Három élet, egy cél

Kói Tamás 1995 óta űzi a kick-boxot, 1998-tól 2007-ig versenyszerűen is megmérette magát. A váltás ideje 2007-ben jött el, a törzsőrmester útja az ITF Taekwon-Do területére vezetett, ahol kétdanos mester fokozatig jutott el. Legbüszkébb a 2006-ban elért junior világbajnoki első helyezésre, amit Horvátországban, Zadarban szerzett meg.

– A sport már egész kis korom óta az életem része, bár gyenge fizikumú gyerekként indultam az életnek. Először a karatéba kóstoltam bele, majd az ökölvívás talált meg magának. Ebből következett a kick-box, a taekwondo, majd egy rövid ideig az MMA harcművészeti stílusa is. A küzdősportok segítettek abban, hogy mentálisan és fizikailag is megerősödjek – avatott be a sporthoz fűződő viszonyába a törzsőrmester, aki úgy látja, az alapok otthonról jönnek. – Édesapám is bokszolt, én pedig őt követtem ezen az úton a szorítóban.

Kói Tamás számára a szorítóból szinte egyenes út vezetett a rendőrség kötelékébe.

– A családomban is sok a rendőr, nagyapám katonatiszt volt. Ha akartam volna, sem kerülhettem volna más pályára. A családi beszélgetések során, a rokonaim által elmondottak alapján tetszett meg igazán a rendőri munka sokszínűsége, így az ő hatásukra 2009-ben elkezdtem az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolát, amit azóta is meghatározó döntésnek érzek. A Készenléti Rendőrség kötelékében számos szakmai képzést elvégezhettem, ezzel is feszegetve a határaimat.

A törzsőrmester úgy látja, a fegyveres erőknél tapasztalt fegyelem és a küzdősportok hasonló világa sok téren közös.

– Az a határozottság, fegyelmezett nyugalom, ami akár csak ahhoz kell, hogy a szorítóban megálljam a helyem, visszaköszön a mindennapi munkában is. Nem szabad félni, kapkodni, mert abból csak még nagyobb baj származhat. A fegyelmezett életmód azt is magával hozza, hogy számomra nem voltak meglepők a különböző fizikai felmérések, vagy épp az, hogy megmondják, mikor és hol kell lennem, mit kell csinálnom – mondta Kói Tamás, aki úgy látja, minden rendőrnek javára válhat a küzdősport. – Itt van például a Police Fight Challenge, amin immár másodszor vettem részt nagy örömmel a főszervező Mucsi Sándor százados meghívására. Az általa megálmodott jótékonysági gála, amellett, hogy nemes célt szolgál, megmutatta, hogy a rendőrök a fegyveres erők nagy családjában nemzeti hovatartozástól függetlenül igazi bajtársak. Mindig nagy örömmel lépek szorítóba a versenyen, mert tudom, hogy a velem szemben álló harcos is jó célért küzd, a szervezők pedig világszínvonalú hátteret biztosítanak mind a felkészüléshez, mind pedig a gálának.

A törzsőrmester élete azonban nem csupán sportból és munkából áll, van egy harmadik szenvedélye is: az autók.

– Kisgyerekkorom óta lelkesen figyeltem a különféle csillogó verdákat a filmekben vagy akár az utcán, típustól függetlenül nagyon tetszett a sebességük, a kialakításuk. Mivel autószerelő végül nem lettem, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok egy mobil autókozmetikai vállalkozásba, és ha a szolgálati időm engedi, kocsik teljes körű tisztítását végzem egy szűk vevőkörnek. Nekem ez inkább kikapcsolódás, a kuncsaftok nem is tudják, hogy rendőr vagyok, bár nyilván nagyon komolyan veszem ezt a feladatomat is, a célom a hatékony munka, az elégedett ügyfél. Szerencsére a parancsnokaim és az időbeosztásom is lehetővé teszik, hogy megosszam az időmet a hivatás, az edzőterem és az autók között.

Hogy mit szól ehhez a család? A törzsőrmester szerint jó háttér nélkül lehetetlen lenne fenntartania ezt a három életpályát.

– A családtagjaim nagyon büszkék rám, sokszor a párom tartja fejben, hogy épp mi is következik a napirendben, mindenben támogat, ahogy az egész családom is. Rengeteget jelent, amikor tudom, hogy ott vannak a nézőtéren és szurkolnak nekem, ez erőt ad ahhoz, hogy még 36 évesen is újra szorítóba lépjek. A Terrorelhárítási Központ pontszerző versenyén a dobogó második fokáig volt elég a lendület, úgy érzem, van még pár jó évem, mielőtt szögre akasztanám a kesztyűt.

K. D.

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ