A biztonsági öv múltja

Átszabták a KRESZ-t 47 éve. Több dolog is változott, és ezek közül a legnagyobbnak a biztonsági öv kötelező használata bizonyult. Az az „aprócska” gond volt ugyanis, hogy a Magyarországon forgalomban lévő, döntő többségében szocialista gyártmányú autókba nem szereltek be gyárilag biztonsági övet, illetve csak kétpontosakat. Az újonnan forgalomba helyezett járműveket viszont a Merkur már hárompontos biztonsági övvel látta el.

Egyébként türelmi időt is hagytak, hogy minden autós megvásárolhassa, illetve beszereltesse a biztonsági övet: 1977. július 1-jéig lehetett megtenni. Azóta kötelező a használata.

Nézzük a statisztikákat! 2016-ban a személyautókban elöl ülőknél a becsatolási hajlandóság 76% volt, ez 2022-re kicsit emelkedett, egy tavalyi felmérés szerint a járművezetők 88,5%-a kötötte be az övet. Tehát majd’ fél évszázad után a sofőrök közel 12 százaléka gondolja még mindig úgy, hogy felesleges a biztonsági öv. Annak ellenére, hogy tanulmányok és kísérletek bizonyítják, hogy életet menthet.

Ez egyébként 1977-ben is így volt, akkor is több újság közölt kutatási eredményeket.

Az Autó-Motor Magazin 1976-ban erről írt: „A magánautósok egy része már a rendelet megjelenése előtt felszereltette kocsiját biztonsági övvel. Sok autótulajdonos azonban csak a jövőben kívánja megvásárolni ezt az életet is megmenthető, nélkülözhetetlen szerelvényt. Az igények kielégítése végett vásárolta meg az Autófenntartó Ipari Tröszt a svéd LIV biztonsági öv licencét, és 1975 végén a gyártása megindult az AFIT soproni Autófelszerelési Vállalatánál. Az AFIT-LIV hárompontos, egykezes övét mindezeknek a követelményeknek figyelembevételével 10 különböző kivitelben gyártják.” A cikk szép táblázatában aztán mindenki megtalálhatta a megfelelő méretű biztonsági övet.

Az Esti Hírlap 1977-ben, a kötelező használat bevezetése után készített interjút egy munkacsoport vezetőjével, aki arról számolt be, hogy kétszer végeztek felmérést az öv használatáról. Az első a bevezetés előtt készült, a másik pedig július 1-je után. „Az áprilistól július 1-ig eltelt három hónapban azt állapítottuk meg, hogy a forgalomban részt vett személygépkocsik többségében (átlagosan mintegy 82 százalékban) már volt biztonsági öv, s a rendelet életbelépése előtt a személygépkocsi-vezetők 15, az elöl ülő utasok 13,8 százaléka használta is. Azt is megfigyeltük, hogy gyakori az »alibi« övviselet: a vállon átvetve, de becsatolatlanul.”

A tanulmány azért jó hírt is közölt, mivel július 1-je után „az övhasználat ugrásszerűen nőtt: júliusban a személygépkocsi-vezetők 76, októberben már 87 százaléka viselte vezetés közben a biztonsági övét. Az elöl ülő utasoknál az arány 81, illetve 80 százalékos volt. Azt szomorúan állapította meg a szerző, hogy „általános és kedvezőtlen tapasztalat viszont mind a vezetőket, mind pedig az utasokat illetően, hogy az övet nem mindig viselik rendeltetésszerűen. Az öv túl laza, túl szoros, esetleg megcsavarodott, ilyenkor nyilvánvalóan nem érvényesülhet kellően az öv védőhatása.”

A Magyar Rendőr 1977-ben azt is megírta, hogy mik az ellenzők szokásos érvei:

– „elfelejtettem bekapcsolni”;

– „csak ide, a szomszédba ugrottam át”;

– „elromlott a biztonsági öv zárszerkezete”;

– „csak átvetem a vállamon, és a csatot magam mellé teszem, úgysem veszik észre kívülről”;

– „bizonyos körülmények között a biztonsági öv használata veszélyes”;

– „a félelmet ülteti be a kocsiba”;

– „a használatára való kötelezés a személyi szabadság megsértése”.

A kifogásokat olvasva megállapíthatjuk, hogy azóta nem változtak semmit.

A Népszabadság újságírója 1976-ban a nép közé ment, és autósoktól kérdezte meg, hogy miért használják vagy miért nem a biztonsági övet. „– Én azért vettem meg az övet – magyarázza készségesen egy Zsiguli gazdája –, mert tudom, hogy a jövő nyártól kötelező lesz a használata. De addig be nem kapcsolom, mert kényelmetlen. Egy trabantos: – Miből gondolja, hogy nem használom? Amint kiérek az országútra, bekapcsolom. A városban, kis sebességnél mi a haszna? Hivatásos sofőr: – Húsz évig megvoltam biztonsági öv nélkül, jól megleszek ezután is. Ha kötelező lesz, az ölembe lógatom, és csak akkor kapcsolom be, ha megállít a rendőr. Mert ha baj van, mondjuk, kigyullad a kocsi, én gyorsan és könnyen akarok menekülni!”

A Népszavában pedig ez olvasható: „Az autósok zöme – többségükben ok nélkül – olyan kitűnő vezetőnek képzeli magát, hogy minden közlekedési szituációban lehetségesnek tartja a baleset megelőzését. Az ilyen ember gondolatvilágában fel sem merül a baleset kimeneteli súlyossága csökkentésének szükségessége. Ha ön azt képzeli, hogy magát ebbe a csoportba sorolhatja, úgy sürgősen jelentkezzen autóversenyzőnek! Bizonyára jobban vezet, mint Niki Lauda és Ferjáncz Attila. Ők ugyanis – számítva a kivédhetetlen veszélyhelyzetekre is – övet viselnek autózás közben.”

Az Ország-Világ 1977/18. számában pedig ezt lehetett olvasni: „Az egyik kötödés megrendelést kapott olyan fehér pulóver elkészítésére, amelyen fekete, átlós csík van, és messziről úgy látszik, mintha tulajdonosa biztonsági övet hordana.”

M. GY.

FOTÓ, FORRÁS: ARCANUM DIGITÁLIS TUDOMÁNYTÁR, FREEPIK