Életmentő sheriffek

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Bejárta a sajtót Szilágyi Zsolt és Bajkó József Dávid törzsőrmesterek, járőrök testkamerás felvétele, akiket a Petőfi híd pesti hídfőjéhez riasztottak, ahol egy férfi készült arra, hogy a mélybe ugorva eldobja magától az életét.

Senki sem születik hősnek

– Mindketten a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Főosztályának járőrei vagyunk, részt veszünk a Sheriff programban is, melynek célja, hogy speciálisan felkészített, önállóan intézkedni képes rendőrök járják a felelősségi területüket. Ez a mi esetünkben a főváros teljes területét és sok esetben az agglomerációt is érinti – mondta Bajkó József, aki már iskolás éveiben eldöntötte, rendőr lesz. – Olyan emberekre van szükségünk, akik talpraesettek, van rendőri tapasztalatuk és keresik a feladatokat. Szerencsére a mi váltásunkban együtt dolgozó csapat pont ilyen, munka után is együtt maradunk, ismerjük egymást, baráti a viszony.

– A speciális felkészülésnek része az intézkedéstaktikai továbbképzés, a vezetéstechnikai felkészítés, szem előtt tartva a nagy sebességű követés közben fellépő körülményeket, de minden sheriff egyben képzett Police Medic rendészeti sérültellátó is. – Sorolja a szükséges képzéseket Szilágyi Zsolt. – Emellett a legtöbben a szabadidőnk terhére is eljárunk lövészetre, küzdősportolunk, de fontos az ismétlés is, ezért minden hónapban van szinten tartó tréning a Mosonyi utcában, amelyen kötelező a részvétel.

Külön csatornán forgalmaznak, de hallják a közös rádióadást is, így két helyről érkeznek a hírek.

– A mi rendőreink egyszerre kapták a hírt, hogy a Petőfi híd budai hídfőjénél egy zavart férfi üldögél a korláton és valószínűleg le akar ugrani. Mindketten jeleztük, hogy elindultunk, miközben a központból értesítették a mentőket is – emlékezik vissza Bajkó József a részletekre. – Rádión hallottuk, merre tart a többi egység, de mi értünk oda elsőként két kocsival, szinte egyszerre. Ahogy közeledtünk, a férfi egyértelművé tette, hogy nem akar együttműködni. Ahogy meglátott minket, többször elmondta, hogy ha közelebb megyünk, ugrik.

– Annyit tehettünk, hogy két oldalról bekerítjük és igyekszünk lassan lopni a távolságot. Egyszerre kellett figyelnünk arra, hogy megteremtsük a biztonságos helyszínt, és arra, ha a kiszámíthatatlan férfi esetleg minket támadna meg, tudjuk segíteni egymást. De készen kellett állnunk arra is, hogy elsősegélyt nyújthassunk, ha kell. Eközben egyszerre kommunikáltunk a férfival, egymással és a tevékenységirányítási központtal, azaz a TIK-kel, a kollégák élő adásban követték az eseményeket a kameráinkon keresztül – sorolja az egyszerre felmerülő feladatokat Szilágyi Zsolt. – Én értem oda először a férfi mellé, aki abban a pillanatban, hogy meglátott, elrúgta magát a hídkorláttól. Elkaptam a karját, és láttam, hogy a társam is odaugrott, így közös erővel emeltük át a korláton a férfit, aki összefüggéstelenül magyarázott arról, hogy engedjük leugrani. Ezt nyilván nem engedhettük meg, így megbilincseltük, és a kiérkező mentők segítségével kórházba is szállítottuk.

Sheriffek a gáton.

– Ez az eset is megmutatja, hogy bár kevesen vagyunk, szerintem mégis nagyon hasznosak lehetnek a sheriffek – emelte ki a program előnyeit a két törzsőrmester, akik mindketten a kihívás és a képzési lehetőségek sokasága miatt jelentkeztek a programba. – A váltásunkban kivétel nélkül olyan srácok dolgoznak, akiknek szívügye, hogy járhassák a várost és ott segítsenek, ahol tudnak, egymást is motiváljuk a sikeres feladat-végrehajtással. Rengeteg olyan helyzetről mesélhetnénk, amikor a képzés során kialakult magabiztosság vagy a felszerelésünk segített abban, hogy nagyobb baj nélkül oldjunk meg egy bonyolult szituációt, de ezt látni kell, elmondani nem lehet.

Tudják, hogy egyikük sem sztáralkat.

– Meg is lepett minket, amikor így felkapta a sajtó az eseményeket. Volt olyan nap, amikor négy stáb taposta egymás sarkát, hogy beszélhessenek velünk, ez pedig nagyon szokatlan volt. – mondta nevetve Szilágyi Zsolt, aki a csendesebb kettejük közül. – Számunkra ez a küldés a nap része volt, ráadásul nem is az eleje, mert a kórházból visszatérve már jött is a váltásunk, hogy felvegyék a szolgálatot. Bár végig hallottuk, hogy a TIK-ben hogyan szurkolnak nekünk a kollégák, utólag megbeszélve szerintem ők jobban izgultak, mint mi a helyszínen. Ennek a nyugalomnak az oka az lehet, hogy feltétel nélkül bíztunk egymásban és a képességeinkben. Ezért mentettünk aznap életet és végső soron ezért is lettünk rendőrök.

KISS DÁVID

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA

<< Vissza az előző oldalra