Több mint két évtized a haza szolgálatában
„Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.” (Ernest Hemingway)
Dr. Fülöp Valter r. dandártábornok 1972. június 3-án született Zalaegerszegen, gyermekéveit Pacsán töltötte. A középiskolai éveket, majd a sorkatonai szolgálatot követően 1992-ben sikerrel felvételizett a Rendőrtiszti Főiskolára, ahol 1995-ben avatták tisztté. Rendőri munkáját a BRFK XI. kerületi rendőrkapitányság vizsgálati alosztályán kezdte, ahonnan egy évvel később a BRFK Vizsgálati Főosztály Élet-és Ifjúságvédelmi Osztályán lett fővizsgáló. 1999-ben megszerezte jogi diplomáját a Janus Pannonius Tudományegyetemen. 2000. május 1-jétől irányította a BRFK Vizsgálati Főosztály rablási alosztályát, majd 2002. október 1-jén ugyanott kinevezték az Élet-és Ifjúságvédelmi Osztály vezetőjének. 2005-ben megszerezte jogi szakvizsgáját. 2007. január 1-jétől vezette a BRFK XII. kerületi Rendőrkapitányságát, 2010. július 1-jétől a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese volt. 2012. szeptember 1-jétől 2014. május 2-án bekövetkezett haláláig irányította a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságot.
Több mint két évtizedes szolgálati ideje alatt, kimagasló szakmai munkája elismeréséül több alkalommal részesült különböző szintű vezetői elismerésekben, dicséretben, jutalomban, soron kívüli előléptetésben. Magyarország belügyminisztere 2013. március 15-e alkalmából rendőrségi főtanácsosi címet adományozott részére, Magyarország köztársasági elnöke 2014. március 15-e alkalmából rendőr dandártábornokká nevezte ki.
Dr. Fülöp Valter r. dandártábornok szakmai életét az alázat, a céltudatosság, a lojalitás, a következetesség, a precizitás és a szakértelem jellemezte. Beosztottként és parancsnokként egyaránt a tisztesség, a tisztelet, a becsület, az őszinteség és a kitartás vezérelte. A szakmai teljesítményen túl személyiségéből fakadó empátia, nyíltság, türelem, és, ha kellett humorérzék párosult a beosztottai iránt érzett felelősséggel.
Fáradtságom adom az esti árnynak, színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre, semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek, leszek sehol - és mindenütt leszek.
(Reményik Sándor)