Amerikába indulnak

– Honnan ered a csapat neve?

– 2003-ban alakultunk meg, amikor a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Rendészeti Szervek Kiképző Központja versenyt szervezett, amelyen elindult egy vegyes csapat, el is vitte az első helyet, a fődíj pedig az volt, hogy a győztes kijuthat az Egyesült Államokba, Orlandóba a SWAT Round-Up International versenyre. Maga a csapat kezdetben is elég vegyes képet mutatott, de a gerincét a Budapesti Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának tagjai adták, így állt össze az Anti Organized Crime Unit Hungary, vagy röviden AOCU – SWAT Hungary. A csapat csak 2009-ben és 2020-ban a Covid-világjárvány miatt nem jutott ki a versenyre.

 

– Mit érdemes tudni a tagokról?

– A tagság folyamatosan cserélődik, mivel sok területről érkezünk, a felkészülés és a kiutazás pedig önerőből történik, ami komoly anyagi terhet jelent. Akik azonban rászánják az idejüket és a pénzüket a felkészülésre, nagyon magas szintű tudást kapnak, és ez megéri az áldozatot. A régebbi csapattagok közül többen szolgálnak olyan hazai műveleti egységekben, mint a Mélységi Ellenőrzési és Közterületi Támogató Alegységek, az Országgyűlési Őrség vagy a Terrorelhárítási Központ.

 

– Miért pont Orlando?

– A versenyről tudni kell, hogy ez nemcsak egy megmérettetés, hanem számos komoly elméleti és gyakorlati képzés is kapcsolódik a rendezvényhez. Az itt megszerzett tudást, ami sok területen hasznosítható, hazahozzuk. Együtt edzeni, tanulni, versenyezni ezekkel a felkészült, több éles tűzharcon átesett rendőrökkel mindenképpen olyan tapasztalat, ami számunkra is hasznos.

 

– Mit ad a csapat tagjainak a rendezvény?

– A felkészülés során megszerzett készségek erős alapot adnak, amire jól lehet építeni. Tudásban egyáltalán nem vagyunk elmaradva a világ más részeinek hasonló egységeitől, 2017-ben például a TEK csapata hozta el az első helyet. Kialakult köztünk egy olyan összetartó közeg, ami nem szakad meg. Amerikában olyan rendőröktől, szakemberektől tanulhatunk, akik éles bevetéseken szerezték a tapasztalataikat olyan eszközök segítségével, amelyeket mi eddig csak a filmekben láttunk.

 

– Hogyan viszonyulnak kint a magyarokhoz?

– Minket nagyon szeretnek, megkóstolták a pálinkánkat is. Épülnek kapcsolatok, amik nélkül el sem indulhatnánk. Nehezen tudunk kivinni saját fegyvert vagy lőszert. Szerencsére két éve együttműködésre léptünk egy helyi fegyverkereskedővel, aki a csapatunk logójával gravírozott gépkarabélyokat biztosítja. A verseny során is mindenki segíti a másikat, volt olyan év, amikor a brazil mesterlövészek ajánlották fel a fegyverüket, hogy a magyarok azzal lőhessék a versenyszámot. Máskor a Citrus megyei seriffhivatal kommandósainak eszközeivel mentünk végig a pályán, ami sokat számított. A házigazdák elvittek minket múzeumokba, megmutatták a helyi nevezetességeket stb. Még szolgálatban is velük lehettünk.

 

– Ezt hogy kell elképzelni?

– Gyakorlatilag egy műszakban vehettünk részt megfigyelőként. Kaptunk egy lövedékálló mellényt és beültünk a járőrautóba. Persze nem intézkedhettünk, fegyver sem volt nálunk, de mindent láttunk, amit egy helyi rendőr tapasztal a szolgálata során. Rengeteget kérdezhettünk, ők is kíváncsiak voltak ránk, érdekes volt látni a különbségeket a két ország rendőri tevékenysége között.

 

– Volt olyan helyzet, amikor intézkedésre került sor?

– Hogyne, én egy autóbalesetet is átéltem, de miután a kórházban megvizsgáltak minket, a parancsnok felajánlotta, hogy a fennmaradó két órát egy másik autón tölthetem, ha szeretném. A műszak végén még egy elfogást is láttunk. Három erőszakos bűncselekménynél is kint voltunk egy műszakban. Természetesen, ha komolyra fordult a helyzet, jelezték, hogy maradjunk a kocsiban, vigyáztak ránk.

 

– Hogyan értékelték a csapat eddigi munkáját az amerikaiak?

– Igazából Orlandóba mi már hazajárunk, mindig örömmel várnak. Igazi unikum vagyunk, hiszen nagyon messziről és más lehetőségek közül megyünk. Örömmel mutatják be a legújabb felszereléseiket, kiképzési eszközeiket, ebből pedig mi sokat tanulhatunk. Gyorsan beilleszkedtünk a kinti ritmusba, elismerően nyilatkoztak a magyarokról. Érdekesség, hogy az akadálypályát első női versenyzőként magyar lány teljesítette, akire nagyon büszkék vagyunk.

 

– Hol tart a felkészülés?

– Most a lövészeti feladatokat gyakoroljuk, de megyünk rohampályára is, és hátravan még a gyorsköteles ereszkedés. Nem lehet eleget gyakorolni erre a megmérettetésre, mert mindig a legfrissebb esetek alapján épülnek fel a feladatok. Szerencsére a csapat támogatói, mint a Ludovika SE, önzetlenül mögöttünk állnak, de folyamatosan keressük a további szponzorokat, minden forint jó helyre megy.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ