Fejlámpájuk mentette meg őket

Június 24-én este érkezett hívás a 112-es központi számra arról, hogy egy túrázó pár beborult a vízbe, és segítséget kérnek.

– Igen erős, viharos szél volt. Már reggel az egész keleti régióban kiadták a viharjelzést – mondja Csajbók Ferenc zászlós, aki kollégájával, Bessenyei László főtörzsőrmesterrel mentette ki a bajba jutott párost a tóból. – Este 8 után tíz perccel kaptuk a küldést a szolnoki tevékenységirányítási központtól. Csak annyit tudtunk ekkor, hogy a Tisza-tavon, a Poroszlói-medencében egy kenu két fővel felborult. Maga ez a terület 67 négyzetkilométer. Egy zegzugos nádas kisebb-nagyobb vízfelületekkel, ami kifejezetten nehezen behatárolható mentéskor.

Csajbók Ferenc 13 éve, Bessenyei László pedig 11 éve szolgál a TVRK kötelékében. Mindketten a Tisza mellett nőttek fel, nagyon kis koruk óta ott élnek, horgásznak, hajóznak. Ma pedig már rendőrként embereket mentenek. Kilenc éve jellemzően párban dolgoznak Poroszló, illetve Tiszafüred körzeti megbízottjaiként. Azt mondják, ők nem is félszavakból, hanem szavak nélkül értik egymást. Amikor június 24-én kapták a küldést, épp szolgálati hajóval voltak a vízen.

– A hely jellegéből adódóan egy ilyen szituációban valójában nincs kifejezett szisztéma, hogy hogyan tudjuk átfésülni a medencét – folytatja a zászlós. – Sötétedés előtt értesítettek, borús volt az ég. Tudtuk, hogy közel fél óránk van megtalálni őket a 67 négyzetkilométeren, ami hatalmas vízfelület, jóval nagyobb kiterjedésű, mint például a Velencei-tó. Szerencsére épp abba az irányba indultunk, amerre a bajbajutottak voltak. Az egyikük fején volt egy fejlámpa, azt vette észre először a kollégám.

Ahogy a rendőrök közeledtek, egyre élesebben kirajzolódott, hogy mentőmellényben, a kenuba kapaszkodva a nyílt vízen sodródik két ember. Csajbók Ferenc szerint nehéz elképzelni azt, hogy milyen pánikban lehet valaki, amikor ilyen helyzetbe kerül. Nem tudja, hol van. Tehetetlenül sodródik az akár 60 centi magas hullámokban, amelyek teljesen ellepik a fejét. Ez annyit jelent, hogy hiába a mentőmellény, lehet, hogy azok, akik a keresésükre indultak, főleg sötétedéskor, nem fogják észrevenni őket. Ebben az esetben kommunikálni sem tudtak a párral, mert tönkrement a mobiltelefonjuk, így nem szűkíthették le, hogy pontosan merre lehetnek. A zsaruk azonban húsz percen belül megtalálták, kimentették, majd a partra szállították őket. Nem csoda, hogy ezek után a nő hosszú köszönőlevelet írt a két rendőr elöljáróinak címezve. Így derült ki, hogy milyen előzményei voltak a balesetnek. A pár a tiszavirágzást nézte meg. Ezután vissza akartak evezni a csónakkölcsönzőhöz, ekkor figyeltek fel a parti viharjelzésre. A levélíró elismerte, hogy rossz döntést hoztak, mert nem fordultak vissza, hogy elérjék a legközelebbi partszakaszt. Bíztak a saját fizikai erejükben, inkább azt választották, hogy oda térnek vissza, ahonnan elindultak a túrára. Ahogy egyre távolodtak a 6-os csatorna fákkal övezett, szélvédett és csendes részétől, szembesültek a nyílt víz hullámaival és a rendkívüli sodrással. Negyedórával korábban találkoztak még a horgászok biztonságosabb, motoros csónakjaival, nekik azonban esélyük sem volt az instabil, csak lapátolással haladó kenuban. Azt gondolva, hogy urai a helyzetnek, eveztek tovább, küzdve a szembeszéllel és az egyre erősödő hullámokkal. A vihar szinte percek alatt, észrevétlenül kúszott feléjük. Erre felkészülni sem lehetett. Már az út felét megtették a Poroszlói-medencében, amikor egy nagyobb hullám a kétszemélyes kenut beborította a vízbe. A nő magashegyi expedíciós tapasztalata, a reflexszerű berögződések viszont jól jöttek. A vízálló telefont és a zsákot is kikötötték a kenuhoz, így a vízből kiemelkedve azonnal hívni tudták a 112-t. Ez 20 óra 10 perckor történt.

„20 óra 25 perckor, a segélyhívást követő 15 percen belül megérkezett a rendkívül higgadt, a helyzetet magabiztosan uraló, szakszerű vízirendőrpáros, Csajbók Ferenc és Bessenyei László. (Nevüket a rádiós bejelentkezés során jegyeztem meg.) Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen hamar megússzuk a bajt. A vízirendőrök érthetően, világosan instruálták, hogy hogyan közelítenek meg a motoros járművel, és hogyan történik a vízből való kiemelésünk. A helyzetfelmérés során először a nőt, majd pillanatok múlva a férfit segítették ki, és utána a vagyoni tárgyakra is hangsúlyt fektettek… Viselkedésük precíz, magabiztos, teljes megnyugtatást sugalló volt. Ezúton köszönöm nekik és a kiképzőiknek, mert ez a fellépés az, ami által a bajba jutott ember, azaz én és a párom a legnagyobb biztonságban érezhette magát” – írta köszönőlevelében az asszony.

Csajbók Ferenc állítja, rengeteget jelent, ha a túrázók, akik kajakkal vagy kenuval indulnak útra, felelősségteljesek. Tudják, hogy kötelező a mentőmellény használata, és nem szükséges rosszként tekintenek rá. Rögtön hozzáteszi, hogy csak a baleset napjának délelőttjén 14 kenust kellett kiküldeniük a vízből, mert semmibe vették ezt az előírást.

P. GÁL JUDIT

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA