A zsidómentő kapitány emlékére
Szeptember 5-e óta a XX. és XXIII. Kerületi Rendőrkapitányság főbejáratánál márványtábla emlékeztet néhai Stolcz Zsigmond alezredesre. Pestszenterzsébet akkori rendőrkapitánya a vészkorszak alatt sok zsidót bújtatott, és mentett meg a deportálástól.
A Holokauszt Emlékközpont adatai szerint Balázs Dezső, Benedek István, Binét Ágnes, Egger Lola, Holló Klára, Nikelszburger Ilona, Pollner György, Steinhardt Klára, Szerző Anna, Szerző Károly, Szerző Krisztina, Szondi Lipót, Törzs Kálmánné és Weiler Ottóné biztosan a Stolcz házaspár Schweidel utcai házának szobáiban, illetve az ingatlan pincéjében bujkálva élte túl a vészkorszakot. A valóságban ennél nagyságrendekkel többen voltak, arról nem is beszélve, hogy Pestszenterzsébet akkori rendőrkapitánya egy alkalommal egyszerre hatvan összeszedett zsidónak adott esélyt a menekülésre azzal, hogy egymaga kísérte őket a pesti gettóba, illetve a következő utcasarokra, ahol szélnek eresztette őket. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet húsz évvel ezelőtt ismerte el Stolcz Zsigmond alezredes és neje, Kármán Katalin embermentő tevékenységét a Világ Igaza kitüntetéssel, amelyet a lányuk vett át. E jeles esemény huszadik évfordulóján Pesterzsébet Önkormányzatának képviselő-testülete emléktáblát avatott Stolcz Zsigmond tiszteletére a XX. és XXIII. Kerületi Rendőrkapitányság főbejáratánál.
– Első pillanattól fogva támogattam a kezdeményezést, és meg is kaptuk hozzá a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetésének hozzájárulását – mondta Dávid László alezredes, a XX. és XXIII. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője, aki Szabados Ákos polgármester és Mach Péter önkormányzati képviselő társaságában leplezte le a márványtáblát, majd elhelyezték rajta az emlékezés virágait. Az eseményen a BRFK Hagyományőrző Rendőrszázad adta a díszőrséget, és a beszédekben is tisztelettel adóztak Stolcz Zsigmond előtt, akit méltatlanul hurcoltak meg a Rákosi-korszakban. Nemkívánatossá vált, mivel az előző rendszerben rendőri vezető volt, ráadásul családjával jómódban élt, és értékes, fővárosi ingatlannal rendelkeztek, ezért nem úszhatták meg a vagyonelkobzást és a kitelepítést. Nejével és anyósával, Kármán Aladárnéval 1951 júniusában Kunszentmártonba költöztették, és mezőgazdasági munkavégzésre kötelezték őket.
SZ. Z. J.
FOTÓ: RENDŐRSÉG
