1000. baleset-megelőzési előadását tartotta Pintér József

A kérdések és a válaszok ma is ugyanazok, és ijesztő balesetekből is akad jócskán. Pedig abban biztosak lehetünk, hogy az ő előadásai után mindenki becsatolja a biztonsági övét, és finomabban lép a gázpedálra…

– Milyen kisgyerek volt?

– Zircen születtem, teljesen átlagos családban. Apám a dudari szénbányában dolgozott főművezetőként, édesanyám pedagógus volt a Jásdi Általános Iskolában, én pedig műszaki érdeklődésű kisgyerek.

 

– Mi elégítette ki ezt a műszaki érdeklődést? Villanyvonat, lendkerekes autó?

– Eleinte a bringa, később kismotor, majd motorkerékpár, aztán természetesen jött az autó.

 

– Balesetmentes gyermekkora volt?

– Sajnos nem. Még viszonylag kicsi voltam, amikor a metálbordó, szarvaskormányos Csepel Tacskó bringámon vitt a barátom, ültem a vázon, és a lábam bekeveredett a küllők közé. Na, akkor közelről megismerkedtem az aszfalttal… Később volt egy motorosbalesetem is. Egykerekeztem. Nem kellett volna…

 

– A műszaki érdeklődéshez később műszaki tanulmányok tartoztak?

– Pontosan. Nekem az autók tetszettek, még jobban a motorok. A Pannóniák, amiket állandóan szerelni kellett, vagy az MZ-k, de volt a faluban egy 250-es MZ ETZ, ami akkora világbajnok technika volt, hogy leesett állal néztük. Később ezt meg is vették nekem a szüleim, úgyhogy az nagyon nagy királyság volt. Aztán a korom előrehaladtával nagyon sok típust és stílust kipróbáltam a motokrossztól a gyorsasági aszfaltszaggatókig.

 

– A motorok szeretete miatt lett motoros rendőr?

– Amikor a műszaki tanulmányok után Budapestre kerültem motoros rendőrnek, úgy éreztem, hogy minden álmom teljesült. Ezt a munkát akkor nekem találták ki!

 

– Miért hagyta abba?

– Öt szezon után adódott egy lehetőség, hogy hazaköltözzünk Veszprémbe, és ahogy mondani szokták, szakmailag más kihívásra vágytam. 2001 óta dolgozom baleseti helyszínelőként.

 

– Ez alighanem tényleg kihívás lehetett. Közlekedési, műszaki ismeretek és egy kis pszichológia…

– Aki baleseti helyszínelő lesz, annak tényleg nem árt tudnia, hogy az autó mitől indul el és mitől áll meg, valamint mi van alatta és benne, de legalább ilyen fontos kitalálni, hogy ezek ismeretében pontosan mi történt. Állítom különben: ez pontosan ugyanolyan szakma, mint a többi. Az alapjai megtanulhatók a képzéseken, de a lényege, az árnyalatai csak sok-sok gyakorlattal. Szerencsére a műszaki szakértőktől, más kollégáktól is rengeteg segítséget kaptam, na meg egy nagyon jó kolléga és barát, Bakler Zoltán is segített ebben, aki jelenleg már az osztályvezetőm, és messzemenőkig támogatja a megelőzési programot, amiért nagy-nagy köszönet illeti meg. Ebben a szakmában amúgy nincs szakmai féltékenység.

 

– Pláne, hogy a helyszínen együtt dolgozik mentős, tűzoltó, rendőr…

– Ott mindenki tudja a dolgát. A tűzoltó éppúgy tartja az infúziós palackot, mint a rendőr, ott soha senki senkinek nincs útban. A baleseti helyszíneken az élet által összehozott team dolgozik.

 

– Elhangzik csúnya szó?

– Igen, néha elhangzik. Ahol feszültség van, ott elhangzik.

 

– Egy autót meg tudna szerelni?

– Valamilyen szinten. De a mai kocsik hatalmasat fejlődtek. A nagy áttörést az elektromos autók megjelenése jelentette.

 

– A műszaki megoldások miatt?

– Helyszínelőszemmel inkább amiatt, hogy az elektromos autóknak és járműveknek nincs hangjuk, márpedig a gyalogosok közül sokan továbbra is bedugott füllel, mobilozva, kapucnival a fejükön mennek át az úttesten. De persze a műszaki megoldások miatt is sokat változott a munkánk.

 

– A tragédiák látványában azoknak is van részük bőven, akik a baleset-megelőzési előadásait nézik, hallgatják. A napokban tartotta az ezrediket! Hogyan kezdődött?

– Amikor a lányom megnőtt, és az élet rendje szerint nálunk is megjelentek a motorizált udvarlók, akkor jutott eszembe, hogy a fiataloknak nem ártana baleset-megelőzési előadásokat tartani. Aztán összeraktam, összeraktuk az első anyagot, elkészítettük az első filmet. Hamar kiderült, kicsit keményebb lett annál, amit az emberek elviselnek. Ezért átgyúrtuk néhányszor, aztán készült még néhány változat.

 

– Mi jelentette a nagy áttörést?

– Egy veszprémi előadás, ahol annak idején Hatala József nyugalmazott altábornagy, egykori országos rendőrfőkapitány, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke erre a kemény filmre azt mondta: „Ez igen! Gyerekek, így kell baleset-megelőzési filmet csinálni!” Tizennégy percben kilencvenöt halálos balesetről van benne szó képpel, videóval, szöveggel. Elég szókimondóra sikeredett. Azóta már a beérkező igények alapján több új film és célcsoportokra koncentráló előadási anyag készült!

 

– Ami az első filmben látható, az maga a nyers valóság.

– Az. Ezekben a filmekben semmi műanyag nincs. Viszont nagyon pontosan van kitalálva az, hogy a nyers valóságból mennyit kaphat a néző. Az elsőben például kemény képek, amelyek csúnya dolgokat ábrázolnak, éppen 0,4 másodpercig látszódnak; 0,3 másodperc alatt nem lehet felfogni, viszont a fél másodperc egy átlagembernek már sok lenne belőlük. És persze a felnőtt embereknek azt is kendőzetlenül el kell mondani, hogy amennyiben biciklivel betekernek a gyorsvonat elé, akkor nem férnek rá csak négy darab fényképre.

 

– Nem erős ez így?

– Erős vagy nem, nekem nincs pedagógiai végzettségem, én azt tudom őszintén elmondani, hogy mi van a betonon. Meg hogy a múlt intő szavából kellene tanulni.

 

– Idővel nyilván megtanulta, melyik korosztálynak hol az ingerküszöbe.

– Természetesen. Pontosan ezért „keménységben” korosztályok szerint vannak kategorizálva az előadási anyagok, amiben a feleségem, Marcsi nagyon sokat segített. Ő kicsi gyerekeket tanít hosszú évek óta, így pontosan tudja, hogy mi az, ami még „elmegy” az adott korosztálynak, és mi az, ami már nem. Nagyon sok előadáson volt velem, amelyek után átbeszéltünk mindent, és ahol kellett, módosítottam az anyagokon. Ehhez igazodva szerkesztettem az előadásokon vetített filmek tartalmát is. Még a középiskolában is más anyag van a 9–10. évfolyamnak és más a 11–12.-nek. Ez persze az általános iskolás előadásokra is vonatkozik.  

 

– Marad ideje a helyszínelésre is, vagy már csak előadásokat tart?

– Helyszínekre már nem tudok menni, annyi előadás-felkérés van. 2023-ban például százhatvankét előadást tartottam, amivel elértük a Covid előtti számot. Tehát főleg ezt csinálom, és a baleset-megelőzési feladatokat. Iskolai táborok, rajzpályázatok szervezése, ilyesmik.

 

– Hogyan lehet lemérni, hogy mennyire eredményes a munkája?

– Sehogyan. Itt nem lehet statisztikát csinálni arról, hogy az előadásom hatására hány ember nem lépett le a piros lámpánál, vagy hányan mentek lassabban az utakon, ami miatt nem következett be baleset. Egyszer egy nagy élelmiszer-áruházban köszönt rám egy fiatal srác, hogy „Józsi bá’, baromi jó volt az előadás a múltkor! Szombaton elmentünk négy autóval tizenhatan diszkóba, mindenki bekötötte magát, nyolcvannál nem mentünk többel, és biztonságban oda is értünk, köszi!” Akkor mondta a feleségem, hogy látod, ezekért az emberekért érdemes ezt csinálni. Máskor egy cégnél tartott előadás után odahozott nekem valaki egy övcsatot, mondván, hogy ezek után nem lesz rá szüksége. Használni fogja az biztonsági övet, mert eddig csak ezt a kamu csatot dugta be, hogy ne pittyegjen az autó.

 

– Azért ez tényleg jó.

– Minden visszajelzés nagyon jólesik, legyen az akár negatív is, jó látni és érezni, hogy foglalkoznak az emberek a témával, és nem semleges számukra, amit láttak és hallottak. Számos esetben korosztálytól függetlenül megerősítettek már, hogy szükség van a közlekedési baleseteknek ebben a formában való átbeszélésére. Ez adja a folyamatos pozitív töltését ennek a történetnek.

 

– Magyarországon miért ilyen rossz a közlekedési morál?

– Mert felgyorsult a világ. Nincs tolerancia. Összetapossák az emberek egymást a buszon, a bevásárlóközpontban, a pékségben, akkor az úton miért ne taposnák egymást össze? Arról nem beszélve, hogy mai technikával, holnapi sebességgel olykor még a tegnapi minőségű utakon közlekedünk. A balesetek nyolcvan százaléka emberi mulasztás miatt következik be. Van egy tábla, amit mindig megmutatok az előadásokon – és talán most már mondhatom, hogy az előadások védjegyévé vált –, az van ráírva, hogy BALESET. Pontosabban a közlekedési tragédiák okai kezdőbetűkkel: Biztonsági öv, Alkohol, Linkség, Előzés, Sebesség, Elalvás, Telefon. Mindez az előadásokon használt pólóimra is fel van írva. Nagyon kellemes érzés, hogy ez az apróság mennyit jelent a gyerekeknél a memorizálásban. Általános iskolában a szünetekben megállítanak, olvassák, és így a kétszer 45 perces előadás végére szinte kivétel nélkül mindenki tudja.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER, RENDŐRSÉG

 

A jubileumi előadás margójára:

„Szeretném megköszönni azoknak az embereknek a támogatását, akik hittek ebben a történetben a kezdetek óta, és egyengették azt az utat, amin eddig eljuthatott. Köszönöm Jakab Zoli kollégámnak – vele közösen indult a program 2014-ben – a sok anyagot és informatikai továbbképzést. Nagy-nagy köszönet jár a családomnak, gyerekeimnek az anyagszerkesztés és a filmvágások miatt sokszor tőlük elvett időért, feleségemnek, Marcsinak, szüleimnek és Drávai József barátomnak a szakmai tanácsokért. Parancsnokaimnak, hogy biztosították a feltételeket, hogy azokra a helyekre, ahol igényelték az előadásokat, szinte kivétel nélkül mindenhova eljuthattam. Remélem, azoknak, akik kicsit kétkedve fogadták, és nem láttak benne potenciált, mára bebizonyosodott, hogy van értelme, eredménye és létszükséglete folytatni a feladatot a továbbiakban is. Igyekszem a jövőben is erőmhöz mérten megtenni minden tőlem telhetőt. Zách Dani barátom szavaival szeretném befejezni: »Ha egy embernél felkapcsoljuk a villanyt, már megérte!«”

PINTÉR JÓZSEF