Felhúzták a kútba esett férfit

Villámgyorsan intézkedtek.

– Ahogy megkaptuk a küldést, két perc alatt ott voltunk a Miskolc hejőcsabai városrészében lévő családi háznál, ahol a bejelentő házastárs a kapuban várt ránk. Látszott rajta, hogy kétségbeesett, de kicsit megnyugodott, amikor meglátott – idézte fel Vinnai-Mérai Dorina Rozália, aki október első vasárnapján Kovács Viktor Ádám törzsőrmesterrel teljesített járőrszolgálatot az Avasi Rendőrőrs illetékességi területén. – A kút a kertjük végében található, és miközben odasiettünk, elmondta, férje véletlenül csúszott bele, amikor a kútakna felé fordulva ráült a kávájára. Ezt megelőzően a szomszéddal iszogatott, aki hiába próbálta lebeszélni arról, hogy ilyen pocsék időben álljanak neki kútszivattyút cserélni. Magánál volt, de a jéghideg vízben nagyon vacogott, ami az arcán is látszott, az ijedségről nem is beszélve. Igyekezett úgy kitámasztani magát, hogy a fejét a víz felett tudja tartani. Ebből a szempontból előnyös volt, hogy ez egy szűk kút, a betongyűrűk átmérője nem lehet több 50 centinél, de így is kellett erőlködnie, mert az is látszott is, hogy a kb. 5 méter mély kútban hozzávetőleg 2 méter lehet a talajvíz magassága.

Közben befutott a Vasúti Rendőrőrs két járőre, Mihalek Gergő és Lakatos Roland, mindketten őrmesterek.

– Kérdeztem a bejelentőt, volna-e kéznél egy hosszú, erős kötél, de mivel érdemi választ nem kaptam, rögtönöztem. Volt a közelben egy locsolótömlő feltekerve, és úgy ítéltem meg, a célnak megfelel – vette át a szót Kovács Viktor, és hozzátette, jókor jött az erősítés. – Négyen nagyobb biztonsággal tudtunk a feladatnak nekiállni. Leengedtük a slag végét, majd megvártuk, amíg a férfi a karja alatt átvetette, összecsomózta, és bele is kapaszkodott. Ekkor mind a négyen a kút fölé hajoltunk, ráfogtunk a slagra, és húztuk, ahogy bírtuk. Nem volt könnyű, de a férfi sem, főleg vizes ruhában, és ehhez jött, hogy az esőben összevissza csúszkáltunk a sáros talajon. A kút peremére nem támaszkodhattunk, ahhoz az túl alacsony volt, de megoldottuk. Egy percen belül kiemeltük, és bár rossz bőrben volt, egy horzsoláson kívül más baja nem esett. A kézfejét sértette fel, amikor beleesett.

A helyzet fokozódott.

– Az idős férfi még a kút mélyén volt, amikor megkértük a feleségét, szedjen össze néhány törölközőt – folytatta Vinnai-Mérai Dorina Rozália. – Ahogy kihúztuk, azonnal bevittük a házba, levetkőztettük, és dörzsöltük a törölközőkkel, ahol értük. Már száraz ruhákba öltöztettük, amikor megérkeztek a mentősök, és átvették.

A két avasi járőr gyakorlott életmentő.

– Az eddigi legdrámaibb helyzettel a Hejő-pataknál szembesültem. Most is magam előtt látom azt a férfit, aki arccal lefelé feküdt a vízben, de még életben volt, amikor a kollegámmal begázoltunk a vízbe, megfordítottuk, és kivonszoltuk a partra – emlékezett Kovács Viktor, aki már tűzesetek helyszínein is támogatott életmentő intézkedést. – A nehézséget az jelentette, hogy ezen a szakaszon különösen meredek a Hejő partja, így a kollegámmal önerőből nem tudtuk feljebb vinni, szerencsére hamar ott voltak a mentősök és a katasztrófavédők. Nagyon rossz állapotban volt, és sajnos egy hétre rá elhalálozott.

– Bennem egy miskolctapolcai életmentés emléke maradt meg a legjobban – mondta Vinnai-Mérai Dorina Rozália. – A bejelentő csak az utcát tudta megmondani, azt már nem, melyik ház melyik lakásában lehet az a fürdőkád, amelyben nőismerőse a saját torkát és a csuklóját is átvágta, de a tevékenységirányításban szolgálatot teljesítő kollegák kiderítették, abban az utcában laknak a nő nagyszülei. Odarohantunk, és szerencsére be tudtuk törni a bejárati ajtót. Még épp időben! Ott eszméltem rá, milyen sok múlik a gyorsaságon; ennél a kutas intézkedésnél is az volt a sorsdöntő, hogy percek alatt ott voltunk, akárcsak vasúti kollegáink.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG