Ami nekem nem jó, az másnak sem

Utolsó munkanapját töltötte húsvét előtt Benedek Barnabás ezredes ott, ahol a pályafutását 1986-ban, 38 éve elkezdte. A Békéscsabai Rendőrkapitányságon. Kollégáinak sikerült megszervezniük egy villámcsődületet úgy, hogy előtte titokban maradjon, mi készül. A mit sem sejtő ezredes, aki rendszerint egy sós kiflivel és egy régi típusú Sport szelettel indította a napot, könnyekig meghatódott a rendkívüli sorakozón. A kapitányságról és a főkapitányságról nemcsak a jelenlegi kollégái, hanem korábbi pályatársai is csendben és izgatottan várták, hogy kilépjen a rendőrkapitánytól, ahová még reggel egy utolsó egyeztetésre betért. Mindenki szorongatott a kezében egy csokit vagy egy kiflit, sokan mindkettővel készültek. És kiskocsit is adtak neki, amivel begyűjthette az extra adag reggelit. Cserébe mindenkinek bőkezűen osztotta az öleléseket, kézfogásokat. A csapat többször is percekig megtapsolta.

Az ezredes pályája kezdetén négy évig járőr volt, utána nyomozó lett, majd két alosztályvezetői beosztást töltött be. Majdnem harminc évig, 1995-től ugyanabban az irodában dolgozott, nem költözött akkor sem, amikor 2001-ben bűnügyi osztályvezetőnek nevezték ki. A kapitányságvezető-helyettesi feladatkört 2008-tól látta el.

– A járőri beosztás meghatározta az egész pályafutásomat, szerintem ott kezdődik a rendőri szakma – emlékezett vissza az ezredes. – Mindenféle környezetben különböző emberekkel kell szót érteni, intézkedni, gyorsan kell jó döntéseket hozni. Így lehet a legjobban megtanulni ennek a feladatnak a csínját-bínját. Persze kell az elmélet, nagyon kell, a rendészeti képzés, egyetem, főiskola. De a bűnügyi munkában az elméleti tudás hasznosításához valóban kell csín, fortély. Egy sajátos gondolkodásmód, megannyi fogás, megoldás, hogy a jogszabályok maradéktalan betartásával az adott helyzetből a legtöbbet tudjuk kihozni, minden törvény adta lehetőséget, jogosultságot kihasználjunk.

Több mint három évtized után is lelkesen, lendületesen végezte munkáját, elkötelezettsége, munkabírása példaértékű. Kivívta kollégái tiszteletét, munkatársai kérdéseikkel, problémáikkal bátran fordultak hozzá, mert megkapták tőle a szükséges segítséget, támogatást. Az általa vezetett osztály kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtott. Nemcsak Békéscsabát és a környező településeket, hanem az ország több megyéjét érintő bűncselekmény-sorozatokat is derítettek fel, volt, hogy országhatáron átnyúló ügyben voltak eredményesek. A kérdésen, hogy hogyan lett rendőr, meg is lepődött.

– Hát egyszerűen rendőr akartam lenni – vágta rá gondolkodás nélkül, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. – Zsadányi gyerek vagyok, 1978-ban kerültem Békéscsabára, nem kellett tíz év, és már járőrként szolgáltam. Ez egy erős indíttatás volt, és mint kiderült, kiállta, kiálltam az idő próbáját. Túl azon, hogy megszereztem a szükséges iskolai végzettségeket, a rendőri munkával járó feszültséget is megtanultam kezelni. Lett egy stabil családom, ez a pályafutásom egyik alapja. Két fiamra nagyon büszke vagyok, remek emberek. Mondhatom, hogy feleségemmel igyekeztünk nekik mindig jó példát mutatni, próbáltunk jó szülők lenni. Látták, hogyan élünk, dolgozunk, és hirtelen felnőttek. Jól megállják a helyüket! Szeretek kerékpározni, kertészkedni, állatokat is tartok a ház körül. Este úgy alszom el, hogy olvasok, és korán kelő vagyok, a nap is olvasással indul, az újságot még mindig papíron veszem a kezembe. Arra törekedtem, hogy szakmailag és mentálisan is karban tartsam magam, felkészült rendőr, ugyanakkor jó munkatárs, vezető legyek. Úgy gondolom, hogy ami nekem nem jó, az másnak sem. A kollégáimmal mindig igyekeztem úgy bánni, ahogy nekem is jólesik, ha velem bánnak. Nem lett volna helyes, ha rajtuk vezetem le a feszültségemet, nekem sem esik jól az ilyesmi.

Ez a hozzáállás volt sikerének és megbecsültségének egyik záloga. Tudta, hogy ha meghallgatja a nyomozóit, munkatársait, szakmai és magánéleti problémáikat egyaránt megérti, próbál a maga módján segíteni, akkor alkalomadtán ő is kérhet. Hiszen ahogy mondja: a tolvajt meg kell fogni. Következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy szorgalmasan, lelkiismeretesen kell dolgozni, nyomozni. Ha hiányosságot vett észre, szóvá tette a kollégáinak, de miután látta rajtuk, hogy ők maguk is a helyén értékelik a hibát, bántja őket és próbálnak tenni azért, hogy kijavítsák, és többé ne forduljon elő, nem lovagolt a kérdésen feleslegesen. Nem akart senkit bántani, de nem is kellett, hiszen a munkatársait is bántotta, ha valamit félrecsúszott. Példát mutatott, mindig arra törekedett, hogy a saját belső indíttatása, értékrendje által meghatározott magas mércét elérje, ha lehet, túl is teljesítse. Eközben azonban jó hangulatot igyekezett fenntartani az osztályon, így a kollégái követték, példát vettek róla, mentek vele az úton. Nem utasításra, hanem maguktól vállaltak részt a feladatok megoldásában. Erre utalt akkor is, amikor számára emlékezetes esetekről, bűnügyekről próbáltuk kérdezni. A válasza az volt, hogy nem szeretne dicsekedni, mert nem ő fogta meg a tettest egyedül. Amikről mesélne, abban sokaknak van érdeme, nem csak neki.

Benedek ezredes szakmai eredményei, vezetői magatartása és személyisége, emberi tulajdonságai alapján méltó birtokosa a Bűnügyi Szolgálati Ág Arany Plakett elismerésnek, amelyet 2022-ben vett át dr. Töreki Sándor vezérőrnagytól, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi országos rendőrfőkapitány-helyettesétől. Miután utolsó munkanapján végigért a tisztelet és szeretet folyosóján, a kiskocsival összegyűjtötte az útravalót, nehezen tudott megszólalni. De annyit szívből, őszintén kijelentett, hogy nagyon boldog, mert mindig igazán jó csapatban dolgozott, a munkatársai nélkül talán nem is így élte volna meg ezt az egészet, az elmúlt 38 évet. Tehát: „Kell a jó csapat, az kell, aztán kell mögéd egy család, az stabil legyen, és onnantól kezdve hát… élvezni kell. A rendőri szakmát, az életet. Mindenkinek kívánok erőt, egészséget, hosszú, boldog életet!”

SZOMBATI ANDREA

FOTÓ: RENDŐRSÉG