Felderítés és védelem

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Jóvér Imre ezredes nyomozóként kezdte a munkát, de később érdeklődése az operatív tevékenység irányába fordult. A szervezet megalakulásakor, 2012-ben kezdett dolgozni a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál (NVSZ), ahol később vezető lett, néhány hete pedig az NVSZ Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata Igazgatóság megbízott vezetője. Azt mondja, mivel elődje kitűnően végezte munkáját, magasra tette a mércét.

– Gyerekként is szerette a rendet?

– A családunkban nemcsak szeretet volt, de rendszeretet és szabálykövetés is. Fiatalként úgy gondoltam, jó lenne olyan helyen dolgozni, ahol ezek az értékek ugyancsak fontosak, valamint olyan munkát lehet végezni, amellyel jobbá tehető a környezet, a társadalom. Ilyen területnek gondoltam a rendvédelmet, az igazságszolgáltatást. Így kerültem a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz, ahol nyomozóként kezdtem dolgozni, de később az érdeklődésem az operatív munka felé fordult, 2004-ben pedig átkerültem az akkor alakult Nemzeti Nyomozó Irodához.

 

– Ahol aztán országosan ismert ügyekben is dolgozhatott. Egyebek mellett abban, amely 2004-ben kecskeméti maffiaügyként híresült el, de 2007-ben az euróhamisítási ügyben, amelynek során a pénzpapírral kereskedőket fogták el, és említhetnénk a romák sérelmére elkövetett emberölés-sorozatot is 2009-ből.

– Ilyenek nem mindennap akadnak egy rendőr életében. 2004-ben alakult a Nemzeti Nyomozó Iroda, a szervezett bűnözés elleni főosztályra kerültem, és tagja lehettem egy olyan csapatnak, amely jó néhány olyan ügyet derített fel, amellyel kapcsolatban a rendőrségnek komoly adóssága volt a társadalom felé.

 

– Ilyen volt a kecskeméti maffia esete.

– Ez volt az első olyan hazai ügy, amellyel kapcsolatban megállapították, hogy azt bűnszervezetben követték el. Az említett euróhamisítási ügy idején már osztályvezető voltam, és a siker után az Europoltól kaptam egy oklevelet, de ez persze a munkatársaim érdeme is egyben. Amikor pedig a 2010-es években elkezdték Magyarországon hamisítani a tízezres bankjegyet, a bűncselekmény-sorozat rövidesen olyan méreteket öltött, hogy a Magyar Nemzeti Banknál már azon a vészforgatókönyvön is gondolkodtak, hogy amennyiben nem sikerül mihamarabb kideríteni a tetteseket és megállítani a folyamatot, ezt a pénznemet végszükség esetén kivonják a forgalomból…

 

– Naponta hány hamis tízezres bukkant fel?

– Százas nagyságrendben kerültek elő hamis tízezresek a magyarországi pénzforgalomban. Miután feltérképeztük a terjesztői hálózatot, a nyomdához is el kellett jutnunk, és egy Pest megyei településen meg is találtuk. A nyomdát felszámoltuk, az ügyet megoldottuk, így a Magyar Nemzeti Bank nem került abba a helyzetbe, hogy az említett drasztikus lépést megtegye.

 

– Bizonyára a 2009-es, romák sérelmére elkövetett emberölés-sorozat is emlékezetes az életében.

– Nagyon sok vonalat állítottunk fel az elkövetők felderítésére és elfogására, száz felett volt az ügyön dolgozó nyomozók száma. Néha Debrecenben keltünk, és ott feküdtünk le, megesett, hogy naponta többször megjártuk a Budapest–Debrecen-útvonalat, rengeteget dolgoztunk. Az elfogás napján én lehettem a műveleti oldal egyik parancsnoka, és ezt is komoly megtiszteltetésként éltem meg.

 

Bár a sajtóban hangsúlyosan jelentek meg bizonyos nyomozási hibák is.

– Mi az ügy operatív részét végeztük, azon a területen soha senki nem vonta kétségbe a szakszerűséget, a munkánkat kritika soha nem érte. Úgy gondolom, a nyomozást igazolja az a tény, hogy az elkövetőket elfogtuk, az ügy a bíróság próbáját kiállta, a bűncselekmény-sorozat megszűnt, nincs több ártatlan áldozat. Az elkövetői oldal és tettesek védői persze nyilván igyekeznek egy-egy történetet szétmorzsolni, de a végeredmény magáért beszél.

 

– Nemrég az NVSZ Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata Igazgatóság élére nevezték ki, így főleg két területre kell majd összpontosítania. Az egyik a belső felderítések, a kifogástalan életvitel ellenőrzése, vagyis azoknak a kollégáknak a leleplezése, akik a bűn oldalára állnak. Könnyű megélni ezt?

– Nem nehéz, hiszen, ha egy rendőr azt a közösséget választja, amellyel szemben fel kellene lépnie, akkor ő már nem rendőr. Azokat a kollégákat, akik az egyik pillanatban a törvény biztosította jogokkal intézkednek, akár szankcionálnak is, aztán a következő pillanatban pedig akár a szolgálati igazolványuk felhasználásával, a fegyverviseléssel biztosított jogaikat kihasználva, azzal visszaélve követnek el jogsértéseket, azokat én mélyen elítélem. Ha valaki a bűnöző életmóddal szimpatizál, akkor vállalja föl! Aki ugyanis kettős játékot játszik, az nemcsak saját magát hozza nehéz helyzetbe is, hanem a kollégáit, az egész állományt, a testületet is. És akkor hiába a számos eredményes felderítés, a kitűnő rendőri munka, a fenti esetek hosszabb távon maradnak meg az emlékezetben, súlyos károkat okozva ezzel.

 

Az érzelmeknek itt nincs helyük?

– A rendőri tevékenységben sincs. Mondok erre példát. Amikor nyomozóként elkezdtem a munkát, találkoztam olyan esetekkel, amelyekben valaki azért követett el vagyon elleni bűncselekményt, mert a saját létfenntartásához volt szükséges. De én nem vagyok felruházva azzal a jogosultsággal, hogy az ilyen ember körülményeit figyelembe vegyem, és ezek alapján előnyöket adjak annak a személynek, aki ellen intézkedünk. Az enyhítő körülményeket sem vehetem figyelembe, erre egyetlen szerv, a bíróság van felhatalmazva.

 

Legbelül azért csak megmoccan valami.

– Megmoccan, igen. Nem fából vagyunk kifaragva, nekünk is vannak érzéseink, de ez nem azt jelenti, hogy ettől másképpen végeznénk a munkánkat.

 

A másik feladat, amelyre fókuszálnia kell, az állomány tagjainak védelme.

– Az embereknek az NVSZ kapcsán nem ez a feladat jut elsőként az eszükbe. Én viszont valamennyi lehetséges fórumon hangsúlyozom, hogy a kollégáknak tudniuk kell: nincsenek magukra hagyva. Ha őket a munkájukkal összefüggésben éri bármilyen nyomsásgyakorlás, presszió, zsarolás vagy fenyegetés, akkor jó, ha tudják, hogy kihez forduljanak. Mi megvédjük őket.

 

Sok ilyen ügy van?

– Nem sok, de akad. Megesik, hogy az intézkedés alá vont személy vagy a fogvatartott meg akarja félemlíteni a munkatársainkat, meg akarja bosszulni mindazt, ami vele történt, ám egy rendőr, büntetés-végrehajtási dolgozó vagy kormánytisztviselő nem végezheti félelemben a munkáját.

 

A végén beszéljünk a nemzetközi együttműködésekről!

– A mi munkánkban is fontos a rendőri szervek közötti nemzetközi kapcsolattartás, például a határ menti korrupció felszámolása nemzetközi együttműködéssel sokkal hatékonyabb, de előre viszi a munkát a tapasztalatok cseréje is, ezért ezt is kiemelten szeretném kezelni a jövőben.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER

<< Vissza az előző oldalra