A Rendőrmúzeum bemutatja: az első hazai tankönyv az ujjnyomatról
Európa rendőrségei közül a budapesti volt a második (a kontinensen pedig az első), amelyik bevezette a kriminalisztika mérföldkövének számító, ujjnyomatokon alapuló személyi bűnügyi nyilvántartást.
Kevesek által ismert, hogy az ujjnyomatokon alapuló bűnügyi nyilvántartás hazai meghonosodása egy rendőrtiszt nyaralásához köthető. Dr. Pekáry Ferenc rendőrkapitány 1902-ben kilenc napot töltött Londonban egy rokonánál, és ezalatt tett látogatást a Scotland Yardon. Készségesen megmutatták neki a daktiloszkópia rejtelmeit, az ujjnyomok vizsgálatát és ujjnyomatfelvételeket a gyakorlatban. Szakmai beszámolója Rudnay Béla főkapitányt is meggyőzte, hogy a korábbi testméréseken alapuló bűnügyi személyazonosítás helyett az ujjnyomatnyilvántartásra váltsanak. Pekáry londoni kapcsolatán keresztül beszerezte az ujjnyomatfelvételhez szükséges kellékeket, illetve a Sir Edward R. Henry egykori bengáli rendőrfőnök által írt szakkönyvet (Classification and Uses of Fingerprints). Utóbbit két fiatal rendőrtisztviselő, Gábor Béla (később az első magyar ujjnyomszakértő) és az angolul kiválóan beszélő H. Arányi Taksony fordította magyar nyelvre, és 1905-ös megjelenésével a daktiloszkópia első hazai tankönyveként tartandó számon. A kötet az 1990-es években számozott, hasonmás kiadásban is megjelent.
Gábor Béla – H. Arányi Taksony: Dactyloscopia. A személy kilétének megállapítása az újjak lenyomatai alapján
Budapest, Országos Központi Községi Nyomda Részvénytársaság, 1905.
ORGOVÁN ZSUZSANNA
FOTÓ NAGY ZOLTÁN, RENDŐRMÚZEUM
(A kötet a Rendőrmúzeum könyvtárában található.)