Civilek a Rendőrmúzeumban

Börzék és találkozók

– A kétezres évek elején indult az a ma is virágzó együttműködés, aminek köszönhetően folyamatos összeköttetésben állunk több civil szervezettel is – ismertette a kezdeteket Androvicz Gábor. – Az első szervezet, amely kapcsolatba lépett a múzeummal, a Magyar Rendőrrelikvia-gyűjtők Egyesülete volt. Az egyesület tagjai – komoly és elismert gyűjtőkkel, több ezer darabos kollekcióval – úgy ítélték meg, hogy a negyedéves találkozóik és börzéik számára keresve sem találhatnának jobb helyet, mint a Mosonyi utcai Rendőrmúzeum. Ebben a múzeumunk is lelkes partnerré vált, így alakult ki egy kölcsönösen hasznos együttműködés, ami becsábítja az intézményünkbe a laikus múzeumlátogatókat és a csereberélni vágyó amatőr gyűjtőket. Egy jobb hangulatú találkozón akár 50-60 gyűjtő is megfordul nálunk családostul.

Egy élet munkája

– A rendőrségi magángyűjtők világa, köztük egykori és most is aktív rendőrökkel, az állomány iránt érdeklődő civilekkel, fiatalokkal egy külön, zárt világ – hangsúlyozta a szakember. – Szerencsére, aki megismeri ezeket az embereket, egy jó kedélyű, segítőkész, nyitott közösségre talál, melyben a tagság örömmel segíti egymást a gyűjtői etika íratlan szabályai mentén. Nem ritka, hogy egy-egy fiatal gyűjtőnek a tapasztaltabbak segítenek eligazodni a rendőri relikviák színes világában. Akad, aki magas szakmai színvonalú segédleteket, albumokat is szerkeszt a többiek okulására. Egy-egy ilyen gyűjtemény kialakulásában egy élet munkája lehet benne, amikor pedig a gyűjtő halála esetén vagy más okból felszámolnak egy nagyobb kollekciót, valósággal felbolydul a hazai és a nemzetközi közösség, hogy jó kezekbe kerüljenek a sokszor komoly anyagi értéket képviselő darabok. A helyzetet jól bemutatja, hogy a rendőri karjelvények tekintetében létezik itthon négyezernél is több darabot számláló kollekció magánkézben, míg a mi múzeumi karjelvénygyűjteményünkbe szerényebb számban mintegy 1800-féle karjelvény tartozik.

Makettek, sapkák, karjelvények

– A legkönnyebben gyűjthető területet, tapasztalatom szerint, a rendőri karjelvények jelentik. Ezek a változatos formájú és kialakítású felvarrók igen vonzó elemei a rendvédelmi viselettörténetnek, már csak azért is, mert viszonylag kis helyen elférnek. Valamint amellett, hogy önmagukban is látványosak, jól megkülönböztethető, nagy becsben tartott darabjai a rendőri egyenruháknak is – folytatta a muzeológus, aki maga is a karjelvénygyűjtők táborát erősíti. – Persze egy ritkább hazai vagy épp külföldi eredetű darabért mélyebben a pénztárcába kell nyúlni, de igazi megbecsülést ezekben a körökben csak ilyen karjelvények birtoklásával lehet kivívni. A felvarrókat követik a sorban a rendőrségi fejfedők, sapkák, melyeket még mindig sokkal könnyebb rendszerezni, tárolni, mint, mondjuk, egy komplett járműgyűjteményt. Tudok olyan gyűjtőtársról is, aki ezt a problémát úgy hidalta át, hogy méretarányos járműmakettekből alakította ki a kollekcióját, bár lassan saját garázst nyithat a mini rendőrautóknak is.

Különleges szervezetek nyomában

– A Rendőrmúzeum két nagy múltú egyesülettel is együtt dolgozhatott azon, hogy időszaki kiállítás keretében mutassák be összegyűjtött relikviáikat – emelte ki a szakember. – A Magyar Különleges Erők Hagyományőrző Egyesület a Terrorelhárítási Központtal és a Rendőrmúzeummal együttműködve a hazai különleges rendőri egységek történetét dolgozta fel, míg a Határőr Kultúráért Alapítvány jelenleg is futó, HatárŐRségben című időszaki kiállítása a hazai határőrizet és határvédelem történetét mutatja be most is. Mindkét kiállítás nagyszámú hazai és külföldi érdeklődőt vonz, így közvetlenül is kiemelten hasznos eleme a Rendőrmúzeum működésének.

A közös munka jövője

– 2026-ban is folytatjuk a közös munkát a relikviagyűjtőkkel is, már február 19-én startol a következő börze, ahogy a határőr-kiállítást is meg lehet majd tekinteni, és az sem ritka, hogy egy-egy civil szakértő tartson ismeretterjesztő előadást a Múzeumi Műhely sorozat keretében – sorolja a terveket Androvicz Gábor. – Ezeken a rendezvényeken mindig igyekszek részt venni, a visszajáró gyűjtőkkel kialakuló személyes jó kapcsolat sok esetben segített már abban, hogy a múzeum látóterébe kerüljön egy-egy ritkább relikvia, ami később a mi gyűjteményünket gyarapította.

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, MRGYE