Gokarttal és karral is dobogós

Miskolcot már autópályán is el lehetett érni, amikor egy ottani kisfiú megálmodta, mi lesz belőle.

– Az M30-as átadása és a Cobra 11 tévésorozat mellett nyilván családi oka is volt annak, hogy már gyerekként eldöntöttem, rendőr lesz belőlem, autópálya-rendőrként képzeltem el magam – vázolta a főtörzsőrmester, akinek édesapja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet biztonsági felügyelője volt, anyai nagyapja, Kovács János ny. főtörzszászlós pedig a Miskolci Rendőrkapitányság körzeti megbízottjaként szolgált. – Jó példát mutattak, és egészségügyben dolgozó édesanyám is támogatta, hogy egyenruhás legyen belőlem. Középiskolásként a honvédséggel is kacérkodtam, csak érettségi után tettem le a voksomat a rendőrség mellett.

A miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban végzett, és a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában képezték ki zsarunak.

– A Miskolci Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályára szereltem fel 2016 őszén, a gyakorlatomat is ott töltöttem, de kezdettől fogva a közlekedésrendészet felé orientálódtam. Már az első közlekedési járőrszolgálatom alatt jelentkeztem a miskolci forgalom-ellenőrző csoportba, 2021-ben pedig a helyszínelő és balesetvizsgálói szaktanfolyamot is elvégeztem. Tavaly neveztek ki helyszínelő és balesetvizsgálónak, és utána kérelmeztem, hogy az emődi autópálya-alosztálynál szolgálhassak. Idén márciusban kerültem ide, és azóta a helyemen érzem magam.

Az autóversenyzés is érdekelte.

– Szerettünk a családdal ralikra járni, és magával ragadott a versengés varázsa, de igazából akkor éreztem, hogy ezt kipróbálnám, amikor 2011-ben a Miskolci Gokart Arénában egy versenyt megnéztem. Erre volt is lehetőségem, hiszen a gokart egy bárki számára elérhető technikai sport. Több barátomat is érdekelte, és együtt jártunk gokartozni. A fordulékony mini versenyautó volánjánál elememben éreztem magam, de az is tetszett, hogy ezekben az egyformára súlyozott járművekben mindenki egyenlő esélyekkel indul. Idővel házi versenyekre is beneveztem, és egész szép eredményeket értem el. Rákattantam, ahogy mondani szokás, főleg, miután dobogóra is állhattam. Az egyik legemlékezetesebb megmérettetésem a miskolctapolcai Avalon Park gokartpályájának megnyitója alkalmából meghirdetett bajnokság volt. Egy voltam több száz induló közül, és sikerült a döntőig menetelnem, ahol a harmadik rajtrácsból startoltam, és nyertem. Ezt az élményt sosem felejtem el, persze már kudarcokkal is szembesültem. Egyszer második helyről lettem utolsó, mert egy féktávot elvétettem, és beleálltam a gumifalba. Hát, az nem kellemes érzés, főleg amikor gyorsan megy az ember. Egy jól megépített versenypályán a 70 km/h is elérhető, és ilyenkor nagyon kell figyelni, mert egy apró hibából is könnyen nagyobb baj lehet. De nemcsak a küzdelem ragadott magával, hanem a közeg is: a haveri légkör és az egyenlő esélyes versengés izgalmas egyvelege. A baráti társaságommal rendszeresen járunk gyakorolni, és megbeszéljük, legközelebb melyik környékbeli versenyen találkozunk újra.

A szenvedély maradjon szenvedély!

– Amatőr versenyzőként eddig több mint húsz dobogós helyezést értem el megyei és regionális bajnokságokon, de 6 és 12 órás váltóversenyeken is jól szerepeltem. Elvileg még az életkorom is megfelelő lenne ahhoz, hogy profiként versenyezzek, de ezt elvetettem – mondta Dimitropulosz Ádám Péter, aki legszebb kupáit is megmutatta. – Nem akartam, és most sem akarom, hogy a munkám rovására menjen a szenvedélyem. Közlekedési balesetet helyszínelni nem könnyű feladat, speciális szaktudást igényel, és számomra fontos, hogy a parancsnokom is tudja, a feladatkörömet komolyan veszem. Nem gondolom, hogy kellően színvonalas munkát tudnék végezni, ha profi gokartosként szeretnék érvényesülni. Gyerekkori álmom volt, hogy rendőr legyen belőlem, és ebben a hivatásban szeretnék jól teljesíteni. Nem érezném jól magam egy olyan munkahelyi légkörben, amelyben úgy tartanak számon, mint aki gokartversenyekhez szeretné igazítani a szolgálatait. Örömmel maradok amatőr, nekem ez így megfelel.

Lehet egy szenvedéllyel több?

– Még járőr voltam, amikor a miskolci Búza tér útfelújításai miatt mindennap közlekedési kollegák irányították a forgalmat, és valósággal csodáltam őket. Magánszorgalomból gyakorolni kezdtem a karjelzéseket, és hamar rájöttem, hogy nem is olyan könnyű, de ez csak erősítette bennem a vágyat, hogy elinduljak a megyei közlekedési versenyen. 2020-ban kezdtem, majd ’21-ben újra megpróbáltam. A dobogóról épphogy lemaradtam, és bár a tavalyi versenyt kihagytam, idén a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Balesetmegelőzési Bizottság XII. Közlekedési Versenyén harmadik lettem. Ez azért nem rossz teljesítmény egy autópálya-rendőrtől, mert nálunk nem igazán vannak kereszteződések.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, ARCHÍV