2023. MÁRCIUS: A Zsaruból nézte ki magának

Jedzinákné Szép Fanni hadnagy, a Budaörsi Rendőrkapitányság főnyomozója így emlékszik a kezdetekre:

– Akkor még a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályán dolgoztam. Kolléganőmmel rendszeresen lapozgattuk a Zsaru Magazint, és természetesen alaposan szemügyre vettük benne a férfi kollégákat is. Kolléganőm elhatározta, hogy az újságból fogja kiválasztani nekem a hozzám illő fiút. Emlékszem, a 2020. januári első szám volt a kezében. Végiglapozta az újságot, majd amikor a legutolsó oldalhoz ért, felém fordította, a képre mutatott, és azt mondta: „Nézd! Ő jó lesz?” Én pedig rávágtam: „Jó lesz!” A kapcsolatunknak aztán ez is lett a szlogenje végül. A srác a cikkben Ádám volt a Budaörsi Rendőrkapitányságról. Megkerestem a Facebookon is, de úgy gondoltam, biztosan van párja, így elengedtem a történetet.

Két hónappal később a Budaörsi Rendőrkapitányságra került nyomozóként. Nem sokkal később kezdődött a koronavírus-járvány, ezért a tanúkihallgatásokat az emeleti irodában kellett végezniük. Akkor még a hadnagy nem is sejtette, hogy Jedzinák Ádám irodája pont vele szemben lesz. Egyszer az irodájába tartott, amikor összetalálkozott a férfival. Amikor meglátta, azonnal tudta, ő a fiú a magazinból. Alaposan végigmérték egymást, bár akkor Jedzinák Ádámnak fogalma sem volt arról, hogy kolléganője már hetekkel korábban kinézte magának az újságból. Ezután néha-néha még beszéltek, de más nem történt. Eltelt pár hónap, és Szép Fanninak egy autópálya-akcióban kellett részt vennie. Gépkocsifeltörőket figyeltek civil autókkal. Korábban nem vett részt ilyen műveletben, bár nagyon szeretett volna. Azóta sem tudják, hogy a véletlen műve volt-e, vagy valaki közbenjárt az érdekükben, azonban egymás mellé osztották be őket, és a terv sikerült. Összejöttek.

– Fanni akkor elmesélte, hogyan nézett ki magának a magazinból. Aranyosnak találtam a történetet. Jót nevettem rajta, és azóta is mindenkinek elmondom, amikor szóba kerül, hogy engem katalógusból választottak ki. De valami mégis lehetett benne, mert nagyon hamar egymásra találtunk – emlékszik vissza Jedzinák Ádám törzsőrmester. – Olyannyira, hogy nyolc hónapra rá, 2021 márciusában összeházasodtunk. A járvány miatt azonban csak szűk családi körben tarthattuk meg az esküvőt. Fannit nagyon bántotta, hogy nem lehetett ott a család minden tagja és a barátaink sem. Elhatároztam, hogy titokban összehozom a lakodalmat. Egy évig szerveztem az eseményt a legnagyobb titokban Fanni előtt. Mindenki benne volt az „összeesküvésben”: a kollégáim, családtagok, barátok. Összesen nyolcvan embert hívtam meg. Külön online csoportot hoztam létre, amelyben a vendégekkel megbeszéltem a részleteket. Én szerveztem a helyfoglalást, a díszítést, a zenét, és segítettem a vidékről érkező vendégeknek szállást találni. Nem volt egyszerű, néha trükközni is kellett, hogy Fanni ne sejtsen meg semmit. Volt, amikor egy barátom hívott fel, és a segítségemet kérte bádogozáshoz. Persze ez csak az alibihez kellett, hogy tudjam intézni a szükséges dolgokat. Az előző házasságomból született kislányom is sokat segített, volt olyan péntek, amikor elkértem az iskolából. Persze nem felejtettem el szólni az osztályfőnökének, hogy aznap ne írja be a hiányzást, mert akkor lebukunk.

– Néha gyanús volt, miért lóg Ádám mindig a telefonon, és néha hova tűnik el, de azt még álmomban sem gondoltam, hogy mire készül – teszi hozzá Fanni. – Aztán jöttek a különleges kérések. Azt mondta, hogy születésnapi meglepetésként egy külföldi eseményre visz majd, ezért elküldött a testvérével ruhát vásárolni. Mikor mondtam neki, hogy nem tudom, milyen ruhát kell választani, azt válaszolta, bízzam a húgára, ő tudni fogja. Estélyi ruhát vettünk. Pár nap múlva a körmöshöz jelentett be.

Ezalatt Ádám folyamatosan készült az eseményre.

– Baracskán a faluházat béreltem ki a lakodalomra, és végre eljött a nap. De délelőtt még valahogy távol kellett tartanom Fannit, hogy a végső simításokat elvégezzem, és minden készen álljon a meglepetéshez – meséli Ádám. – Mivel a kollégákat is beavattam, az alosztályvezető felhívta Fannit pénteken, hogy másnap menjen be pár órára dolgozni az egyik kiemelt ügyében. Ez idő alatt fogadtam a vendégeket, berendeztem és feldíszítettem a termet a szűk családdal közösen. Amikor Fanni végzett délben a munkával, otthon már várta egy sminkes. Azt mondtam neki, hogy a másnapi eseményhez fog kapcsolódni a mai egy-másfél órás program: ugyanúgy el kell készülnie és felöltöznie, ahogy másnap tenné. Amikor kész volt, megkértem, hogy egy sállal takarja el a szemét, majd beültettem az autónkba. Az első meglepetés egy rövid kocsikázás után várta: egy limuzin a barátnőivel. Mivel a leánybúcsúja is elmaradt, ezért gondoltam, akkor azt is megszervezem. Amíg a lányokkal ők limuzinoztak, addig nekem volt egy órám elkészülni. Ahogy beszállt Fanni a kocsiba, én tréningruhában elvágtáztam a faluházba, hogy ott már én is átöltözve várjam.

– Amikor Ádám levette a szememről a sálat, egy limuzin állt előttem – mondja Fanni. – Akkor még nem sejtettem, hogy a barátnőim ülnek benne. Azt hittem, a lányokkal elmegyünk bulizni, de egyórás kocsikázás után egyszer csak azt mondták, vegyem vissza a sálat, és szálljak ki a limuzinból. Nem láttam semmit, de éreztem, hogy Ádám mellettem van, és bevezet egy terembe. Hatalmas csend volt. Amikor levette a kendőt a szememről, megdöbbentett a látvány. A kollégáink egyenruhában sorfalat álltak kivont karddal a kezükben. Meg sem tudtam szólalni a döbbenettől. Annyi jött ki a torkomon: „Micsodaaa?” A zenére elindultunk a terem belseje felé, majd amikor oldalra néztem, akkor láttam meg, hogy legalább nyolcvan ember ül az U alakban elrendezett asztalok mellett a feldíszített teremben: a család, a barátaink és az ismerősök. Hihetetlen volt! A házassági fogadalmunkat megújító szertartást egy finom vacsora, lagzis játékok, menyecsketánc és egy hajnalig tartó buli követte.

Ádám és Fanni azt mondják, bár a természetük különbözik, amióta együtt vannak, teljesen összecsiszolódtak. Fanni sokkal rátermettebb, Ádám pedig nyugodtabb lett.

Rendőrré válásuk története sem ugyanúgy indult. Fanni kezdetben nem zsarunak készült. Két tannyelvű középiskolába járt, és kommunikáció és médiatudomány szakra szeretett volna jelentkezni, de abban az évben nem indult. Néhány esztendővel később a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatás-szervező alapképzését kezdte meg civil szakon, ahol néhány tantárgy közös volt a rendőrökével. A Zalaegerszegi Rendőrkapitányságra ment gyakorlatra, és annyira megtetszett neki a munka, hogy a diploma megszerzését követően rögtön nyomozóként kezdett el dolgozni, de akkor még kormánytisztviselőként, később pedig elvégezte az átképzőt.

Ádám polgárőr volt, és sokat járt közös szolgálatba körzeti megbízottakkal. Ő viszont már akkor tudta, hogy rendőr akar lenni. De először, 2010-ben a büntetés-végrehajtáshoz került, később végezte el az átképzőt. A Készenléti Rendőrséghez szerelt fel 2013-ban, másfél évig szolgált járőrként, majd a Budaörsi Rendőrkapitányságra került gyakorlatra. Annyira megtetszett neki a hely és a légkör, hogy pár nap elteltével kérte is az áthelyezését. Azóta is ott van, a közrendvédelmi osztályon dolgozik járőrparancsnoki beosztásban szabálysértési előkészítő előadóként és alkalmanként szolgálatirányító parancsnokként.

A munkaköreik különbözőek. Fanni nyomozóként órákat is eltölt az íróasztal mellett, hogy egy-egy ügy kapcsán kellő adatot, információt szerezzen, Ádám pedig közrendvédelmi szakterületen végzi a feladatait. Azt mondja, ő gyakorlatiasabb, szereti, ha menni kell, üldözni, elfogni az elkövetőt. Egyik alkalommal mindkettőjük tudására szükség volt, amikor egy fiatal lány szökött meg otthonról.

– Valamikor novemberben történt. Egy anyuka jelentette be, hogy 14 éves lánya megszökött otthonról, és öngyilkosságra készül. Első lépésként felvettem a bejelentést – magyarázza Fanni. – Megpróbáltuk a mobiltelefonja cellainformációi alapján megtalálni, merre mehetett a kislány. Azt tudtuk, hogy egy bankautomatából pénzt vett fel, ezért a kollégák végigjárták a fiókokat, hogy megtudjuk, melyik ATM-nél járt. A kutatást Ádám irányította, aznap ugyanis szolgálatirányító parancsnoki feladatokat látott el.

– Ha valaki eltűnik, mindig szeretek kimenni a helyszínre, beszélgetni a tanúkkal – mondja Ádám. – A kislány a nagyszüleivel és az édesanyjával lakott együtt. A nagypapával kezdtem el beszélgetni, ami végül is megoldáshoz vezetett. A nagypapa elejtett egy mondatot, miszerint balatoni nyaralójuk ajtaját ugyanaz a kulcs nyitja, mint a családi házét. A nyaraló már korábban is szóba került, amikor Fanni az anyukát hallgatta ki, a nő azonban azt mondta, hogy az nagyon messze, egy kicsi faluban van, ahol télen nincs nyitva semmi. Nincs posta, sem bolt, a vasútállomáson sincs személyzet, kizártnak tartotta, hogy lánya oda eljuthatott volna. Ezért ezt a vonalat elvetettük. Azonban amikor kiderült, hogy a kislány magával vitte a kulcsot, tudtuk, hogy ott kell keresni. Felhívtuk az ottani körzeti megbízottat, hogy ellenőrizze, a lány háznál van-e.

Egy rutinos körzeti megbízott ment ki az ingatlanhoz. A kolléga kopogott, de senki nem válaszolt. Mikor a kislány meglátta a rendőrt, elbújt, és nem nyitott ajtót. A zsaru azonban észrevette a mozgást, és nem adta fel. Addig dörömbölt az ajtón, amíg a lány végül ki nem nyitotta.

– Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült megtalálni a kislányt, és az is, hogy közösen oldottuk meg az ügyet. Ahogy a kapcsolatunk szlogenje szól: jó lett… A keresés is, de a mi közös életünk is.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER, BAKONDI BALÁZS, MAGYAR VIVIEN