk, hogy bűncselekmény történt, így a kollégákkal azonnal a hang irányába futottunk – emlékszik vissza az esetre Brezina Zsolt főtörzsőrmester, a KR VI. bevetési osztály 3. alosztály járőrparancsnoka. – Ekkor a mellékutcából felbukkant két férfi, valamint egy nő, karjában egy két év körüli kislánnyal. Amikor a nő észrevett minket, kétségbeesetten futni kezdett felénk, miközben azt kiabálta: „Lenyelt valamit, eszméletlen, hívjanak mentőt!” Láttuk, hogy a kicsi eszméletlenül fekszik anyukája karjaiban. Azonnal értesítettem a tevékenységirányító központot, és felvettem a mentősökkel a kapcsolatot. Társaim eközben a kislány életfunkcióit ellenőrizték.

– Kollégámmal, Pesti Károly megnéztük, nincs-e a kicsi szájában idegen tárgy, majd ellenőriztük a légzését és a pulzusát is – folytatja Mága Zsolt törzsőrmester, a KR VI. bevetési osztály 3. alosztály járőrvezetője. – Nem találtunk a szájában idegen tárgyat, de nagyon rossz állapotban volt. A teste elernyedt, a szeme fennakadt. A nevén szólongattuk, de semmire nem reagált. Aggódni kezdtünk. Azonnal döntöttünk, nem várhatunk, a kicsinek orvosi ellátásra van szüksége. Értesítettük a tevékenységirányító központot, hogy beszállítjuk a kislányt a kórházba.  

A rendőröknek nemcsak a kisgyerekre, de az édesanyára is figyelniük kellett, aki pánikba esett.

– Én is apuka vagyok, ahogy a kollégák is – meséli Pesti Károly főtörzsőrmester, a KR VI. bevetési osztály 3. alosztály járőrvezetője. – Láttam, hogy az anyuka nagyon kétségbeesett. Azonban nekünk higgadtnak kellett maradnunk, hideg fejjel, megfontoltan gondolkodni, cselekedni. Féltünk, hogy az anyuka esetleg elesik a kicsivel, ezért ölembe vettem a kislányt. Ahogy megfogtam, éreztem, hogy tüzel a homloka. Gyorsan a szolgálati kocsihoz siettem vele, majd indultunk is. Egész úton figyeltem a kislány életfunkcióit. Mindannyian aggódtunk érte. Közben a kórházban már vártak minket. Alighogy megérkeztünk, a kicsivel a karomban kiugrottam a kocsiból, és befutottam vele a kórházba, majd bevittem a sokktalanítóba, és letettem a vizsgálóasztalra, attól kezdve az orvos átvette az ellátását.

A kollégák ekkor sem hagyták magára a kislányt.

– Ott álltunk mindannyian a vizsgálati szoba ajtaja előtt. Amikor hallottuk, hogy felsír a kicsi, akkor könnyebbültünk meg mindannyian – magyarázza Mága Zsolt. – Az orvostól megtudtuk, hogy a kislánynak lázgörcse volt, de szerencsére hamar orvosi ellátáshoz jutott. Hogy pillanatok alatt a kórházba értünk, Szűcs Tamás törzsőrmesternek, a KR VI. bevetési osztály 2. alosztály járőrvezetőjének köszönhetjük.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG