Gondosóra segített a megtalálásban

A 2022 tavaszán elindított Gondosóra program keretében egy egyszerű regisztrációt követően minden 65 év feletti, bejelentett belföldi lakcímű magyar polgár számára ingyen elérhetővé vált egy, a csuklóra vagy nyakba helyezhető kommunikációs eszköz. A GPS-szel és zuhanásérzékelővel is ellátott gondosóra fő funkciója a segélyhívás, amelyet szakképzett diszpécserek fogadnak a nap 24 órájában. Szükség esetén pedig továbbítják is a megfelelő helyre, legyen az egy előzetesen megadott ember, például családtag, barát vagy szomszéd, illetve egy szociális gondozó szakember. Vészhelyzet esetén a diszpécser akár a 112-es általános segélyhívón elérhető mentőszolgálattal, tűzoltósággal vagy rendőrséggel is felveheti a kapcsolatot. Pontosan ez történt május 13-án Komáromban, amikor egy 86 esztendős gondosóra-felhasználó segélykérését fogadta a diszpécserközpont. Az asszony elektromos mozgássegítő járművével akadt el távol a lakott területektől.

– Május 13-án 12 óra 12 perckor kaptuk a bejelentést arról, hogy a 13-as főút és a Laktanya köz által határolt erdős területen egy idős hölgy elakadt a járművével. A bejelentés a Gondosóra-alkalmazás diszpécserétől érkezett, akit a nő hívott fel azzal, hogy teljesen eltévedt – összegezte a kialakult helyzetet Hruby Ottó, aki a keresést helyszíni parancsnokként koordinálta. – Szerencsére az alkalmazás megadta a segélyhívás idején aktuális GPS-koordinátákat is, ami után, mivel lakott területtől távol volt, a kollégák azonnal elindultak a megjelölt pontra a tevékenységirányítási központ küldésére.

Az őrnagy elmondta, hogy az eltűnt asszony felkutatásában a Komáromi, a Kisbéri Rendőrkapitányság és a Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság állományából összesen 15 kolléga és két drón vett részt.

– A tevékenységirányítástól tudtuk meg, hogy a komáromi nő, aki szerencsére sérülést nem szenvedett, nem tudott az elektromos robogójával önerőből továbbhaladni. Leszállt a mopedről és gyalog indult tovább a számára ismeretlen környéken. Amikor telefonon elértük, elmondta, eredetileg azért indult útnak, hogy a műszaki hibás járművét szervizbe vigye, de útközben teljesen eltévedt. Természetesen igyekeztünk minél több információt szerezni tőle arról, hogy mit lát maga körül, milyen tájékozódási pontokat ismerhetnénk fel mi, ami meggyorsítaná a keresést. Sajnos csak azt tudtuk meg tőle, hogy hová indult, és hogy épp egy számára ismeretlen mező közepén áll, ami mellett erdő található. Elmondta azt is, hogy piros pólót és szalmakalapot visel – összegezte a keresés nehézségeit a húsz éve szolgáló Várszegi Imre.

– Ez sajnos nem sokat segített, hiszen először, elmondására támaszkodva, rossz útszakasz mentén kezdtük a keresést. Meg is láttunk egy piros pólós, szalmakalapos alakot, akiről közelebb érve kiderült, egy helyi gazda, aki a földjét műveli – tette hozzá Póczik Máté, akinek nem ez volt az első kutatása eltűnt személy után.

A komáromi rendőrök a kezdeti nehézségek után sem adták fel a keresést, hiszen tudták, az idős asszonyt a délutáni melegben a kiszáradás, a napszúrás vagy a hőguta veszélye egyaránt fenyegeti.

– Akkor ijedtünk meg igazán, amikor a néni közölte velünk telefonon, hogy akkor ő most bemegy a közeli erdőbe. Erről igyekeztünk lebeszélni, mert tudtuk, hogy így a keresésbe bekapcsolódó drónos kollégáknak sokkal nehezebb dolguk lenne, mint nyílt terepen – folytatta a zászlós. – Ekkor javasolta Máté, hogy használjuk a rendőrautó hangjelzését, hátha a bajbajutott meghallja a szirénázást, ami nagyon jó ötlet volt, be is vált. A nő hallotta, honnét jön, merre tart a hangjelzés, így tudtuk pontosítani a kutatási területet és betájolni azt az útszakaszt, ahol ő haladt.

– Amikor újra megpróbáltam felvenni a hölggyel a kapcsolatot, legalább öt percig nem kaptam választ, majd többszöri kérdésre kijelentette, hogy ő már teljesen feladta a reményt. Próbáltam hatni rá azzal, hogy a családjáról, unokáiról kérdeztem, elmondtam neki, hogy várják otthon és minden rendben lesz, csak haladjon tovább a főút felé – idézte fel Póczik Máté a keresés legfeszültebb pillanatait.

– Hallottuk a hangjában, ahogy felélénkült, amikor kijelentette, hogy lát egy tornyot. Mi tudtuk, hogy az csak a régi lengyár kéménye lehet, így már nagy biztonsággal elirányítottuk arra a forgalmas útszakaszra, ahová időközben rádión elindítottuk a kutatásban részt vevő többi kollégát is. Az volt a legfontosabb, hogy erőt öntsünk az asszonyba, én végig azért imádkoztam, hogy el tudjon jutni a főútig. Ott találták meg a kollégák, és oda érkeztek a mentősök is, akik azonnal kórházba szállították. Szegény alaposan elfáradt, de nagyon örült nekünk – összegezte a kutatás eseményeit Várszegi Imre.

– Kollégáim kitartása, helyismerete és intuíciója mellett nagy segítséget jelentett a Gondosóra-alkalmazás diszpécserének bejelentése, aki nemcsak az eltűnt asszony utolsó ismert tartózkodási helyét adta meg, de ami nagyon fontos, egy telefonszámot is kaptunk tőle, így a kollégák folyamatos kapcsolatban lehettek vele – szögezte le Hruby őrnagy. – A hölgy sajnos olyannyira eltájolta magát, hogy később még az általa hátrahagyott jármű helyét sem tudta megmondani. Fontos kiemelni az ilyen esetek megelőzése kapcsán, hogy a családtagok, barátok, szomszédok igyekezzenek szorosabb kapcsolatot tartani idős polgártársainkkal. Ha lehet, segítsék, kísérjék el őket hasonló ügyek elintézésére, hogy elkerülhessük ezeket a helyzeteket. A Gondosóra program ezért is hasznos kezdeményezés, hiszen az eszközt használva a rászorulók gyorsan kaphatnak szakszerű segítséget. A mostani esetben az eltűnéstől a megtalálásig kicsivel több mint két óra telt el.

– Hasznos tanács, hogy igyekezzünk az általunk ismert, sűrűbben lakott területeken közlekedni akkor is, ha az hosszabb utat jelent. Ne válasszunk rövidebbnek tűnő, de ismeretlen, elhagyatott utakat, mert az ördög nem alszik. Különösen, ha a mozgásunkat segítő járműhöz vagyunk kötve, minden eszköz elromolhat, és egy sűrűbben lakott környéken sokkal gyorsabban jön a segítség, mint a kietlen szántóföldeken – fűzte hozzá a zászlós, aki természetesnek tartja, hogy azonnal reagált a segélykérésre. – Ez a feladatunk, nem várunk érte köszönetet, éppen elég volt látni, hogy a hölgy biztonságban, épségben van.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA