2023. FEBRUÁR: Tisztes közelség

Pach Gergő édesapja hatására választotta a rendőri pályát.

– Már gyerekként is sokat szaladgáltam a Barcsi Határrendészeti Kirendeltségen, ahol édesapám szolgált – kezdi Pach Gergő őrnagy, a Mohácsi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztály vezetője. 2023. január 1-től kapta meg új beosztását, egyben az őrnagyi rendfokozatot. – Amikor a pályaválasztásra került sor, annyira biztos voltam a dolgomban, hogy a tisztképző mellett a tiszthelyettesire is beadtam a jelentkezésemet. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem határrendészeti szakán végeztem. Az egyetemen voltak hullámvölgyek, de apukám akkor is mellettem állt, támogatott, és biztatott. Szinte senkinek nem mondtam el, hogy édesapám is rendőr. Nem akartam, hogy ezért esetleg kivételezzenek velem. Miután végeztem, 2015-ben kerültem a Nagyatádi Rendőrkapitányság határrendészeti osztályára, ahol 2017-ig dolgoztam előadóként. Onnan következett egy kitérő a Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályára, ahol sajtóügyeletesként dolgoztam 2020 májusáig. A következő állomás az életemben a Mohácsi Rendőrkapitányság határrendészeti osztálya volt, ahol alosztályvezetőként kezdtem.

Még pályája elején, 2015 szeptemberében történt, hogy egy éjszakai szolgálat után visszarendelték, mert Somogyban is megindult a migráció, több száz ember akart átkelni a határon. Nagyon izgatott voltam, a megyei főkapitány is részt vett az akcióban, ő fogta össze az egészet. Pályakezdő hadnagyként ez óriási motiváció volt. Természetes volt, hogy azonnal felhívtam édesapámat, és beszámoltam neki az eseményről. Ez volt az első „szakmai” beszélgetésem vele. Szinte elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön elő akár családi ebédeknél is a hivatásunk. De én örülök annak, hogy mindent meg tudok vele beszélni, nemcsak a magánéleti, de a munkával kapcsolatos dolgokat is. A munka közelebb hozott minket egymáshoz.

– Végül 2022 decemberében a kapitány úr felkért, hogy legyek a Mohácsi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztály vezetője – folytatja az őrnagy. – Természetesen azonnal édesapámat hívtam, hogy megkérdezzem tőle, mit javasol. Az ő véleménye sokat nyom nálam a latban. Ismeri a szakmai múltamat és engem is. Amikor meghallotta, azonnal rávágta, hogy vállaljam el.

– Nem is kellett rajta gondolkodnom – teszi hozzá Pach Imre alezredes, a Bólyi Rendőrőrs parancsnoka. – Én úgy látom, Gergő tipikus vezető. Rugalmas, talpraesett. Egyértelmű volt, hogy azt mondom, vállalja el. Sokszor kéri ki a tanácsomat, és én iránymutatást adok neki, de a végső döntést neki kell meghoznia.

– Elfogadtam a felkérést, és nem bántam meg – veszi át a szót Pach Gergő. – Úgy érzem, megtaláltam a helyem. Az elején teljesen új, hatalmas kihívás volt, de úgy gondolom, vettem az akadályokat. Mindenkivel könnyen megtalálom a közös hangot. A kollégákkal is jó a kapcsolatom, én a csapatmunkában hiszek. Amióta ebbe a beosztásba kerültem, a munka révén is gyakran találkozom édesapámmal. Szorosan együtt dolgozunk, de nemcsak vele, hanem a közrendvédelmi és a határrendészeti osztály munkatársaival is. Amikor valamilyen közlekedési akció van, akkor mindig besegítenek. Az osztályvezetőkkel naponta egyeztetünk.

Az egyik legnagyobb rendezvény Mohácson a busójárás, aminek a biztosítása hatalmas feladat. Rengetegen érkeznek az ország minden részéről. Már decemberben elkezdik felmérni, hol lehet tehermentesíteni a forgalmat, és hol parkolhatnak a látogatók.

– Korábban is részt vettem az eseményen, a biztosítást vezénylő parancsnok voltam – mondja az alezredes. – A helyszínen irányítottam az állományt. Az eseménynek hatalmas hangulata van. A busók bennünket is bevonnak, nem nézik, hogy egyenruhában vagy, ugyanúgy szórják ránk a hamut, csörögnek. Magával ragadja az embert, ahogy ők ünnepelnek, szórakoznak.

Az alezredes 1992-ben végzett a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakán. Ezután Barcsra került határőrként, ahol 2014-ig teljesített szolgálatot. Közben 2003–2006 között a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem határrendészeti- és védelmi vezetői szakát is elvégezte.

– Én még sorkatonákkal is dolgoztam, őrsparancsnok helyettes voltam – meséli Pach Imre. – Később megszűntek az őrsök, és létrejöttek a határőr-kirendeltségek. 2006-tól kirendeltségvezetőként szolgáltam, egészen a kirendeltségek 2009. októberi megszűnéséig. Ekkor határrendészeti osztályvezető lettem. Barcsnak hatalmas a határszakasza, klasszikus határőrizetet végeztünk. Csendes ez a szakasz, de történtek érdekes esetek is, például amikor egy orosz állampolgárt fogtunk el, aki a Drávát átúszva jött át. 2014-ben megszületett a kisebbik fiam, és szerettem volna átkerülni a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságra. Áthelyezésemet követően a Mohács Rendőrkapitányság körzeti megbízotti alosztályát vezettem. 2017-ben közrendvédelmi osztályvezető lettem, majd 2020-ban kineveztek a Bólyi Rendőrőrs parancsnokává. Pályám kezdete óta vezetői feladatokat látok el. Bóly városát nagyon hamar megszoktam. Rendkívül nyugodt település. Közterületi bűncselekmény szinte nem is fordul elő. Tavaly mindössze egyszer kellett intézkedni garázdaság miatt. Az itt lakók kedves emberek, mindenkinek köszönnek. Annyira megtetszett a település, hogy a családommal tavaly ide is költöztünk. Mondhatni, eggyé váltam Bóllyal.

Az alezredes azt mondja, nagyon büszke arra, hogy fia is erre a pályára lépett. Kisebbik gyermeke most 12 éves. Egyik nagy vágya, hogy ha majd nyugdíjba vonul, valamelyik fia foglalja el a helyét.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: BÉRES ATTILA