Híd a rendőrség és a monori romák között

Monoron született. Rögtön hozzáteszi, hogy roma származású. Pontosabban úgy fogalmaz, hogy ő az első monori születésű roma, aki rendőr lett.

– 15 éves korom óta úgy nézett ki az életem, hogy nyáron dolgoztam. Így összeszedtem a pénzt a tanszerekre, a ruhákra, az iskolai cuccokra, hogy a szüleimnek csak minimálisan kelljen támogatnia. Több szakmát tanultam ki, majd két év alatt szereztem meg az érettségit. Ezután jött a lehetőség, hogy rendőr legyek. Nagyon szeretem ezt a munkát, ma már elképzelni sem tudnám, hogy bármi mással foglalkozzam – bocsátja előre Gulyás István, amikor a pályaválasztásáról kezd beszélni. 2011-ben szerelt fel. Dolgozott a Budapesti Rendőr-főkapitányság kötelékében, majd a VI. Kerületi Rendőrkapitányságon, mielőtt feleségével, aki szintén rendőr, és a gyerekeikkel három és fél éve Monorra költöztek.

– Amikor ide kerültem, adott volt, hogy a kisebbségekkel én tartom majd a kapcsolatot. nagyon jó a személy- és a helyismeretem. Sok embert tudok összekapcsolni pillanatok alatt – teszi hozzá. Ezt tette akkor is, amikor egy helybéli miatt kis híján tömegverekedés tört ki a városban. A férfi, aki ellen korábban, egy késelést követően élet elleni bűncselekmény miatt is indítottak eljárást, az éjszaka közepén látszólag minden előzmény nélkül ordibálni kezdett a cigánytelepen, verekedésre akart kihívni másokat.

– Magából kifordulva fenyegetőzött. Legalább száz ember állt kint az utcán, és arra készültek, hogy jól helybenhagyják majd, amiért megengedhetetlen módon beszélt velük – folytatja. – Én odamentem, félrehívtam. Elmagyaráztam neki, hogy nagyon csúnya vége lesz, ha folytatja, amit csinál. Nem nagyon értett a szóból, de azért lejjebb vette a hangerőt. Közben megérkeztek a kollégáim is. Utána odamentem azokhoz, akik már arra készültek, hogy megverik őt. Azonnal az egyik hangadóval kezdtem el beszélni, majd a másikkal is. Egyenként megkértem őket, hogy vonuljanak vissza. Arra hivatkoztam, hogy nem éri meg nekik egy ilyen ügy miatt bajba kerülni. Mi szépen el fogjuk ezt az egészet intézni. Hittek nekem. Végül az egész ügyet kirobbantó férfival is sikerült megértetni, hogy mindenkinek jobb, ha megnyugszik és hazamegy. Nekem nagyon fontos, hogy mióta Monoron kisebbségi összekötő vagyok, bármilyen probléma adódott, mert nem ez volt az első és egyetlen, meghallgattak azok az emberek, akik az adott konfliktus szereplői voltak. Elfogadtak vagy elfogadnak, mert tudják, hogy szinte köztük nőttem fel.

Gulyás Istvánt jó érzéssel tölti el, hogy kisebbségi összekötőként erőszakmentes kommunikációval képes hatni az emberekre. Mindig arra törekszik, hogy őszinte figyelemmel hallgassa meg azt, aki valamilyen válsághelyzetben van. Az intézkedéseknél és a kihallgatásokon is igyekszik megnyugtatni a másik felet. Először megérteni, hogy ő mit szeretne. Majd átlátni, hogy mi az oka annak, amit mond vagy tesz. Ezután mindig tudatja az érintettel, hogy érti, mi miért történt. Majd próbálja úgy terelni a beszélgetést, hogy nyugodt hangon megértesse, mi lehet a kialakult helyzetre a legjobb megoldás.

– Csak az empátia és a nyugodt, fegyelmezett kommunikáció vezethet eredményre. Természetesen nemegyszer volt már olyan helyzet, amikor nem így indult egy intézkedés. Amikor egy őrjöngő emberhez kellett kimennünk, és nem volt más választás, mint legelőször testi kényszert alkalmazni. De ezután minden ilyen alkalommal ugyanúgy tudtam beszélni azzal, akivel ez történt, mintha nem ilyen előzmények után állnánk egymással szemben.

Gulyás István a kisebbségi összekötői munkától függetlenül, vizsgálóként nemritkán dolgozik olyan ügyekben, amelyeknek gyerekek a sértettjei. Azt mondja, számára az a legfelkavaróbb, amikor ezekben a helyzetekben rendőrként pártatlannak kell maradnia.

– Az egyik ügyben a szülők kamerafelvételt készítettek arról, hogy hogyan gyötrik az 5 éves gyereküket. Arra kényszerítették a kisfiút, hogy erején felül csináljon fekvőtámaszokat. Ott voltam, amikor a kollégám az apa elé tárta, hogy hogy sírt a gyerek a felvételen. Az a helyzet nagyon megviselt, de természetesen a munkám része, hogy ekkor is ugyanúgy higgadt tudjak maradni, mint bármikor máskor. Annak ellenére, hogy ebben az időszakban az én kisfiam is pont annyi idős volt, mint a felvételen szereplő gyermek.

P. GÁL JUDIT

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ