Amerikából jöttek…

– Nagyon erős mezőnyben állhattunk rajthoz, de ez az a verseny, ahol számunkra tényleg sokkal fontosabb a részvétel, mint az elért helyezés – ismertette a csapat szemléletét Baksai Károly, az Egyesült Államokba induló versenyzők legtapasztaltabbja. – Sok olyan nehezítést is megéltünk, amire nem lehet eleget készülni, cserejátékos nélkül vágtunk neki a versenynek, így senki nem sérülhetett meg, betegedhetett le.

Az AOCU-csapatnak mindent bérelnie kellett attól a pillanattól, hogy leszálltak a repülőről, az autótól a szállásig, ebben szponzorok és barátok segítették őket.

– Sokat köszönhetünk azoknak a barátainknak, akik támogatták a felkészülésünket akár néhány üveg ajándék borral, akár csapatpólóhímzéssel vagy lőtéri oktatással. A kommandósversenyen is jól cseng a magyarok híre, ezt öregbítette a most rajthoz álló két hazai csapat is.

– Szomorú felhangot adott a megnyitónak, hogy hírt kaptunk, Fedor Tibor egykori terrorelhárító szakember, legendás kiképző reggel elvesztette az utolsó csatáját a rákkal szemben. Tibor saját szolgálati teendői mellett számos alkalommal állt rajthoz Orlandóban, igazi bajtárshoz méltó búcsúztatást kapott, hiszen egyperces néma főhajtás és skót dudával kísért megemlékezés tisztelgett emléke előtt. Torokszorító élmény volt látni és hallani, ahogy a világ számos országából összesereglett különleges bevetési egységek tagjai tisztelegtek egy magyar kollégájuk előtt – mondta az AOCU csapat tagja, aki úgy látja, ez az a tapasztalás, ami igazán egyedivé teszi a versenyt. – Minden kolléga egy kicsit testvérének tekinti a többieket, a barátságos versengést áthatja az összetartozás érzése. A megszerzett taktikai tudás, a kapcsolatépítés mellett ez az a pozitív életszemlélet, amit szeretnénk hazahozni és minél szélesebb körben terjeszteni.

Különleges tudásból nem volt hiány, a versenyt számos szakmai szeminárium előzte meg.

– A verseny szervezői különféle témákban rendeztek továbbképzéseket, én például egy taktikai behatolás témájú kurzuson vehettem részt, ahol megismerhettük a nyílászárók megnyitását megelőző felderítés, az ajtók megnyitásának mechanikai, pneumatikus és elektronikus eszközeinek tárházát – idézte fel a legemlékezetesebb tanfolyamokat Baksai Károly, aki úgy látja, ez a taktikai tudás Magyarországon is jól hasznosítható. – A résztvevők választhattak például precíziós lövő, taktikai medicina vagy épp kötéltechnikai képzéseket is, ahol elméleti szemléltetés után a gyakorlatban is kipróbálhatták a tanultakat.

A magyaroknak nem kell szégyenkezniük.

Baksai Károly úgy látja, van olyan terület, ahol a magyarok, bár más jogi és intézkedéstaktikai közegből érkeznek, joggal számíthatnak elismerésre.

– Szerencsések vagyunk, hiszen a taktikai sérültellátás terén világszínvonalú a magyar képzés. Ezt a tudást Amerikában is nagyra értékelik, jó volt látni, hogy a magyar versenyzők gyorsan, precízen tudták demonstrálni ezt az életmentő képességet – fejtette ki Baksai Károly, aki elmondta, a versenyen induló rendőrök zöme vett már részt tűzharcban. – Ez a tapasztalás a legtöbbjüket olyan pozitív életfelfogással vértezi fel, amit tanítani lehetne. A rendőrök számára élet-halál kérdése, hogy milyen alaposan ismerik a felszereléseiket, fegyvereiket, és milyen hatékonyan tudják azokat alkalmazni nyomás alatt. Megtiszteltetés, hogy a társaságukban állhattunk rajthoz.

A magyar csapat tagjaira a lövészverseny után újabb megmérettetés várt, amelyen a haditengerészeti különleges erők előtt tiszteleghettek teljesítményükkel.

– Külön szeretném megköszönni a magyar származású Rick Kaiser úrnak, az amerikai haditengerészet nyugalmazott vezénylő altisztjének, a nemzeti SEAL-múzeum igazgatójának, hogy immár negyedik alkalommal találkozhattunk a haditengerészeti kommandósok előtt tisztelgő tengerparti futóversenyen, amelyről a magyar versenyzők három kategóriában hozhattak haza négy érmet, háromszor állt magyar a dobogó felső fokán.

K. D.

FOTÓ: AOCU