A Rendőrmúzeum képei: Hekus Dönci rabosító portréja
Mészáros István, a később Hekus Dönci néven elhíresült férfi bűnözői karrierjét a Szálasi-kormány alatti besúgói és vallatói tevékenysége alapozta meg, majd vakmerősége, brutalitása és gátlástalansága miatt a II. világháború utáni zavaros évek legismertebb bűnözőjévé vált hazánkban. Becenevét onnan kapta, hogy több esetben is rendőrnek adta ki magát hamis szolgálati igazolvánnyal.
Hekus Dönci lopott, saját betörőbandát irányított, egy gyógyszertári rablás során lelőtt egy rendőrt, a Párizsi Áruházban brutális módon meggyilkolt egy 16 éves lányt, miután megerőszakolta. Hónapokkal a kéjgyilkosság után fogták csak el, de egy kihallgatást követően – az őrök hanyagságát kihasználva – kiugrott egy első emeleti ablakon, és megszökött. Az ugrás közben eltört a bokája, így bujkált néhány napig a fővárosban, majd egy Győrbe tartó vonaton sikerült újra elfogni. Sztárbűnözőként tért vissza Budapestre, minden bűnét beismerte, kivéve a rendőrgyilkosságot, amelyet végig tagadott. Két héttel később, 1947. november 29-én törött bokával, gipszelt lábbal állt a bitófa alá.
A hazai bűnügyi nyilvántartás egyik legfontosabb elemévé az 1880-as évektől kezdődően a rabosító portré vált, amely az 1900-as évektől a francia Alphonse Bertillon által meghatározott kivitelezésben, retusálás nélkül történt: a bűnözőkről kettős felvétel készült, szemből és profilból. Az 1920-as évek végétől már három felvételből állt a fényképes személynyilvántartás, az alanyt utcai ruhájában is megörökítették a Bertillon-féle fotografáló készülékkel.
A felvétel a Rendőrmúzeum történeti fotógyűjteményének része.
MISZLAI EDIT