Bűn és bűnüldözés a háború után
Bűnözés és bűnüldözés a Budapesti Rendőr-főkapitányság hatósági területén, 1945–1949 címmel tartott előadást a Rendőrmúzeumban Csóka Ferenc nyugalmazott alezredes. Mint az elmondottakból kiderült, volt ugyan bűnüldözés is, de akkoriban azért több volt a bűn.
A II. világháború befejezését követően nemcsak az ország tért magához nehezen, de a rendvédelmi szervek is. Ez derült ki Csóka Ferenc ny. alezredes előadásából, amely a háború utáni évek rendvédelmi tevékenységét vette górcső alá. A Múzeumi Műhely elnevezésű előadás-sorozat részeként beszélt a rendvédelmi szempontból is nehéz időszakról. Arról, hogy a háború elmúltával hogyan öntötte el bűnhullám a várost, és hogyan próbálta újjászervezni magát a rendőrség. 1945-ben és a rá következő évben miképpen próbálták felvenni a harcot a zsaruk a bűnbandákkal, a rablógyilkosokkal, a bűnszövetkezetekkel, a bandaharcokkal, a gyakori éjszakai lövöldözésekkel. Ez a harc nem csupán a bűnözők nagy száma és gátlástalansága miatt volt nehéz, hanem a rendvédelmi szerveknél tapasztalható eszközhiány, az egyre romló morál, a tömeges leszerelés és az állomány életébe bekacsintó politika miatt is. A régi, felkészült rendőrségi szakemberek mindinkább háttérbe szorultak, helyüket kevésbé képzett, de politikailag megbízható emberek vették át. Az előadásból kiderült: hosszú és nehéz folyamat volt, amíg később úrrá lett a helyzeten a rendőrség, és mindinkább megteremtette a háború által szétzilált közbiztonságot.
KÉP ÉS SZÖVEG: TRENCSÉNYI ZOLTÁN
