A legnagyobb fogás

Bognár Attila főtörzszászlós Mosonmagyaróváron született, ott töltötte gyermekkorát is. A határőrséghez szerelt fel 1992-ben. Akkor, amikor épp csak megkezdődött a hivatásos határőrizet kiépítése, és ezzel párhuzamosan a határőrség szervezetének gyökeres átalakítása. Azt mondja, a család egyik ismerősének ajánlására vágott bele a kalandba, aztán megszerette a munkát. Érdekes volt, járták a határt, ahol akadt tennivaló, már akkor is mozogtak ott embercsempészek, határsértők. Még az első komolyabb feladatát is fel tudja idézni, ami nem csoda, hiszen a délszláv válság miatt a déli határhoz vezényelték őket. Gondolnánk, ilyenkor megremeg a láb, ám ő azt mondja, 20 évesen még másképp éli át az ember az efféle helyzeteket.

Amikor aztán a határőrség a rendőrséghez került, Bognár Attila a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságon folytatta a munkát, a bevetési osztályon. Később megalakult a migrációs ügyek csoportja, akkor pedig az embercsempészekkel kezdett foglalkozni. Jött a 2000-es évek közepe, amikor nagyon sok munkájuk volt, majd az embercsempészügyeket elvitte a megyei bűnügy, ők pedig átálltak a mélységi ellenőrzésre. Azóta is ezt csinálják, a zöldhatár környékét figyelik az osztrák és a szlovák kollégákkal közösen, az illegális bevándorlókat és az embercsempészeket üldözik, finoman szólva is meglehetősen sok munkájuk adódik.

A rutin immár hatalmas, elég egy autóra ránézniük, és azonnal látják, hogy „púpon van”, azaz valószínűleg emberekkel zsúfolt. Sokat mond aztán a rendszám, az olykor ügyetlenül sötétített üveg, amelyet néha belülről feketére mázolnak, szóval vannak apró, árulkodó jelek. Kérdezzük aztán érzelmekről és elgondolkodtató esetekről, akad ilyen is.

– Egyszer, még a délszláv háború idején az erdősávban találtunk egy családot, két szülőt két gyerekkel. Szerbiából jöttek, a házukat porig rombolták, nem maradt semmijük, Ausztriába igyekeztek – meséli Bognár Attila. – Nagyon sajnáltam őket, de nem tudtam mit tenni, nekem a munkámat kell végeznem ilyen esetben is. Általában megmozgatja az ember lelkét, amikor a történetben gyerekek bukkannak fel. Veszélyes esetem nem volt, az autópályán a követések izgalmasak, de igyekszünk biztonságosan megoldani ezeket a feladatokat is. Miközben mi is tapasztaljuk, hogy az embercsempészek egyre erőszakosabbak, egyre nagyobb autókkal jönnek, olyanokkal, amilyenekkel még a mezőkön is hasítanak. Láttunk aztán különleges eseteket is, egyszer egy átalakított Mercedes furgonban, a kalaptartó alatt egy dobozból nyolc ázsiai került elő. Egyszerűen nem értettem, hogyan fértek el azon a körülbelül 2 négyzetméternyi helyen.

Azt mondja, bár időközben mérnöki diplomát is szerzett, jelenlegi munkáját nem hagyja el, mert nagyon szereti. Ahogy fogalmaz: „Itt nincs két egyforma nap, két teljesen azonos eset.” Harmincévnyi határrendészeti múltja során kiválóan látta el feladatait, parancsnokai dicsérik szorgalmát, kitartását és fiatalokat megszégyenítő munkabírását. A napokban az osztrák kollégákkal közösen az idei év legnagyobb létszámú migránscsoportját tartóztatták fel. Az M1-es autópályán került elő 54 ember egy autógumikkal zsúfolt teherautóból.

T. Z.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG