Protokoll sugárzó anyagokkal szennyezett helyszíni munka esetére

A projekt azonosítószáma: BBA-5.3.3/3-2017-00010

A projekt címe: „Protokoll sugárzó anyagokkal szennyezett helyszíni munka esetére”

A projekt kezdete: 2018.04.01.

A projekt vége: 2019.09.30.

A projektben elnyert támogatási összeg: 18.288.171 Ft

A projekt eredményei:

Jelen projekt során a nemzetközi trendeket (elsősorban a NAÜ és az Interpol által kidolgozott NSS-22G ajánlást) és hazai tapasztalatot alapul véve dolgoztunk ki olyan eljárásrendet, amely radiológiai bűnügyi helyszínek szemléjét segíti, a magyarországi jogi háttér és reagálási rendet, valamint bevált szokásokat figyelembe véve. A hazai rendszerhez való illeszkedés és a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt, ésszerű gyakorlatok figyelembe vétele és beépítése az eljárásrendbe okozza, hogy az itt kidolgozott és leírt SOP kismértékben eltér az NSS-22G dokumentumban leírtaktól. Nemzetközi szakértők visszajelzése alapján, azonban a magyar eljárásrend messze teljesíti a nemzetközi elvárásokat.

A BBA-5.3.3/3-2017-00010 projekt keretében, emellett, ún. szennyezéses kísérleteket is végrehajtottunk, annak vizsgálatára, hogy mikor milyen körülmények kötött válhat, és milyen mértékben szennyezetté egy klasszikus bűnjel és azt hogyan lehet kezelni, továbbá, a védőfelszerelés zártságának és biztonságának megfelelőségét is teszteltük ún. UV csapdapor alkalmazásával.

A kísérletek első felében különféle szennyezett felületeket alakítottunk ki, kismértékben radioaktív oldat alkalmazásával, amelyre bűnjeleket telepítettünk, mint ujjnyomat, mikro-anyag maradványok, illetve DNS. Ezek szakszerű begyűjtését követően vizsgáltuk, hogy ezek a
bűnjelek mikortól mondhatók radioaktívnak, mi az az aktivitási pont, amelynél már bűnügyi technikus, helyszínelő, illetve a Bűnügyi Laboratórium nem kelezheti azokat. A helyszíni kezelésük speciális szabályokat igényel, helyszíni vizsgálatuk lehetséges, de csak radiológiai szakértő bevonásával.

A kísérletekben vizsgáltuk a „radioaktivitás átkerülését” is a gyűjtött bűnjelekre, illetve begyűjtést segítő eszközökre. Ahogy fentebb leírtuk: az eredetileg, a felületekre felhordott aktivitásból a nyomrögzítő eszközre kb. 3-10% került át, ami meglepően sok, tekintetbe véve, hogy a szennyezés gyakorlatilag rászáradt a felületre és nem mobilis formában volt. Porszennyezés esetén ettől jelentősebb nagyobb áthordással számolhatunk. A DNS mintavétel esetében, pl. az áthordás nagyjából megfelel a pálcával letörölt per az eredetileg elszennyezett terület arányának.

Mindezzel együtt is, a kísérleti munka jó lehetőség volt arra, hogy modellezhessünk radioaktívan szennyezett klasszikus bűnjeleket, azok „keletkezését” és további kezelését. Kimutattuk, hogy nagyon kis mennyiségű radioaktív anyag is kimutatható ezeken a mintákon, de a sugárvédelmi szabályokat figyelembe véve ezek nem minősülnek radioaktívnak, azaz kezelhetők, ennek ellenére mindenképpen érdemes a speciális szabályok követésével ilyen esetekben.
 

A kísérletből mindenképpen megállapítható az az általános szabály, miszerint a minták radioaktívnak tekintendők, ha a felületi aktivitás koncentrációjuk meghaladja a 0,5 Bq/cm2-t alfa sugárzók, illetve az 5 Bq/cm2-t béta sugárzó anyagok esetében. Továbbá, ha a felülettől 10 cm-re mért, nem letisztítható (rögzült) szennyezés gamma dózisteljesítménye meghaladja a 0,7 μSv/h értéket. Ilyen minták feldolgozása csak C szintű izotóplaboratóriumbanban, lehetőség szerint kesztyűs fülkében megengedett.

A kísérletsorozat második felében a helyszínelő személy védőöltözetének elszennyeződése esetén lehetséges kockázatot vizsgáltuk meg: a helyszíni munka, valamint azt követően levetkőztetés közben lehetséges belső szennyezések valószínűségét vizsgáltuk.

A megfelelő biztonsági szabályokat és a megfelelő eljárást követve, a szabályokat betartva a helyszínelő személyzet elszennyeződése elkerülhető. A rutinnal begyakorolt, gondosan végzett kesztyűcsere és bűnjel csomagolás (a bizonyítékgyűjtő zacskó óvatos lezárása) nem
okoz szennyezést a biztonsági ruhák alatt, ahogy azt a kísérletben tapasztaltuk.

A különféle vetkőztetési eljárások tesztelése során azt tapasztaltuk, hogy a ruha hátulján alkalmazott ún. „levágásos” eljárás (amikor is a védőöltözetet levágják a személyről) bizonyos veszélyeket rejt magában: kísérletünk során a vetkőztetett és a vetkőztető személyen egyaránt
szennyeződést eredményezett a tesztelés során. A levágáshoz ugyanis, a vágó/vetkőztető személynek mindenképpen meg kell érintenie a ruha külsejét, vagyis a szennyezett területeket is. A vágás mechanikai művelete pedig a szennyeződés ruha alá való bejutásának esélyét
nagymértékben megnöveli.

A hagyományos eljárás: a Tyvek eltávolítása a bizonyítékgyűjtő (vetkőztetett) személy által történő nyitást követően, és a vetkőztető személy által óvatosan eltávolítva (csak a Tyvek belső, tiszta felületének érintésével), amelyet ebben az anyagban is bemutattunk, biztonságos művelet.

Szükség esetén, ha a ruha levágása elkerülhetetlen (baleseti helyzetek, rosszullét), ennek fokozott óvatosság és szennyezettség-ellenőrzés mellett kell történnie.