Akit a misszió varázsa megérintett

„1995-ben a sorkatonai szolgálatom után csatlakoztam a rendőrséghez. Közel 22 évig Somogyban dolgoztam, ezt követően a Készenléti Rendőrséghez kerültem, azóta is ott dolgozom járőrparancsnokként. 2011-ben jelentkeztem először misszióba. Hogy miért? Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy ez komoly kihívás, másrészt hajtott az idegen kultúrák megismerésének vágya. És nemcsak a kultúrákat szerettem volna megismerni, hanem a bűnügyi helyszínelés során használt nemzetközi metódusokat, technikákat, taktikákat is.

Először 2012 márciusában mentem ki a Sínai-félszigetre MFO – Többnemzeti Erő és Megfigyelők – békefenntartó misszióba, néhány hónap múlva támadták meg az északi tábort, így azonnal szerezhettem némi tapasztalatot a műveleti helyszínelés terén. Hogy ijesztő volt-e? A felkészítés során készségszinten elsajátítottuk, hogy egy-egy ilyen esetben melyek az elsődleges mozzanatok, amelyeket végre kell hajtanunk, mi pedig tettük, amit kellett. Akkoriban már különböző törzsi és terrorista csoportok egymással versengve igyekeztek a befolyásukat növelni a térségben, 2013-ban aztán megjelentek az ISIS terrorszervezethez köthető csoportok is, és az ő hatásuk az egész Közel-Keleten érezhető volt. A Sínai-félszigeten kétszer voltam, de ahhoz, hogy valaki ilyen munkát végezzen, biztos családi háttér kell. Így tudtam azóta több misszióban is részt venni.

2015-ben hazajöttem, és mivel a migrációs válság kellős közepén voltunk, a déli határszakaszra vezényeltek. Ezt követően 2016 márciusában egy UNFICYP-misszió – Ciprusi Békefenntartó Erők – tagjaként mentem Ciprusra, ahol az 1974-es tűzszüneti megállapodás betartása és betartatása volt a feladatunk, valamint a harcok kiújulásának megakadályozása, a szigeten lévő katonai erők létszámának ellenőrzése és az optimális állapotok visszaállításának elősegítése. Ma már mindenki úgy emlegeti Ciprust, hogy egy turistaparadicsom, ahová szórakozni, nyaralni járnak az emberek, de ne felejtsük el, hogy zajlott ott egy háború, illetve több etnikai összetűzés 1960 és 1974 között, ami azért mély nyomot hagyott az ott élőkben, a sziget kultúrájában. A görög és a török etnikum közötti feszültségek és összetűzések nem múltak el teljesen, ezért 1974-ben létrehozták az úgynevezett „tűzszüneti vonalat”, amely a sziget északi és déli részét, a görög és a török területeket választja el egymástól. Járőr, helyszínelő voltam ott, majd nyomozói beosztást kaptam, átlagosan napi három-négy ügyben dolgoztunk. Olyanokban, amelyek vagy a zónában történtek, vagy az ENSZ békefenntartóival voltak kapcsolatosak. Legutóbb 2022 márciusától 2023 szeptemberéig teljesítettem szolgálatot Cipruson.

Hogy mit csinál az ember, hogyan telik egy napja? Többnyire munkával, a szabadidőben pedig részt lehet venni nyelvtanfolyamokon, például a Sínai-félszigeten kezdtem arabul tanulni. Kitűnően felszerelt edzőtermekben sportoltunk, máskor egyszerűen csak olvastunk, néha, a pihenőnapon lehetőség adódott arra, hogy az ember megnézze a hely nevezetességeit, kulturális emlékeit, röviden: tartalmassá kell tenni az ottlét minden percét. Vallom, hogy annak a nemzetnek, ahová kitelepítenek, a történelmi, kulturális hátterét is meg kell ismerni, mert még a látszólag apró dolgok is jelentőséget kaphatnak. Hogy csak egy példát mondjak: az arab kultúrában nem illik a bal kezet használni, nem szabad átadni vagy átvenni bal kézzel semmit, és még említhetnék számos hasonló apró, de meghatározó szabályt.

Szándékomban áll további missziókba is jelentkezni. Moldova György regényének a címe: Akit a mozdony füstje megcsapott… – hát minket a misszióban töltött szolgálat varázsa érintett meg. Ha egyszer valaki elkezd missziózni, és külföldi környezetben dolgozni, szinte biztos, hogy keres újabb és újabb kihívásokat.”

T. Z.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, FEKETE JÁNOS