Chipses csapat

A három álarcos közel négy hónapig tartó nyomozás után került rendőrkézre – merthogy a zsaruk fáradhatatlanul a nyomukban voltak.

 

Egy munkaerő-közvetítéssel foglalkozó vállalkozásnál dolgozó 58 éves törökszentmiklósi nő minden hónap tizedik napján fizette ki a cég dolgozóit. A cégvezető hozta a milliókat, a hölgy a munkalapok elszámolása alapján borítékolt, majd háza ablakából fizetett a dolgozóknak. Az alkalmi pénztárról mindenki tudott a kisvárosban, a hónap e nevezetes napján a környékbeli kocsmákban nagyobb készlet italt rendeltek be, a kereskedők a kenyér és a tej mellett nem hétköznapi árukat is beszereztek.
 

Bodó Gábor zászlós

 

– Június 10-én hasonló volt a menetrend, a pénz megjött, az asszony 61 éves bátyja segítségével számolt, borítékolt, nyitotta az ablakot, fizetett – emlékezett vissza a történtekre Bodó Gábor zászlós, a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság n yomozója. – Este tízkor bezárt a pénztár, a másnapra várt munkások bérét borítékolták, amikor három álarcos, fekete ruhás férfi tört rájuk. A ház hátsó bejárata felől érkeztek pajszerrel, amit nem kellett használniuk: a hátsó ajtót nem zárta a nő, nem várt senkit onnan. A rablók köszönés helyett azonnal támadtak, egy-egy bandita földre vitte a háziakat, ráléptek a karjukra. Annyit mondtak, maradjanak nyugton, harmadik társuk eközben összesöpörte az asztalon talált bankókat, és elfutottak. Az egész nem tartott tovább másfél percnél. A kirabolt nő segélyhívására két percen belül a helyszínre érkezett az első járőrkocsi. Zártuk a környéket, figyeltük a járműveket, a gyalogosokat, nem láttunk senkit. Már ekkor gyanítottuk, hogy a rablókat helyben, úgy nyolcszáz méteres körben kell keresni.

 

 

A támadók nem csak az alkalmi házi pénztár szokásait, a környékét is jól ismerték. A célpontot egy párhuzamos utcában álló ház kertjén át közelítették meg, amiről tudták, lakatlan, senkibe nem fognak belebotlani. A zsaruk nulláról indultak, minden szomszéd csak ismerőst látott arrafelé éjszaka.

 

– Két dolgot kellett összekapcsolnunk: olyan személyeket kerestünk, akik ismerték a sértett szokásait, a kifizetés napját, esetleg maguk is dolgoztak a cégnek, illetve olyan közel laknak, hogy az első zsaru megérkezése előtt fedezékbe vonulhattak – folytatta a nyomozó. – Százötven személyt találtunk, a nőket kizárva maradtak százan. Mivel a rablók milliomosok lettek, figyelni kezdtük a költekezéseket. Nem csak a nagyobb, feltűnőbb kiadásokat, azt is figyeltük, ki vesz több olyan dolgot, ami nem tartozik a hétköznapi kiadások közé. Így került képbe a helyi G. Zoltán (21), aki kartonszámra vette a dobozos üdítőket, a csokoládét, a chipset. Ráadásul nagy címletű bankókkal fizetett, holott tudták róla, nem igazán szeret dolgozni, fillérekből, napról napra élt. A munkaerő-közvetítő tavasszal szerzett neki állást egy üzemben, ahol két hetet bírt ki, amikor ment az első és egyben utolsó fizetéséért, azt mondta, halálosan elfáradt. Egy kocsmában arról beszélt részegen, munka nélkül is lehet sok pénzt keresni, csak tudni kell, mikor, hová menjen az ember, kit üssön le, ha úgy adja a helyzet.

 

Ennyi elég volt ahhoz, hogy a törökszentmiklósi nyomozók október 2-án este előállítsák a férfit, aki előkelő helyen szerepelt a lehetséges gyanúsítottak százas listáján. Nem sokat kérette magát, másnap reggelre őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, így a rendőrök október 3-án elfogták bűntársait, bátyját, G. Gábort (23) és a szintén helybeli Sz. Zoltánt (19). A testvér elmondta, voltak nagyobb költekezéseik, például elmentek mulatni száz kilométerrel messzebb, ahol nem ismerik őket. A balhé megünneplésekor több százezer forintot szórtak el. Ő is elismerte, egyike a három rablónak, ám testvérével egymásra mutogatnak, mindketten a másik két társra hárítja az erőszakos szerepet. A legfiatalabb támadó tagadja a bűncselekmény elkövetését, ennek ellenére a Szolnoki Járásbíróság október 5-én a fivérekkel együtt elrendelte előzetes letartóztatásukat. A rendőrök pénzt nem találtak náluk, szerintük nem költöttek el mindent, valahol elásták a maradékot.     D. O.

FOTÓ: SZ. L.