Agárdi futómadárfogás
Lakónegyedben kóborló emuval szemben intézkedett a Gárdonyi Rendőrkapitányság két körzeti megbízottja, de három polgárőr és egy lovardás is segítette a nagy testű futómadár mozgalmas, de szándékoltan nyugalmas befogását és biztonságba helyezését.
Az ott egy strucc???
– Egy járókelő azzal hívta a 112-t, hogy az agárdi Karvaly utcában strucc szaladgál, egy másik pedig azt jelentette, át is rohant az onnan nem messze lévő 7-es főúton – idézte fel Szecsei László főtörzsőrmester, Gárdony körzeti megbízottja, aki október 13-án délután Böde Szilvia főtörzsőrmesterrel, Velence körzeti megbízottjával indult a megadott hely felé. – Útközben tanácsokat is kaptunk, ugyanis felhívtam a kápolnásnyéki Németh Zsoltot, aki amellett, hogy polgárőr, emut tart a birtokán. Felajánlotta a segítségét, és nem sokkal utánunk ért oda, mert amikor az emut megláttuk, szóltunk neki, hol vagyunk. Gondoltuk amúgy, hogy emu lesz, nem strucc, mert emut jó páran tartanak a környéken, struccot viszont nem nagyon.
Irány a tópart!
– Annyiban szerencsénk volt, hogy az emut érdekelte a Velencei-tó érintetlen partszakasza. Amikor a polgárőr kollega odaért, már túl voltunk a Sólyom utcai vasúti átjárón, és az emu épp egy félszigetszerű nádas felé tartott. Ekkor Zsolt letépett egy nagyobb fűcsomót, és magabiztosan, de nyugodtan elindult az állat felé, közben kedvesen szólongatta. Követtük, és nagyon ügyeltünk, hogy amikor az emu felénk fordult, nehogy hirtelen mozdulatot tegyünk, mert kiszámíthatatlanná válhat, ha veszélyt neszel. Olyankor rúg és csipked, amit mindenképpen el akartunk kerülni. Volt egy kis futkosás, de a fűcsomó végül bevált: Zsoltnak megengedte, hogy megközelítse, és nem sokkal később magához is tudta csalogatni. Oldalról odalépve fogott rá a nyakára, majd megkért, vigyem oda a kabátomat, és terítsem rá az állat fejére, mert attól le szokott nyugodni, és ebben többé-kevésbé igaza volt.
Szolgálunk, védünk és simogatunk!
– Jobb híján kordonjelző szalagot tekertünk az emu nyaka köré, mert nagyon szeretett volna meglépni, de egy idő után belátta, hogy ez nem fog sikerülni – magyarázta Szecsei László, aki az Ausztráliában őshonos futómadár ideiglenes elhelyezését is megszervezte. – A szolgálatparancsnok engedélyével hívtam fel lovardás ismerősömet, Jónás Róbertet, a Gárdonyi Western Ranch egyik tulajdonosát, aki vállalta, hogy az állatot befogadja, de a szállítást nem tudta megoldani, ezért Micheller Attilának, a Gárdonyi Rendőrkapitányság fegyveres biztonsági őrének is telefonáltam, aki másodállásban hentes, és van sertésszállító utánfutója. Ő is elsőre felajánlotta a segítségét, de türelmet kért, mert az utánfutó a tanyájukon volt, és a fiát, Mátét küldte el érte. Amúgy ők mind a ketten dinnyési polgárőrök. Máté kb. háromnegyed óra múlva érkezett meg az utánfutóval, és ezek hosszú percek voltak, mert az emu igencsak vágyott a szabadba, a simogatást viszont szívesen vette. Állatot még ilyen hosszú időn keresztül nem simogattam, de volt értelme, és a kabátomnak sem lett semmi baja, pedig többször is ledobta.
A gárdonyi lovardában törődtek az emuval, és időközben jelentkezett érte a tulajdonosa, de arra nem derült fény, hogyan lógott meg tőle. Annyi bizonyos, hogy terepen egy 50-60 kilós emut még olimpiai bajnok sprinterek sem tudnának utolérni, mert ahogy azt Agárdon is igazolta, izmos lábával 50 km/h-val is képes rohanni.
SZ. Z. J.
FOTÓ: RENDŐRSÉG
