Az emberkereskedelem elleni harcát ismerték el
A Kulturális és Innovációs Minisztérium által alapított Emberi Méltóság Védelméért Díjat olyanok kapják, akik régóta meghatározzák az emberkereskedelem és a kapcsolati erőszak elleni küzdelmet. Legutóbb nyolc szakembert ismertek el, köztük egy rendőrt: Balogh Krisztina alezredest, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) székesfehérvári osztály megbízott vezetőjét.
Csak elsőre hangozhat furcsán, hogy egy gyermekotthon vezetője átigazol a rendőrségre.
– A székesfehérvári II. számú gyermekotthon vezetőjeként a gondjainkra bízott fiatalok törvényes képviselője is voltam, és e minőségemben viszonylag sűrűn megfordultam a Székesfehérvári Rendőrkapitányságon. Főleg eltűnések és szökések miatt volt ott jelenésem, de bűnelkövetés gyanúja miatt is kellett oda látogatnom. Eközben egy rendőrnővel intenzív munkakapcsolatba kerültem, és ő kérdezett rá egyszer, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a testülethez. Ezzel bogarat tett a fülembe, mert abban biztos voltam, hogy rendőrtisztként többet tehetnék a gyermek- és ifjúságvédelem érdekében – foglalta össze a pedagógus végzettségű Balogh Krisztina, aki a rendőrszakmai végzettség megszerzését követően a Miskolci Egyetem kriminológia mesterszakát is elvégezte.
Nyomozóként szerelt fel a Székesfehérvári Rendőrkapitányság vizsgálati osztály élet- és ifjúságvédelmi alosztályára 2000 novemberében, ahol 11 évet töltött. Utána a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán folytatta szolgálatát, ahol kiskorúak által és sérelmére elkövetett, továbbá a nemi élet szabadsága elleni bűncselekmények felderítésén dolgozott. Egy évvel később a KR NNI nemzetközi bűnözés elleni főosztály székesfehérvári egységéhez került, majd 2015-ben, a migrációs nyomás erősödésekor munkáját ismét a megyei főkapitányságon folytatta kiemelt főnyomozóként. – A Nemzeti Nyomozó Irodánál betöltött feladatkörömben előfordult, hogy két napig nem látott a három gyerekem, és szerettem volna elkerülni, hogy így nőjenek fel, ezért úgy döntöttem, hogy egy tervezhetőbb feladatrendszerben folytatom a munkámat. Később úgy alakult, hogy ’19-ben újabb kihívást vállaltam, azt a feladatot annyira megtisztelőnek és testhezállónak éreztem, hogy igent kellett rá mondanom. Dr. Szokolai Zoltán alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatóság bűnügyi főosztály bűnügyi osztályvezetője lehetőséget biztosított számomra, hogy részt vehessek az emberkereskedelem elleni fellépés országos koordinációjában. Belevetettem magam, és nagyon szerencsés voltam, mert azon túl, hogy a vezetőimtől minden támogatást megkaptam, hozzám hasonlóan elhivatott partnerekkel tudtam együttműködni. Ilyen volt dr. Windt Szandra, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa és dr. Huszár Julianna, a Legfőbb Ügyészség ügyésze, az ügyészi koordinációs hálózat vezetője. Négy éven át határozta meg a hétköznapjaimat ez az inspiráló kooperáció, a feladatterveket és a stratégiákat átható saját késztetések és a nemzetközi együttműködésben való megfeleltetés. A Belügyminisztérium támogatásával a hátunk mögött mindig abból indultam ki, hogy mit tud ehhez a rendőrség pluszban hozzátenni, és sikeres időszakként gondolok vissza erre a négy évre. Az Emberi Méltóság Védelméért Díjat is ezért kaptam, és jólesik, hogy érdemeimet elismerték, de ezúton is hangsúlyoznom kell, az emberkereskedelem elleni fellépés csapatmunka, bár leginkább hálózati tevékenységnek mondanám. A rendőrségen belül is kialakult egy országos szakvonal, minden megyében voltak és most is vannak felelősei, képviselői. Az ő munkájuk is benne van abban, hogy díjaztak.
Csak szakmailag érezte, hogy a helyére került.
– Nagyon szerettem az ORFK-n szolgálni, de anyaként be kellett látnom, hogy az ingázással az együttlét fontos pillanatait mulasztom el – ismerte el. – Hajnali 4-kor keltem, és este 6 után értem haza, görgetve magam előtt a fáradtság deficitjét. A vonaton próbáltam hasznosan tölteni az időt, de a negyedik év végére belefáradtam, és ehhez jött, hogy reggel szerettem volna találkozni a legkisebb gyermekemmel. Ő most érettségizik, és hát, nemegyszer előfordult, hogy elaludt, és nem ért be időben az iskolába, ami az érettségi évében nem túl szerencsés. Úgy éreztem, ha a két nagyobb gyerekem mellett ott tudtam lenni, akkor ezt érte is meg kell tennem. Pont ebben az időszakban keresett meg azzal a KR NNI székesfehérvári osztályvezetője, hogy szívesen látna helyettesként, és bár nehéz döntés volt, nem sokat gondolkoztam rajta. Ennek a mérlegnek most erre kellett billennie. Jelenlegi beosztásomban más típusú munkát végzek jó csapattal, támogató vezetőkkel; és negyedóra alatt akkor is otthon vagyok, ha dugóba kerülök.
Még nem rendezkedett be teljesen, de a díj főhelyre került.
– Büszke vagyok rá, hogy kollegáimmal és partnereimmel folyamatosan magas szinten tartottuk az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és hogy ennek a bűncselekménynek a súlyát társadalmi szinten is érzékelhetőbbé tettük. De arra is, hogy sikerült minden évben tematikus képzéseket megszervezni és lebonyolítani, amelyeken a pszichológiától és a jogtól kezdve a védett szállásokon át a nemzetközi vonatkozásokig minden terítékre került – magyarázta Balogh Krisztina. – Emberkereskedelmet érintő bűncselekmények esetében az egyik legnagyobb nehézséget az áldozatok azonosítása jelenti, de a felderítés sem egyszerű. Az elkövetési módszerből és az áldozati kiszolgáltatottságból adódóan nagyon magas a latencia. Az ilyen helyzetbe került, kiszolgáltatott emberek rejtve vannak, és a többségüket olyan félelmek gyötrik, hogy nem mernek feljelentést tenni, a szégyenérzetről nem is beszélve. A szégyenkezés nemcsak a szexuális, hanem a munkacélú kizsákmányolások áldozatairól is elmondható. Nem tudnak őszintén beszélni, sőt, sok esetben nem is képesek arra, hogy elmondják, mi mindent kellett elszenvedniük.
Egy lány vallomása különösen nagy hatással volt rá.
– Előfordult, hogy jómagam is részt vettem kihallgatásokon, és egy ilyen alkalommal találkoztam egy fiatal anyukával, aki mindössze 36 kilót nyomott. Nagyon szegény, sokgyerekes családból származott, és Bécsbe vitték prostituáltnak. Kábítószereztették, hogy bírja a megpróbáltatást, ő pedig próbált pénzt félretenni, hogy ajándékkal térhessen haza a gyermekotthonban élő gyereke óvodai ballagására, amire meg is lett volna a lehetősége, de végül nem tudott elutazni. A futtatója magára hagyta, ő pedig azt sem tudta, hol van, és nem volt meg a nyelvtudása ahhoz, hogy eljusson a bécsi főpályaudvarra, és onnan hazautazzon. Nem tudom, miért ez a történet érintett meg mélyebben. Talán azért, mert az ilyen helyzetekkel a másik oldalról is szembesültem, amikor gyermekotthont vezettem.
SZ. Z. J.
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA