Az olimpiai bajnok időutazó

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar referense, az Újpesti Torna Egylet öttusázója világrekorddal győzött a XXIII. Nyári Olimpiai Játékok utolsó napján, augusztus 11-én. Négy nappal később az államalapítás ünnepe alkalmából dr. Pintér Sándor belügyminiszter neki adományozta a Köz Szolgálatáért Érdemjel arany fokozatát a Belügyminisztérium márványaulájában, augusztus 21-én dr. Balogh János altábornagy, országos rendőrfőkapitány pedig előléptette hadnagyból főhadnaggyá a Rendőrségi Igazgatási Központban, szintén augusztus 20. alkalmából.

 

– Mi fárasztóbb: olimpiát nyerni, vagy megállás nélkül újságírói kérdésekre válaszolni?

– Az olimpia, mivel egy többnapos erőpróba (körvívás, elődöntő és döntő), többszörös intenzív fizikai és szellemi terhelés. Nagyon gyors, pörgő, változatos, hiszen az összes tusa másfél órába van sűrítve. Az újságírói kérdésekre válaszolni kimerítő, meglehetősen monoton, és a kérdések is ismétlődnek, de ez a sikerrel járó társadalmi elvárás.

 

– Számos riporter faggatta az elmúlt hetekben. Van olyan kérdés, ami nem hangzott el, de jó lett volna, ha felteszik?

– Például az: Mit csinálnék, ha nem épp az ő kérdéseikre válaszolnék?

 

– Tényleg: mit?

– Pihennék, töltődnék, és a barátaimmal lennék, mert nemsokára kezdődik a munka, a tanulás, az edzések, és akkor szinte semmire sem marad majd időm.

 

– Melyik volt a legfurcsább kérdés?

– Éppen ez. Hiszen az újságírókat az érdekli, milyen érdekességet tudnak megosztani az olvasóikkal és nem az, hogy kollégáikat mi érdekelte.

 

– A felkészülésben hogyan tudott segíteni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, illetve a rendőrség?

– Az olimpiai felkészülés három éve, az előző olimpia után kezdődött. Amíg egyetemista voltam, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, egy éve, mióta végeztem a rendőrség adott meg minden szükséges támogatást ehhez. Ezek nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy meg tudjam valósítani gyermekkori álmomat. A legfontosabb az extra idő, amelyet biztosítottak ahhoz, hogy elmehessek edzőtáborokba, nemzetközi versenyekre, korai/késői edzésekre. Ez negyven óra munka mellett nem lehetséges.

 

– Ha megkezdődik a nyomozói élet, mellette lehet annyit edzeni, amennyi kell a kiemelkedő eredményekhez?

– Valódi nyomozói munkámat, amíg versenyszerűen sportolok, nem igazán tudom megkezdeni, mert – mint említettem – negyvenórányi kemény munka mellett ez lehetetlen. Talán két részre lehet bontani rendőri pályafutásomat. Az első, amely 28–32 éves koromig tarthat (az olimpiai ciklusoktól függ): a versenysport mellett dolgozom, de csak részmunkaidőben egy olyan területen, amely a rendőrségnek a leghasznosabb, viszont ez elképzelhetetlen a rendőrség teljes támogatása nélkül. Miután befejezem a versenysportot, teljes állásban tudom a nyugdíjig (35 éven át) folytatni a pályafutásomat, építve karrieremet, és igazán csak akkor tudom majd visszaadni, meghálálni a sok támogatást, segítséget, amit kaptam.

 

– Több helyen elmondta, hogy nyomozóként a kiberbiztonság érdekelné. Nem fura egy valóságos világban naponta szenvedni az edzéseken, közben egy virtuális világban nyomozni?

– Szerencsém van, hogy a sport mellett dolgozom is, így két teljesen különböző világ között akár egyetlen napon belül is átjárok. Mint egy időutazó.

 

– Ha úgy vesszük, az öttusában is állandó az átjárás az öt sportág között, amelyből az egyik most kiesik. Tényleg tönkretették az öttusát azzal, hogy megszűnt a lovaglás?

– Én imádom a lovakat és a lovaglást. Nagyon sajnálom, hogy így döntött a nemzetközi szövetség, de ez az ára annak, hogy az öttusa olimpiai versenyszám maradjon. Százhúsz éves hagyományt dobtak el, és ezzel ennek a sportágnak lezárul egy gyönyörű fejezete. Ugyanakkor az akadálypályával nyílik egy új fejezet is. Nem tudom, milyen lesz, hiszen még nem próbáltam, de remélem, ebben is ügyes leszek.

 

– Az olimpia előtt érzelmi viharok nehezítették az életét, hogyan sikerült ezeken túllépni? Egyáltalán: lehet érzelmektől fűtötten versenyezni egy kőkemény sportágban?

– Valóban nagyon nehéz időszakon vagyok túl, hiszen egyesek megkérdőjelezték, semmibe vették eddig elért eredményeimet két kevésbé jól sikerült verseny alapján. Ez ugyanakkor hatalmas erőt adott, hogy megmutassam mindenkinek, mire vagyok képes, és hogy valóban megérdemelten kerültem ki az olimpiára. Az olimpiai arany az akaraterő diadala: az nyer, aki jobban akarja, és talán – az előbb említett okok miatt – valóban én akartam a legjobban. A verseny alatt teljesen tiszta fejre és a legkevesebb érzelemre van szükség ahhoz, hogy a versenyző arra tudjon koncentrálni, hogy kihozza magából a maximumot, és ne hibázzon.

 

– Következik a pihenés Görögországban és Olaszországban. Miért pont ezeken a helyeken?

– Idén is több hetet voltam a Balatonnál edzőtáborokban, valamint néhány napos kiruccanásokon barátokkal. Viszont hosszabb időre, egy-két hétre szeretek külföldre menni. Egyrész szeretek utazni, másrészt imádom a tengert és a vendégszeretet, amit a helyiektől kapok. Lehet, hogy a távolság miatt is, de nekem talán ott a legkönnyebb teljesen kikapcsolódni és feltöltődni. És nem sokkal kerül többe, mintha itthon tölteném a szabadságomat.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG, MTI