A Rendőrmúzeum legkülönlegesebb könyvei: kiből lesz a mintarendőr?
A budapesti rendőrlegénység képzésének és szakoktatásának irányítását és ellenőrzését Laky Imre rendőrfelügyelő vette át 1905-ben, akinek neve később szorosan összefonódott a modern rendőri szakképzés megteremtésével. Saját kérésére az oktatás irányításában szabad kezet kapott, a kiképzést pedig intézményesült formában, tanosztály keretei között tartotta.
A tanfolyamok anyagát Laky Imre az általa írt új rendőrségi tankönyvben foglalta össze, amely a dualizmus korabeli rendőrképzés legfontosabb szakmunkája és történeti forrása. A könyv a magyar rendőrök egységes kiképzése céljából íródott, s hamarosan nemcsak a budapesti rendőrségen, hanem a vidéki városok kapitányságain is kötelezően előírt tananyaggá vált, amellyel az iskolák és a tanfolyamok hiányát igyekeztek pótolni. Laky Imre oktatóként azt vallotta, hogy céltudatos neveléssel bármilyen minőségű emberanyagból jó rendőrt lehet faragni. Ez a gondolat tükröződik vissza tankönyve előszavából is: „Általánosságban a 4-6 elemi osztályt végzett magyar földmíves vagy iparos, kikből katonai szolgálatuk befejezése után rendőr lesz, kiváló értelemmel s nem egyszer bámulatos szellemi képességgel vannak felruházva. Kitűnő nyersanyag, egy kis fáradság, egy kis szeretet s mintarendőr képezhető belőle, olyan minta-rendőr, kinek idővel nem lesz kardra szüksége önszemélyének védelmére, mert maga a közönség fogja védeni, dédelgetni, tenyerén hordani, mert benne látja érdekeinek leghűbb oltalmazóját, életének, vagyonának tántoríthatatlan védelmezőjét.” A tananyag összeállításának másik fontos szempontja az egységesség elve volt: „…a rendőrközeg csak egy szellemben, egy törvény értelmében működhetik Magyarországon, tegyen bár szolgálatot akár Szegeden, akár Debrecenben, akár a fővárosban”.
ORGOVÁN ZSUZSANNA
FOTÓ NAGY ZOLTÁN, RENDŐRMÚZEUM
(A kötet a Rendőrmúzeum könyvtárában található.)