Füstből mentett egy alvó párt

Vészhelyzete válogatja, avagy a kivétel a bajban is erősítheti a szabályt.

– Elfogadom és hirdetem is, hogy veszélyhelyzet esetén azonnal hívni kell a 112-t, mégsem tudok neheztelni arra a vidéki emberre, aki bizonyos esetben először inkább a körzeti megbízottat tárcsázza, mert mi jellemzően gyorsabban odaérünk a baj helyszínére – vázolta Boldva, Ziliz, Nyomár és Hangács körzeti megbízottja, és felidézte a telefonhívást, amelyet január 12-én 21:15-kor fogadott saját autójában ülve. – Nem voltam szolgálatban, és éppen hazafelé tartottam Boldvára, amikor egy odavalósi nő hívott, és zaklatottan előadta, hogy az unokaöccse házának bejárati ajtaján fekete füst szivárog kifelé. Megkért, hogy siessek oda, mert nem mer bemenni, de biztos benne, hogy a fiatalember bent van az ingatlanban a barátnőjével. Sírva tette hozzá, hogy hiába dörömbölt az ajtón, nem reagáltak rá, és most nagyon aggódik értük. Könyörgött, hogy siessek, én pedig megnyugtattam, hogy mindjárt ott vagyok. Viszont a lelkére kötöttem, hogy haladéktalanul tárcsázza a segélyhívót, én pedig az edelényi körzeti megbízottat hívtam, mert tudtam, hogy aznap este ő van a környéken járőrszolgálatban.

Hevele István György 3 perc alatt ért a füstölő ingatlanhoz.

– Miután leparkoltam, kikaptam a csomagtartómból a poroltót és a zseblámpát, és ahogy berohantam a ház nyitott kapuján, jól láttam, hogy a bejárati ajtó kereténél tényleg fekete füst száll kifelé. Szerencsére a nyílászáró nem volt kulcsra zárva, úgyhogy mély levegőt vettem, és beléptem – idézte fel a szabadnapos életmentő. – A zseblámpa fényében rögtön kiszúrtam, hogy a folyosóról jobbra nyíló hálószobában lévő kályha füstöl, méghozzá cudarul. Nyitva volt az ajtaja, és a belőle kiáramló füst mennyiségéből és szúrós szagából arra következtettem, hogy valami gond lehet a készülék füstcsövével, ami később be is igazolódott, de először az ágyon fekvő két emberrel foglalkoztam. Mindketten a fejükre húzták a dunyhát, úgy aludtak, ami abból a szempontból szerencsésnek mondható, hogy így a füst akkor még nem fojtogatta őket. Meglepően mélyen aludtak, különösen a nő, aki nem reagált sem a kiáltozásomra, de arra sem, amikor megráztam. Bevallom, ettől megrettentem, de csak rövid időre, mert sikerült őket felkeltenem. Nagyon megijedtek, annyira viszont észhez tértek, hogy ki tudtam vezetni őket az udvarra. Hamar ott voltak a tűzoltók, és közben a fiatalember elmondta, szándékosan hagyta nyitva a kályha ajtaját, hogy legyen egy kis huzata, mert csak így lehetett begyújtani. Nem akarta úgy hagyni, de elaludt.

A katasztrófavédők eloltották a kályhában a tüzet, átszellőztették az ingatlant, és megállapították, hogy az égéstermék azért nem távozott a kéményen át a helyiségből, mert a füstcső eldugult.

– Két nappal később rájuk néztem, hogy megoldódott-e a probléma, és a fiatalember elmondta, hogy kicserélték a kályha füstcsövét, és a kéményt is kitisztíttatták. Köszönetet is mondott nekem – mesélte a törzszászlós, akinek az edelényi rendőrkapitány és a közrendvédelmi alosztály vezetője is gratulált. – Az is jólesett, hogy kollegák is elismerték a gyorsaságomat, és nekik is elmondtam, hogy ennek a két embernek a szerencséjén magam is csodálkozom. Autóban ültem, a közelben voltam, és pont feléjük tartottam, amikor erről a veszélyhelyzetről elsőként értesültem.

Három évvel ezelőtt is volt egy emlékezetes életmentése.

– Egy 82 éves férfi vizet húzott fel a kerti kerekes kútból, de közben elvesztette az egyensúlyát, és belezuhant a hét méter mély kútba. Az is egy hideg januári nap volt, és Baricska Gergely törzsőrmesterrel teljesítettünk járőrszolgálatot. A közelben tartózkodtunk, így percek alatt odaértünk, és amíg a katasztrófavédők odaértek, rögtönöztünk – idézte fel Hevele István György. – Az idős férfinak csak a feje nem volt víz alatt, de nehezen tartotta magát, annyira didergett a jéghideg vízben. Beszélni sem tudott, mi viszont igyekeztük szóval tartani, és miután szereztünk a szomszédtól egy alumínium tolólétrát, azt az oldalra kiálló talpszelvénnyel beakasztottuk a kút karimájába, én pedig lemásztam rajta a bácsihoz. A létra nem ért le teljesen, a kútcső pedig annyira szűk volt, hogy nem tudtam kihúzni, de a fejét a víz felett tartottam, és nem engedtem, hogy elaléljon; folyamatosan beszéltem hozzá. Hevederekkel húzták ki a katasztrófavédők, és csodával határos módon túlélte a balesetet, pedig a kihűlés majdnem végzett vele. Azzal is szerencséje volt, hogy a zuhanást túlélte.

SZ. Z. J.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ