A legenda

Mezőnyjátékosként kezdte a megye I.-ben, majd Füzesabonyban, nagypályán NB III.-as ifjúsági csapatban, később a felnőttben játszott, ekkor már kapusként.

– Amikor elkezdtem Miskolcon a rendőr-szakközépiskolát, kevesebb időm lett, ezért az NB III.-ból visszaléptem a megye I.-be – meséli. – Amikor pedig 2002-ben felkerültem Budapestre, abbahagytam a nagypályás labdarúgást. A rendőrségen csöppentem bele a kispályás fociba. Ekkor már a Budapesti Rendészeti Sportegyesület (BRSE) tagjaként játszottam. Rendszeresen részt vettünk hazai és külföldi meccseken. Jártunk Hollandiában, Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban. Részt vettünk a rendőrök foci-világbajnokságán is, ahol a legjobb nyolciba jutottunk. Többször ítélték oda nekem a legjobb kapusnak járó címet. Ezen a poszton játszani nem kis felelősség. Sokszor áldozattal is jár. Vannak erős lövések, amikbe bele kell állni. Figyelni kell a játékot, folyamatosan együtt élni vele. A futball csapatsport, de a kapusnak nagyon nagy szerepe van. Ha nem figyel oda, vagy hibázik, abból biztosan gól lesz. A legutolsó felnőtt, nagypályás idényemben a megye II.-ben a 30 mérkőzésből 22-n én védtem. Nyolc gólt kaptam összesen, de ötöt ugyanattól az együttestől.

Az alezredes nemcsak játszik, de két évig a Kerepesi Városi Sport Egyesületnél edzősködött, és mellette az öregfiúk-bajnokságban is magára húzta az 1-es mezt.

– Nagy kihívás volt, de szerettem csinálni – mondja. – A 6-7 éves gyerekektől egészen a 30 évesekig oktattam heti egy alkalommal. A legnehezebb feladat az volt, hogy a kicsiknek is olyan gyakorlatsort állítsak össze, ami megfelelő nekik. Másképp kellett a gyerekeket edzeni, mint a felnőtteket. Az ő szintjükön kellett elmagyarázni, mi az, amit jól csinálnak, mit nem, és miért. Végül az időhiány miatt hagytam abba az edzősködést.

Kovács András édesanyja javaslatára választotta a rendőri hivatást. A Miskolci Rendészeti Szakközépiskola elvégzése után tanári diplomát szerzett, Az Egri Rendőrkapitányságon kezdett járőrként, ezután került a Füzesabonyi Rendőrkapitányságra. Közben a Rendőrtiszti Főiskolán elvégezte a bűnmegelőzési szervezői szakot. Később a Budapesti Rendőr-főkapitányság központi ügyeletese, majd 2013-ban az akkor megalakult tevékenységirányítási központ osztályvezetője lett, ahol hat évet töltött. Két esztendőt szolgált a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság tevékenységirányító központjában osztályvezetőként, majd egy év pihenő után a XIX. Kerületi Rendőrkapitányság rendészeti osztályvezetőjévé nevezték ki.

– Rendészeti vezetőként teljesen más a feladat, mint a tevékenységirányításnál – magyarázza. – Sok mindent lefed, de mélységében teljesen más problémákat kell leküzdeni. Míg az ügyeleten elsődleges információkkal rendelkeztünk, addig a rendészeten már az utólagos feldolgozást látjuk. Meccsek biztosítását már a tevékenységirányitó központ beosztottjaként elláttam. Rendészeti vezetőként azonban a Budapesti Honvéd mérkőzései biztosításának szervezése teljesen az én egyik nagy feladatom lett a kollégáimmal együtt, a külföldi találkozókon, tornákon pedig részfeladatokat látok el. Nem könnyű feladat, amikor több ezer szurkoló van kint, és ügyelni arra kell arra, hogy ne legyen balhé. A kapcsolatépítés szempontjából nagyon jók a külföldi mérkőzések. A külföldi kollégák már megismernek minket.

Az osztályvezető persze a meccseket nemcsak rendőr-, de sportszakmai szemmel is figyeli, főként a kapusok játékát. A mai napig játszik terembajnokságokon, ahol a fiatalok azonnal megismerik.

– „Megjött a legenda!” Csak így hívnak a fiatalok, amikor összetalálkozom velük valamelyik tornán. Még a Fejér megyei kollégák ragasztották rám, amikor évekig egymás ellen játszottunk.

Kovács András azonban nemcsak a bőrt rúgja, de családtagjaival rendszeresen néptáncol is.

– Kezdetben a gyerekeket vittük táncolni, de annyira megtetszett, hogy egy idő után mi is elkezdtük a feleségemmel. Azóta is rendszeresen járunk, gyakran lépünk fel különböző rendezvényeken.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA