Jégzsaruképzés

New York a tavak állama. Északon tengerként öleli az Ontario, nyugaton az Erie, a területén pedig öt nagy – a Cayuga, a Champlain, a George, az Oneida és a Seneca –, továbbá 7600 kisebb tó található. Nem csoda, hogy az amerikai államrendőrségek közül először ott hoztak létre vízimentőegységet 1932-ben, bár az Underwater Recovery Team (URT) szó szerinti fordításban víz alóli mentőcsapatot takar, mert zömében búvárokból áll. Több mint húsz szolgálati hajójuk közül kilenc airboat, melyeket stratégiai állomáshelyeken tárolnak, hogy a jegesedést követően a lehető leggyorsabban érjék el a nagyobb víz-, azaz jégfelületű tavakat; ebben a pillanatban is mindenhol menetre készek. Ezek valójában ponyvázott vezetőfülkével ellátott mocsárjárók, és a kormányosnak szüksége is van védelemre, mert jeges szélben is 80 km/h-val szoktak hasítani, amikor beszakadt emberről érkezik bejelentés, és versenyt kell futni a másodpercekkel. Ők viselik a legbéleltebb egyenruhát, és szolgálati felszerelésükhöz fülvédő is jár, mert a visító dízelmotor és a terelőlapos légcsavar összhatása jóval átlépi a zajterhelési határértéket.

Az air ranger, azaz a jégkommandósképzés két és fél hétig tart, és természetesen nemcsak a riasztást, a helyszínre érkezést, a lapos, szögletes csónaktest jégre helyezését és a villámgyors célba érkezést gyakorolják, hanem a mentést is, amihez bizony az egyik újoncnak vállalnia kell a jeges fürdőt. Ennek is tulajdonítható, hogy az URT-be kerülés rangot jelent, a pluszjuttatásról nem is beszélve, amit meg is érdemelnek. Vélhetően nem csupán a vízirendészet járőrei tudják, hogy egy rázkódva száguldó hajón mennyire fárasztó a folyamatos kapaszkodás és ellentartás, ami viharban már az extrém erőpróba kategóriája. A jégkommandósok éves átlagban 240 bevetést teljesítenek, búváraik viszont ennek a többszörösét, mert őket tárgykeresési feladatokkal is megbízzák. Természetesen nekik is tartanak szinten tartó, illetve alapképzést, méghozzá a Colby-tónál.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NEW YORK STATE POLICE