A lakodalom határai

Kezdjük Barbi Zsolt őrvezetővel, mert bár ő csak néhány hónapja dolgozik a rendőrség, pontosabban a KR Határvadász Ezred Békés Vármegyei Határvadász Század kötelékében, a vőfélykedést ő űzi régebben. Azon a területen igazi profi. A ’90-es évek elején Orosházára vonult be sorállományú határőrszolgálatra, ma ott határvadász. A kettő között két polgári szakmát tanult ki: szakács lett és villanyszerelő. Van egy harmadik szaktudása is, bár ki tudja, szakmának lehet-e nevezni a vőfélykedést. A vőfély – csak azok kedvéért jegyezzük ide, akik még nem vettek részt ilyen rendezvényen – a lakodalmak ceremóniamestere. Többnyire a hagyományok szerint kanyarítja az eseményeket, bár ma már olyan is dolgozik ezen a területen, aki a korszellemhez igazítja az esküvői parádét, az ott mondott verseket, az ott játszott játékokat. Barbi Zsolt meséli, hogy az egészet részben szakmunkástanulókat oktató szüleinek köszönheti, akiket a tanítványaik rendre meghívtak az esküvőjükre, olyankor aztán ment velük ő is. Álmélkodott a vidámságon, a vőfélyek fényes kedvén. Tetszett, amikor a vőfély vicces vagy éppen megható, szép beszédet mondott.

– Huszonöt évvel ezelőtt úgy döntöttem, én is megpróbálkozom a vőfélykedéssel, ezért szülővárosomban, Mezőhegyesen megkerestem azt a két idős bácsit, akik akkor már közel negyven éve tevékenykedtek ezen a területen – mondja Barbi Zsolt. – Segítséget kértem tőlük. Segítséget meg útmutatást. Ekkor ők a régi diófa szekrény fiókjából elővettek egy köteg papírt, odaadták, mondván, tanulgassak, egyszer eljön az én időm. Tanultam a verseket, a szokásokat, rengeteg lakodalmas videót néztem meg, és egyszer aztán tényleg eljött az én időm. Néhány hónap múlva ugyanis beajánlottak egy lakodalomba, nem tagadom, eléggé meg voltam ijedve. Csak az érdekesség kedvéért: az első utam egy rendőrlakodalomba vezetett…

Aztán teltek-múltak az évek, az ijedség is elmúlt, a rutin is megérkezett, és Barbi Zsolt ma már saját szövegekkel, versekkel is szórakoztatja a násznépeket, lassan túl lesz a 700. lakodalmán. 2013-ban Rómában kellett lakodalmat vezetnie ott élő magyaroknak, dolgozott olyan eseményen is, amelyen nyolcszázan vettek részt, és olyanon is, amelyen ismert közéleti embereket kellett irányítania, azért ezt nem sok ember mondhatja el magáról. Többszázféle pörköltet evett a Csorvási Nemzetközi Lakodalmas és Gasztronómiai Fesztiválon, ahol zenekarok, szakácsok és vőfélyek mérték össze tudásukat, komoly díjat kapott.

Barbi Zsoltot mások mellett Molnár István főtörzszászlós, a KR Regionális Bevetési Igazgatóság VIII. bevetési főosztály XXIV. bevetési osztály 1. bevetési alosztály csoportparancsnoka is tanítgatja a határvadász-szolgálat rejtelmeire, a vőfélykedésben pedig Barbi Zsolt segíti az ő fejlődését. A közös munka után egyszer a vőfélykedésről beszélgettek, és Molnár István megkérdezte Barbi Zsoltot, nincs-e szüksége egy jó padavanra. A jedi mesterek tanítványaira utaló kifejezés végül itt is értelmet kapott: Molnár István végül egy évvel ezelőtt vőfélytanítvány lett. Amúgy nem ismeretlen terep a lakodalom az ő számára sem. Hatalmas a családja, édesanyjának kilenc testvére van, édesapjának hat, plusz rengeteg unokatestvér, és akkor osszunk-szorozzunk, hány esküvőre, lakodalomba kellett mennie kisebb-nagyobb korában!

– A bemutatkozó versemben is elhangzik: „Vidéken nevelkedtem, sok lakodalmat láttam / a díszes ruhába öltözött vőfélyeket mindig is csodáltam” – eleveníti fel a kezdeteket Molnár István. – Tetszett a határozottságuk, a kiállásuk, a hagyományokkal szembeni tiszteletük. Most már én is igyekszem ilyen lenni, próbáljuk a modern, mai világba visszacsempészni a hagyományt. Zsolttól is sok útmutatást kaptam, de én magam is elkezdtem kutakodni a vőfélymunka múltja iránt, aztán részben ezek segítségével, részben ezek mai formába öntésével idézem meg az 1770–1800 között írt vőfélyverseket, -szokásokat. És hogy ezeket értik-e ma is? Hát persze hogy értik, hiszen ma is tudják az emberek, mit jelent a kelengye, a béles, a bokréta és a többi archaikus kifejezés.

És igen: egy vőfélynek illik tudni énekelni és táncolni is, nem jöhet zavarba a legfurcsább helyzetekben sem. Amikor aztán azt kérdezzük, mi a rokonság a hivatás és a vőfélykedés között, Molnár István azt mondja: van rokonság, hiszen mindkét munka határozottságot, fegyelmezettséget igényel, ő ráadásul nemcsak a lakodalmakon parancsnok, de munkája során is az. És végeredményben az a legjobb, ha mindkét munkát jókedvvel végzik. Van aztán ennek az írásnak aktualitása is: május 13-án mindketten vőfélyi teendőiket gyakorolták egy határvadász kollégájuk lakodalmán Békésben, Pusztaföldváron. És a szálak itt végképp összeértek.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: Fülöp Máté, Molnár István