Az év TIK-es osztályvezetője

Csaknem harmincéves pályája alatt volt járőr, járőrvezető, körzeti megbízott, de baleseti vizsgáló is. A Tiszaújvárosi Rendőrkapitányságon kezdett járőrként 1994-ben. Ügyeletvezetőként először 14 évvel később dolgozott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon. Ebben az időszakban, 2010-ben volt az az árvíz, amelyet máig gyakran emlegetnek a zsaruk.

– Méreteiben és abban, amilyen kárt okozott, soha hasonlót nem láttunk korábban – mondja az alezredes. – A Szinva patak és a Sajó folyó majdnem teljesen körbezárta Miskolcot, Felsőzsolca 95 százaléka is víz alá került. Az emberek féltek. Ezek a napok nagyon élénken megmaradtak bennem. Előtte többször rendeltünk el gyakorló riadót, de az, amikor élesben kellett ezt tenni, egészen más volt. Pont én voltam az ügyeletvezető. Az az érzés, amikor ki kellett adni az éles riasztást úgy, hogy pontosan tudtuk, mekkora baj van…! Még most is beleborzongok!

Rengeteg kolléga érkezett a térségbe az egész országból segíteni. Hordták a homokzsákokat a gátakra, közben az ügyeletesek egy percre sem álltak meg. Komoly kötelezettséget jelentett ilyen körülmények között az irányítási feladatokat ellátni.

– Én akkor azt éreztem, hogy ott, az ügyeleten voltam a leghasznosabb, hiszen teljesen más rálátásom volt a megyére ügyeletvezetőként – mondja.

Miután az alezredes tisztában volt a térség összes adottságával a törzstől kapott információk alapján, mindenkinek pontosan meg tudta mondani, hogy hol vannak még járható utak. Az árvízhelyzettel kapcsolatban minden új információt percről percre figyelemmel kísértek a kollégáival úgy, hogy közben a 112-es segélyhívóra érkező összes megkeresés is az ügyeletre futott be.

– Sokszor hallottunk jajveszékelést a háttérből, az nagyon hátborzongató volt – teszi hozzá. –Megtörtént, hogy egy boltot kellett kinyittatni, mert gumicsizmára volt szükség, máskor a homokbánya vezetőjét kerestük meg, mert homok kellett még. Ebben az időszakban annyira komplex szolgálatokat adtunk, hogy nem volt idő gondolkodni. Tényleg egyből „tolni” kellett mindent, amit lehetett. Ugyanakkor jó érzéssel töltött el minket, hogy ilyen nagy szükség van ránk. És az is, hogy egy cél érdekében milyen hatalmas az összefogás.

Matyi Istvánt kilencévnyi ügyeletvezetői tapasztalattal tavaly június 1-jén nevezték ki a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság tevékenységirányítási központja osztályvezetőjének. Szerinte az ügyeletesek munkájához nagyon sok képesség együttes megléte szükséges. A sokirányú szakmai tudás mellett fontos, hogy az éles helyzetek ne megbénítsák, hanem épp doppingolják azt, aki ezt a hivatást választotta. Pont ez az, ami őt inspirálja ezen a szakterületen. Ő egyszerűen vadászkutya-szemléletként jellemzi, ahogy az ember szagot fog, és addig megy, amíg meg nem találja a megoldást a kialakult helyzetre.

– Fejben nagyon megterhelő – magyarázza. – Amikor egyszerre sok helyre kell figyelni, mindent kizár az ember. Annyira koncentrál, hogy akár az evésről, az ivásról is elfeledkezik. Annyira dolgozik belül az adrenalin, hogy nem érzi ezt. Amikor pedig megtörtént a szolgálatváltás, leereszt, pótolja azt, ami kimaradt. Átgondolja az egész napot, mérleget von, hogy milyen döntéseket hozott, vagy mi az, amit valamiért máshogy akar csinálni legközelebb.

Tavaly nyújtott kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréséül Kuczik János Zoltán vezérőrnagy, országos rendészeti rendőrfőkapitány-helyettes május 16-án a Rendőrségi Igazgatási Központban átadta Matyi Istvánnak az év tevékenységirányítási központ osztályvezetője 2022-ben díjat. Az alezredes szerint az elismerés egy tavaly indult alkalmazás bevezetésével is összefügghet, amely a Viberhez vagy a Messengerhez hasonló módon működik a zárt rendőrségi hálózaton. Ennek teszteléséhez Szabolcs-Szatmár-Bereg az elsők közt csatlakozott.

– Ezt úgy kell elképzelni, hogy a közterületi szolgálatot ellátó kollegáknál van egy úgynevezett kézi egység, ami tulajdonképpen egy mobiltelefon – mondja. – A készüléken háttérben futó alkalmazás segítségével információbiztonsági szempontból védett módon tudunk azonnal információkat megosztani akár a teljes állománnyal, akár csak egy csoporttal, de akár egy személlyel is. Fényképeket lehet vele küldeni, fogadni, és nyilván szöveges üzeneteket is. Maga a szerkezet teljesen néma üzemmódban dolgozik, akár intézkedés közben is. De arra is képes, hogy videókapcsolatot létesítsünk, amikor bármilyen helyszínen vannak a kollégák. Ezzel a kézi eszközzel úgymond élőben közvetítik, ami a helyszínen történik, így a tevékenységirányítási központban az ügyeletvezető, illetve az irányító szükség esetén mindent láthat. Ennek az alkalmazásnak a használatával jóval hatékonyabbá vált a munkánk. Az is megtörtént, hogy egy körözött férfit fogtunk el így. Kaptunk egy hívást, hogy hol láttak egy férfit, aki a police.hu-n szerepel a körözöttek között. Azonnal elküldtük a képet a megadott címre irányított egység kézi eszközére. Amikor a kollégák megérkeztek a címre, a körözött férfi éppen akkor jött ki az épületből, így a kép alapján egyből azonosították a keresett személyt, majd azonnal el is fogták.

Matyi István szerint kicsit más osztályvezetőként szolgálni a TIK-ben, mint ügyeletvezetőként. Ma már nem ül be a plexifal mögé. A beosztása megkívánja, hogy elengedje ezt. Megértette, hogy neki jellemzően nem közvetlenül kell irányítania. Ugyanakkor folyamatosan együtt kell élnie az eseményekkel, ezzel is segítve és támogatva kollégái munkáját. Ő úgy látja, nagyon komplex feladat a TIK-ben dolgozni.

– Ezt egyedül nem lehet csinálni. Igaz, én voltam fent, tehát én vehettem át ezt a jutalmat, amiért köszönetet mondok vezetőimnek és munkatársaimnak, de ahogy szoktam volt mondani, „én csak egy vagyok a sok fogaskerék közül” – mondja meggyőződéssel. – A vármegye közterületi állományának és a TIK dolgozóinak szakmai irányítása komoly csapatmunkát igényel, örülök, hogy ennek a csapatnak a része lehetek. Én valóban úgy érzem, hogy ez a nagyon komoly elismerés elsősorban a Szabolcsban, másodsorban a TIK-ben folyó szakmai munkának köszönhető.

P. G. J.

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER