Csereidő: mehetnek fel a téligumik

A hetvenes években és előtte alapvetően a gumi mintázata különböztette meg a télen és a nyáron használt abroncsokat. A téliek durva mintázatú, rücskös, már-már terepgumi jellegűek voltak, hogy kapaszkodni tudjanak a latyakban-sárban. Ehhez tartozik, hogy az átlagos nyárigumik mintázata sem kívánt még olyan teljesítményértékeket, mint a maiak – egyszerűen az autók átlagos teljesítménye elmaradt a mostaniaktól –, ezért a korabeli nyárigumik mai szemmel inkább „téliesek” voltak. Így még nem is létezett a téli–nyári váltás. A nyolcvanas években finomodott a technológia, lassan külön tudománnyá vált a téligumi-tervezés. Az ebből az időszakból való téligumiknál már feltűntek a blokkszerű mintázatok – amelyek hasonlítottak a maiakhoz.

Közben az abroncstervezésre is egyre jellemzőbbé vált a specializálódás. A legnagyobb igény kielégítése felé indultak az abroncsgyártók, így a nyárigumik tervezésének fő szempontja a jó tapadás lett száraz-sima, de vizes aszfalton is. Az e szerint az elv szerint kialakított mintázatok egyre kevésbé feleltek meg a téliek követelményeinek.

A nagy áttörést a kilencvenes évek közepének két technológiai újítása hozta, a lamellás mintázat és a szilika adalék anyag használata a gumikeverékben. Az előbbi nagyobb felületen biztosít tapadást – korszerű változatai a kopás közben megújuló lamelláknak köszönhetően a kopáshatár eléréséig biztosítják elméletileg ugyanazt a tapadást, mint újként –, utóbbival pedig elérték, hogy a gumi a hidegben se keményedjen meg. Ugyanis anyagának a futófelületen puhának kell lennie, hogy jól tapadjon.

És innentől kezdve aztán tényleg kettéágazott a két típus, a téli- és a nyárigumi. A nyáriak a jó évszakokra specializálódtak, nem is cél, hogy szutyokban vagy jégen lehessen közlekedni velük, a téliek pedig nagyságrenddel jobban teljesítenek hidegben és hóban, mint a nyáriak. Ez a gumigyáraknak is örömünnep volt, hiszen így egy autóra két garnitúrát kell használni és cserélgetni, vásárolni, felrakatni, pörög az üzlet.

Mindehhez tartozik, hogy az autók gumiméretei is egyre nőnek (akárcsak az általános méreteik), és minél szélesebb egy abroncs, annál nehezebben boldogul a csúszós úton – egyszerűen nagyobb felülete érintkezik a talajjal, kicsi a felületre jutó talajnyomás. Korábban a 135–155 szélességi értékű nyári „virslikkel” is el lehetett a hóban csatangolni gond nélkül, míg a 195-ös csak helyben pörgött csúszós talajon. Mára olyan széles és nagy teljesítményértékű téligumikat fejlesztettek ki, amelyek nem csődölnek be a csúszós, havas úton, pedig a szélességük 225–245 is lehet, főképp a nagy méretű SUV-modelleken.

Tehát a fejlesztés végeredménye, hogy ma még egy jó mintázati mélységű nyárigumival sem szerencsés a telet megkockáztatni, mert egyszerűen sem a gumikeveréket, sem a mintázatot nem télre tervezték. A nyári a hidegben megkeményedik, így jobban csúszik még a száraz úton is – akárcsak nyáron a már öreg, sokéves, megkeményedett gumi. Ráadásul a nyáriak mintázata már kis hótól és latyaktól is eltömődik, a sima felület pedig csúszik, a kerék kipörög, elveszti a tapadást, kész a baj.

A dolog fordítva is igaz, a téligumi melegben – 7 Celsius-fokot tudatosítanak cserehatárként – nyúlóssá válik, kanyarban sodródik, megnő a fékútja, és kopik eszement módra, sokat autózva egy idény alatt nyáron elkoptatható egy téligumi-garnitúra. A gumikeverék éppen a télen előnyös szilikatartalom miatt szenvedi meg a meleg évszakot.

Így kerültünk a téli–nyári gumi mókuskerékbe. Na, azért nem teljesen! Léteznek a sokak által nem nagyra tartott négy évszakos abroncsok, amelyeknek megvan a helyük, csak jól kell választani őket. Az utóbbi években komoly pénzt fektettek a gyártók a négy évszakosok fejlesztésébe. Alapvető, hogy ebből a fajtából nem szabad másodosztályút vásárolni, azaz a neves gyártókét kell választani. Egyszerűen előrébb járnak technológiában: mintázat, gumikeverék, abroncsfelépítés. Igaz, ezzel a remélt árelőny is olvad, mert egy minőségi négy évszakos ára általában magasabb ugyanazon márkától az átlagos téli- vagy nyárigumiénál.

Továbbá nem mindegy az autó sem, amelyre szánjuk őket. Nagy teljesítményű, közepesnél nagyobb kategóriájú (egyterűekre és SUV-okra is gondolunk) és hátsókerék-hajtású autók tulajdonosainak az évszakos garnitúrákat javasoljuk – ez is a teljesítmény és a nagy méret használatának az ára! Viszont átlagos vagy kis teljesítményű kocsikra, az alsó és az alsó középkategória (kompaktok) típusaira elgondolkoztató lehetőség a négy évszakos gumi. És még egy tanács: aki a négy évszakos mellett dönt, az ne válasszon a gyári méretnél szélesebbet, mint ahogy téligumiból is a lehető legkeskenyebbet (a típusajánlásban szereplő méretből) érdemes venni.

ORFK-OBB

FOTÓ: RENDŐRSÉG