Akit a név nem kötelez
Nem dühös, haragos ember, sőt, igazán kellemes társaság Méreg Ferenc zászlós. Vérbeli, segítőkész körzeti megbízott, a falujában, Kaszaperen mindenki ismeri. A nagyobb nyilvánosságot nem kereste, de némi rábeszélés után örömmel mesélt arról, miért hord 23 éve egyenruhát, egy hivatásos vadásszal közös szolgálatból hogyan lett házasság, és az öt lefutott maraton után milyen új kihívás elé néz.
Határozott, de mosolygós a kaszaperi körzeti megbízott, Méreg Ferenc. Tavaly volt tíz éve, hogy a gondjaira bízták a települést. Határőrként öltött egyenruhát 2001-ben, nagy becsben tartja az Orosházi Határőr Igazgatóság akkori igazgatójától, Dávid Károly tábornoktól – 2007-től 2022-ig a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője – kapott elismerését. Szeretett Nagylakon dolgozni, imádja a természetet, a terepmunkát, neki nem volt teher a Maros-parti járőrözés. A határőrség után a rendőri munkába is teljes erőbedobással vetette bele magát, 2008-tól szolgál a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságon.
– Mezőhegyesi születésű vagyok, kötődöm Dél-Békéshez, az itteni emberekhez, szeretek közöttük lenni. Valódi kitüntetésként éltem meg, amikor 2013-ban körzeti megbízottként Kaszaperre kerültem. Sajnos az elődöm, aki igazán jó rendőr volt, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Soha nem felejtem el az akkori kapitány, Bede Sándor ezredes szavait. Azt mondta nekem: Attila után oda nem lehet akárkit tenni. Egyszerre utalt ezzel arra, hogy néhai kollégám nagyon magasra tette a lécet, és arra, hogy bennem látja a szorgalmat, erőt, amivel megfelelhetek a feladatra. Bár lett volna még számos, hozzám hasonlóan alkalmas munkatársam, mégis ez a bizalom elmondhatatlanul jólesett, és merem remélni, hogy azóta rászolgáltam.
Az első napoktól kezdve jó érzékkel választotta ki, hogy kik a szorulnak segítségre, támogatásra, és kik azok, akik azzal érdemelnek ki nagyobb figyelmet, hogy mások kárára boldogulnak. Az előbbiek és az utóbbiak is érzik a törődését. A zászlós szabadidejében is szívesen foglalkozik az emberek biztonságát befolyásoló dolgokkal és akár a külső szemlélő számára ügyes-bajosnak tűnő esetekkel.
– Szeretem hasznosnak érezni magam. Lehet, hogy első hallásra egy biciklilopás nem nagy történet, de azoknak, akiktől elvitték, igen. Egyszer eltűnt egy iskolás lány kerékpárja. Az volt a családban a legjobb állapotú kétkerekű, azzal járt a gyermek mindennap a megállóhoz, ahonnan aztán busszal ment tovább a suliba. Pont szabadságon voltam, amikor ez történt, elutaztam Baranyába pihenni, kirándulni. Üzenetet írt nekem, hogy segítsek. Ahogy hazaértem, az volt az első, hogy megnézzem, mi van az üggyel, átvegyem, és a szabadságom fennmaradó részében azzal foglalkozzak, hogy felderítsem, visszaszerezzem a családnak a biciklit.
Ahogy mondja: nem kell ehhez semmilyen különleges képesség, zsenialitás, csupán kitartás. Egy körzeti megbízott ismeri a területét, csak figyelni kell az embereket, a történéseket, gyűjteni, elraktározni, a megfelelő pillanatban elővenni az információkat, és minden kiderül. Csak bele kell tenni az energiát, szorgalmasnak, kitartónak lenni. A kitartás igen erős oldala Méreg Ferencnek. Ötször lefutotta a maratont, félmaratont pedig már nem is tudja megszámolni, hányszor teljesített. Érmei láttán volt, aki azzal viccelődött, hogy ha nyugdíjba megy, nyithat egy öntödét, annyi fémből készült sportemlék ékesíti már a falát. De ő egyelőre nem készül erre, sőt új kihívást keres.
– Több mint tíz év körzeti megbízotti szolgálat után áthelyezésemet kértem a Készenléti Rendőrséghez. Nagyon hálás vagyok a parancsnokaimnak azért, hogy támogattak ebben. Visszatérek a kezdetekhez, Nagylakon szolgálok majd határvadászok szakaszparancsnokaként. De Kaszaperről nem költözöm el, továbbra is a településen élünk majd a feleségemmel, akivel ott is ismerkedtünk meg. Amikor a faluba kerültem, megkért a rendészeti osztályvezetőm, hogy ne felejtsek el közös szolgálatokat szervezni egyes rendészeti feladatokat ellátó szakemberekkel. Mint minden feladatot, ezt is komolyan vettem, és rendszeresen járőröztem a helyi hivatásos vadásszal. Jól együttműködtünk, így szabadidőnkben is elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy az értékrendünk nagyon hasonló. Bár ő már nem hivatásos vadász, de a feleségem lett, és remekül megértjük egymást, szeretetben éljük a mindennapjainkat.
A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság rendőrei sajnálják, hogy a kollégájuk a váltás mellett döntött, de meg is értik őt, hiszen bárhol megállná a helyét. A rendőrkapitány, Nagy Lajos alezredes azonban biztos abban, hogy a lelkiismeretes zászlósra mindig számíthatnak. Ha helyi lakosként Kaszaperen bármi olyat lát, hall, ami rendőri szempontból fontos lehet, nem fog elmenni mellette, segíti majd az utódját és egykori munkatársait.
SZ. A.
FOTÓ: RENDŐRSÉG