Helyszínelők: Drónnal lett meg a repülő

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Sinkovits István törzszászlós, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály baleseti helyszínelője 22 éve dolgozik szerencsétlenségek helyszínén, de csak nemrég méricskélt folyóvíz felszínén, és azt sem felejti, amikor vitorlázórepülővel, -repülőkkel volt dolga.

Nyírbátor, Dunakeszi, Nyíregyháza.

– Úgy mentem felvételizni a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába, hogy ha rendőr lesz belőlem, a közlekedésrendészet felé szeretnék orientálódni, de azt akkor még nem tudtam, melyik beosztáshoz lehet tehetségem – mesélte a szabolcsi veterán, aki 1998. július 1-én szerelt fel a XIII. Kerületi Rendőrkapitányságra, és egy évre rá hagyták jóvá kérelmét, hogy otthona közelében lehessen a szolgálati helye. – A Nyírbátori Rendőrkapitányság járőreként bizonyos idő elteltével jeleztem a vezetőnek, hogy a közlekedésrendészeten szeretnék szolgálni, és mivel addig több baleset helyszínelésébe is besegítettem, látták, hogy van hozzá huzalmam. Pontosan 22 évvel ezelőtt vettem át a baleseti helyszínelői kinevezésem.

Beugrott a mély víz kellős közepébe.

– Nem sokkal azután, hogy 2002-ben baleseti helyszínelő lettem, négy halálos áldozatot követelő közúti tragédia lefolyásáról kellett jelentést írnom. Rokonok tartottak hazafelé Nyírcsászáriba egy nyírbátori lakodalomból, és fékezés nélkül csapódott fának a személyautó, amelyben ültek. Bizonyítottam, hogy a sofőr elbóbiskolt, de utána abban is biztos lehettem, hogy nem visel meg különösebben a roncsolódott holttestek látványa. A borzalmak emlékét sem viszem haza. Egy helyszínen ilyen sok halottal azóta nem találkoztam, de a mai napig magam mögött tudom hagyni, pontosabban elkülönítem a civil életemtől, bármilyen szörnyűséget is láttam… egy kivétellel. Egy 8 éves fiúcska halála megviselt, amit három fő okra vezetek vissza: akkor már édesapa voltam, látásból ismertem a szüleit, ezáltal őt is, és talán mondanom sem kell, hogy az édesanyja – „aki az autót vezette, és szinte teljesen sértetlen maradt” – a szemem előtt omlott össze a fájdalomtól. Drámai körülmények között is a munkámra összpontosítok, de az egy nagyon nehéz nap volt. Nyírbátoriak voltak, a baleset a város határában történt egy mezőgazdasági mellékútnál.

Sinkovits István 2010-ben lett a Nyíregyházi Rendőrkapitányság baleseti helyszínelője.

– Előtte végeztem el Dunakeszin a Rendőrségi Oktatási és Kiképzési Központ szaktanfolyamát, ahol összebarátkoztam egy nyíregyházi kollegával, és ő javasolta, kérelmezzem az áthelyezésemet. Különleges élethelyzet volt, mert nem sokkal azelőtt gondoltam rá magam is, hogy várost kellene váltanom. Szerencsém volt, mert hamarosan üresedés volt a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályán, és azóta is ott szolgálok. A helyemen érzem magam.

Nem egy vitorlázórepülő pottyant le, hanem kettő.

– Néhány éve történt. Egy fülledt, forró nyári nap estéjén kaptuk a jelzést, hogy egy vitorlázórepülő kényszerleszállást hajtott végre Nyíregyházától keletre, egy bedőbokori szántóföldön, és a helyszínen derült ki, hogy pilóta és az utasa túlélték a becsapódást. Tőlük tudtam meg, hogy kb. 1000 méteres magasságban ütköztek egy másik vitorlázórepülővel, és az sem tudott fenn maradni a levegőben, de nem láttam sehol, ezért a szolgálatos drónkezelő segítségét kértem. Így bukkantunk rá a másik gépre, amely 500 méterre volt, de ami a legfontosabb, abból is ki tudtak ugrani, mielőtt földet ért, így mindannyian megúszták kisebb sérülésekkel. Ez volt az első és azóta is az utolsó légi balesetem – idézte fel a törzszászlós, aki 2012-ben második helyezést ért el martfűi kollegájával a BM Országos Baleseti Helyszínelő Versenyen, 2013-ban pedig az éve rendőre lett közlekedésrendészeti kategóriában.

Nemrég másfajta közegben is debütált.

– Nem gondoltam volna, hogy valaha is helyszínelni fogok víz felszínén, azt meg pláne nem, hogy egy kollega baleseténél, de néhány héttel ezelőtt átestem ezen a tűzkeresztségen – magyarázta arra utalva, hogy augusztus 3-án a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság egyik szolgálati kisgéphajója elsüllyedt, miután Tímárnál beleakadt a komp drótkötelébe. A kapitány, aki egyedül tartózkodott a fedélzeten, sértetlenül partra úszott. – Ismertem a protokollt, de a körülményekhez nem volt könnyű alkalmazkodni. Sose fogom elfelejteni, ahogy az erős sodrású folyón megpróbáltuk a komp drótköteléhez rögzíteni a rendőrségi motorcsónakot, hogy le tudjam mérni a vízfelszín és a huzal közötti távolságot.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG

<< Vissza az előző oldalra