Előttük állt le a keringése, de visszahozták
Nagypéntek délutánján drámai életmentés helyszíne volt Uszka főutcája. Két járőröző körzeti megbízott intézkedés közben lett szemtanúja egy férfi végzetes ájulásának, majd egy arra járó főhatárrendésszel beindították az életjeleket nem mutató ember légzését és keringését. Ez volt az első életmentésük.
Ártalmatlan intézkedésnek indult.
– Egy uszkai férfi mentőt hívott az apjához, aki kerékpárját tolva elesett, és beverte a fejét. Mi voltunk a legközelebb, és tíz percen belül a helyszínre értünk – idézte fel Nagy Ferenc Gábor törzszászlós, Tiszakóród és Tiszacsécse körzeti megbízottja, aki aznap Józsa Tamás zászlóssal, Vámosoroszi és Túrricse körzeti megbízottjával látott el járőrszolgálatot a Kölcsei Rendőrőrs illetékességi területén. – Amikor a bejelentő otthonához értünk, láttuk, hogy egy idős férfi ül a földön a kerítés kapujánál, és állnak körülötte néhányan. Egyikük a fia volt, aki a mentőt hívta. Nyilvánvaló volt, hogy a sérült alkoholt fogyasztott, bár azt bizonygatta, hogy nem ittas, és nem is sérült meg. Utóbbi állítása közelebb állt a valósághoz, mert miután megnéztük, úgy ítéltük meg, hogy csak hámsérülést szenvedett, a bal szeme felett volt egy dudor.
Hirtelen pörögtek fel a drámai események.
– A földön ülő férfi úgy döntött, megpróbál felállni, több kísérletet is tett, és ehhez nem kért segítséget – vezette fel a törzszászlós a döbbenetes fordulatot. – Egyszer csak felegyenesedett, bár nem tűnt túl magabiztosnak. Kijött a kapun, majd hirtelen hátralépett, mintha az egyensúlyát kereste volna, de a felsőteste gyorsabb volt, mint a lába, és hátraesett, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy a feje belecsattant a járdaszegélybe. Rögtön eszméletét vesztette, és a nyakszirtje feletti részről pulzálva folyt a vére. Kikaptam a zsebemből egy csomag papír zsebkendőt, és néhányat rászorítottam a sebre. Ezalatt a kollegám felvette a kapcsolatot a tevékenységirányítással, és az esetkocsi érkezéséről érdeklődött. Közben a szerencsétlenül járt férfit stabil oldalfekvésbe helyeztem, majd ellenőriztem a pulzusát és a légútjait. Sajnos nem lélegzett, és nem volt tapintható pulzusa, a bőre pedig elkezdett szürkülni, lilulni. Visszafordítottam hanyatt fekvésbe, és megkezdtem a mellkasi kompressziót, miközben egy közelben álló, helybéli férfi levegőt fújt a szájába, de sajnos semmire sem reagált.
Pár perc múlva megállt mellettük egy másik szolgálati autó.
– Arra kanyarodtam, amikor a vészhelyzetről értesültem – mondta Nyíri Péter főtörzsőrmester, a Kölcsei Határrendészeti Kirendeltség főhatárrendésze. – A kollega kiválóan végezte a szívmasszázst, de láttam rajta, hogy már fárad, ezért átvettem. Öt perccel később a férfi fellélegzett, majd elkezdte ütemesen venni a levegőt, és lassan a keringése is helyreállt, ami a színéből is látszott, de sajnos nem nyerte vissza az eszméletét. Stabil oldalfekvésbe helyeztük, és amíg a mentősök át nem vették, figyelemmel kísértük az állapotát.
Az intézkedésben részt vevő rendőröknek ez volt az első életmentése.
– Egy évvel ezelőtt elvégeztem a mentőápolói szaktanfolyamot, és mondanom sem kell, ezen sokat gyakoroltuk a mellkaskompressziót, de semmihez sem hasonlítható, amikor egy magatehetetlenül rázkódó, konkrétan élettelen ember hirtelen elkezd újra levegőt venni – magyarázta Nyíri Péter.
– Néhány évvel ezelőtt elvégeztem a Police Medic képzést, és annak a tudásnak a szinten tartó gyakorlatokon is nagy hasznát vettem, pláne most, hogy alkalmaznom is kellett – fűzte hozzá Nagy Ferenc Gábor. – Idén lesz 26 éve, hogy felszereltem, de olyat még nem láttam, hogy valaki intézkedés közben, a szemem előtt szenvedett volna életveszélyes sérülést. Szokatlan helyzet volt, de az is tény, hogy a férfi nem tűnt zavartnak, csak ittas volt, és a felálláshoz nem kért segítséget.
SZ. Z. J.
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN