Bodrogi Gyula a rendőrségen

A kiállítótérben rendőrségi dolgozók festményeit, grafikáit, valamint egyéb képző- és iparművészeti alkotásait láthatták a rendőrség dolgozói, akik közül meglepően sokan ragadnak olykor ecsetet vagy különféle rajzeszközöket. Az egyesület 26 éve alakult, mégpedig azzal a céllal, hogy ápolja a rendvédelmi hagyományokat, és fellendítse a testületen belül a kulturális életet. Immár 23 éve rendszeresek ezek a rendőrnaphoz kapcsolódó tárlatok, ebben az esztendőben is Bodrogi Gyula Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a Rendőr Kulturális és Hagyományőrző Egyesület tiszteletbeli elnöke volt a kiállítás házigazdája. A megnyitó után váltottunk vele néhány szót. Mindenekelőtt méltatta azt a lelkesedést és művészi hajlamot, amely a kiállítókra jellemző, majd a rendőrséghez kötődő állampolgári kapcsolatáról elmondta, hogy lényegében nem is nagyon van, hiszen ő mindig is igyekezett betartani a szabályokat.

– Én sportot csinálok abból – fogalmazott a színművész –, hogy szabályosan közlekedjek, például ne lépjem túl a megengedett sebességet. Kilencvenéves vagyok, tehát jó ideje vezetek, de talán kétszer állított meg úgy a rendőr, hogy valami apróságot valóban elkövettem. Egyszer mondtam is neki, hogy na, most aztán hiába intett le, mert itt százzal lehet menni, és én ezen az úton százzal is mentem. Az igaz, válaszolta, csakhogy közben, az egyik szakaszon volt egy negyvenes tábla…

Szót ejtünk Süsüről is, vele kapcsolatban egy viszonylag gyengécske szóviccel próbálkozunk, jelesül, hogy elég sok „süsü” és elég sok „sárkány” bukkan fel a közutakon, ebben meg is állapodtunk, a művész viszont azt mondja, hogy lehetőleg nem foglalkozik velük, szemben a mesehőssel, amelynek ugye ő kölcsönözte a hangját. Kérdezzük aztán, amikor a Csak semmi pánik című Bujtor-filmben rendőrt alakított, kellett-e külön készülnie a szerepre. Azt mondja, nem különösebben, épp csak annyira, mint akármilyen másik alakításra, a bányászra, a főigazgatóra vagy másra, a lényeg, hogy a színész teljesen átérezze azt a karaktert, amelyet megformál, így tehát olyankor egy picit rendőrnek kellett lennie. Beszélünk arról, hogy az említett mozifilmen kívül többször is megközelítette szerepeken keresztül a rendőri munkát, játszott kisfilmekben is rendőrt, és ne feledjük: a Linda-sorozatban a főszereplő rendőrlány apukáját alakította.

– Milyen érdekes – mondja végül –, amikor színészként rendőrökkel találkoztam, gyakran kérték, hogy meséljek egy rendőrviccet, de ez ma már kiment a divatból, ami alighanem sok mindent jelez a rendőrség fejlődéséről.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ