Focistából elismert rendőr lett

Györgye Miklós bogyiszlói roma családban nevelkedett, a szeretetre emlékszik meg egy meghatározóan jó gyermekkorra. Édesapja ösztönzésére lakatosnak tanult, de hamar rájött, hogy az ő útja másfelé vezet. Kitanulta a szobafestést, azt mondja, az már egy fokkal komfortosabbnak tűnt, de még mindig kereste az igazi hivatását. Mindeközben Szekszárdon focizott, egészen az NB II.-es szintig jutott, a Fradit és különösen a csapat kilencvenes évekbeli legnagyobb sztárját, Lipcsei Pétert csodálta. Lipcseit és az aranycsapat korabeli játékosait. Végül egy ismerős ajánlására lett rendőr Szekszárdon. A rendőri pálya érdekes, a fizetést és az egzisztenciát tekintve biztos állásnak tűnt. Biztonságot és barátságokat adott.

– Engem a közrendvédelmi vonal érdekelt, az utcán szerettem volna szolgálatot teljesíteni, kapcsolatot tartani az emberekkel, segíteni nekik, ha úgy adódik – emlékezik Györgye Miklós törzszászlós. – Így aztán a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolában tanultam ki a rendőri munkát, utána furcsa helyzetbe kerültem, mert nem engedtek vissza Budapestről Szekszárdra, a Készenléti Rendőrséghez kerültem járőri beosztásba. Később három hónapig őrszolgálatot láttam el a Teve utcai Rendőrségi Igazgatási Központban. De mert nagyon szerelmes voltam abba a lányba, aki azóta a feleségem, beadtam egy kérelmet arra vonatkozólag, hogy helyezzenek vissza Szekszárdra. Vissza is kerültem, azóta a Szekszárdi Rendőrkapitányságon dolgozom. Először ott is objektumőri szolgálatot láttam el, aztán járőr lettem, járőrvezető, majd szolgálatparancsnok, most körzeti megbízotti beosztásban vagyok, de szolgálatirányító parancsnokként dolgozom, szóval sokféle feladatot megismertem a testületen belül. Egy biztos: mindenhol arra törekedtem, hogy a munkámat a legjobban lássam el.

Alighanem ez sikerült is, mert Györgye Miklós törzszászlós október 23-a alkalmából – huzamosabb időn keresztül végzett szakmai munkája, magas színvonalú felkészültsége, tapasztalata alapján – belügyminiszteri jutalomban részesült és tanácsosi címet kapott. Ennek kapcsán eszébe jutott aztán számos történet. Az öt évvel ezelőtt elkövetett emberölés, amikor egy meggyilkolt kislányra bukkantak a patakparton. Akkor bizony nem volt egyszerű koordinálni a munkát, és fenntartani a közrendet. Eszébe jutnak kisebb ügyek, betörések, verekedések, de mivel kitűnő járőrök dolgoznak Szekszárdon, igazi szenzációt szerencsére nem tud mondani, mert minden esetet sikerült rendben megoldaniuk, sőt. Úgy gondolja, a belügyminiszteri elismerését kicsit a beosztottjainak, társainak is köszönheti, mert pontosan tudja, hogy a rendőri munka is olyan, mint annak idején a foci: egyedül nem megy.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG